Vadászat
„A vadászatnak, mint sportnak a vonzereje szinte teljesen attól függ, hogy a puska melyik végén helyezkedünk el.”
„Akinek semjénje sincs, az annyit is ér!”
„Vadászni emberi dolog, de állati veszélyes.”
„Házinyúlra nem lövünk.”
- ~ Meg van mondva
A céltáblaipar vadászat [2] azon tevékenységeket foglalja magába, amelyek során egy vagy több állat megragad valamilyen fegyvert és beszabadul az erdőbe, hogy megöljön más, (lő)fegyverrel nem rendelkező élőlényeket, azok húsának, vagy egyes testrészeik megszerzése, szervkereskedelem netán egyszerűen csak a puszta kegyetlenség – politikailag korrekten: rekreáció – céljából.
Gyakoribb zsákmányállatok[szerkesztés]
- Nagyvadak (marmagasság 120cm feletti):
- Kisvadak: (marmagasság 120 cm alatti):
- Törpevadak (maralacsonyság 20 cm alatti):
- Cinege
- Kertitörpe
- Bizsu
Ritkább zsákmányállatok[szerkesztés]
- Pézsmatulok
- Sármány
- Éticsiga
- Sün, sün, sün!
A vadászatnak alapvetően két formája ismeretes[szerkesztés]
- Jogszerű orvvadászat, avagy vadgarázdálkodás
- a vadászat előtt egy bizonyos összeget le kell perkálni az úgynevezett vadásztársaságoknak, akik számon tartják a vadak mozgását, és perállatkát biztosítanak arra az esetre, ha a gombaszedő anyóka testét idő előtt fedezik fel olyan kirándulók, akik maguk megúszták a puskacsőre kerülést.
- Orvvadászat
- a vadász egyedül, biztosítás nélkül tevékenykedik. A vadászat megkezdését nem jelenti be az illetékes vadásztársaság számára, ezzel egyúttal ráutaló magatartás tesz arra, hogy a jogszerű vadászok felvegyék a nagyvadak listájára...
Vadgarázdálkodás[szerkesztés]
Az ország területén mozgó lények automatikusan állami tulajdonnak minősülnek. Bárki lepuffanthatja őket, ha eleget perkál. A vadgarázdálkodás lényege, hogy a magaslesek elé telepített etetőkhöz szoktassák a zsákmányállatokat. A fejbe durrantott szarvas agancsát aztán jól ki lehet rakni a nappaliban, és ez mindenkinek jó:
- Az éneklő ponty mellett jól mutat a nappali falán.
- Nem pusztítják szegény parasztok kukoricatábláit.
- Fellendül a gazdaság a rengeteg eladott töltény miatt.
Magasles[szerkesztés]
A magasles egy ritka ingatag tákolmány, viszont a tetejéről a legkönnyebb vadorzókra lövöldözni. Némileg segít kiegyenlíteni az esélyeket, mivel hamar elkorhad, és a vadásztársulat alatt vagy beszakad a padlózata, vagy egész egyszerűen beledől a málnásba.
A vadászok fajtái[szerkesztés]
- Inhumano venatoris bucikus solidus ebrius
- Dülöngélő járásáról ismerhető fel, színpadok, és táncműsorok közelében különösen elterjedt.
- Inhumano celerus missilis
- A komplett őrült. Mindenre lő, ami mozog. Tíz esetből kilencszer a saját bal csuklóját is ellövi, amit azért emel fel, hogy megtörölje a homlokát.
- Inhumano venatoris feneratoris
- Az újgazdag. Azért megy vadászni, mert szerinte megteheti. A pénz, nők/férfiak már nem elégítik ki. Neki vér kell, mert vért izzadt mire összehozta a vagyont, amit most szeretne értelmesen elkölteni.
Hogyan túrázzunk vadászidényben?[szerkesztés]
- Viseljünk feltűnő ruhát.
- Ne viseljünk feltűnő ruhát.
- Legyen nálunk mobiltelefon, és játsszunk le vele valamilyen csengőhangot [5]
- Kerüljük el a források vidékét.
- Ne lépjünk, ne nyúljunk farkascsapdába, hiába van a közepébe gazdátlan ötezres, vagy ájfón helyezve!
- Ne csapjunk zajt.
- Ne használjunk fényforrásokat, vagy tüzet, mert az ilyesmi könnyű célponttá tehet bennünket.[6]
- Ne tartsunk a kezünkben dobozos sört, vagy üdítőt. A konzervdobozszerű tárgyak azonnali ösztönös lövéskényszert indukálnak valamennyi vadászban.
- Soha ne menjünk egyedül az erdőbe. Jobbak az esélyeink, ha a lövöldözés kezdetén a mellettünk állót zajosan a rekettyésbe lökjük, mi pedig csendben elkúszunk az ellenkező irányba.
- Ha lövéseket hallunk, azonnal hagyjunk fel a vadállatszerű viselkedéssel, különben célponttá válhatunk!
Idevágó ismeret[szerkesztés]
Brehm Alfréd Edmund (1829 – 1884), a természet és az állatvilág ismerete és szeretete világszerte ismert népszerűsítőjének az apja már kora reggel, a hétnek majdnem minden napján puskával a vállán útnak indult a thüringiai erdőségbe, hogy ritka madarakra vadásszon. Fiai, elsősorban Alfréd, már egész kicsi korukban elkísérték apjukat ezekre a kirándulásokra és így már korán hozzászoktak a természet életének megfigyeléséhez és szeretetéhez. Téli estéken pedig együtt ült a család a dolgozószobában és figyelte, mint tömi ki az apa az elejtett madarakat, az anya pedig fölolvasott Schillerből és Goethéből. – írja egy régi könyv, nagyjából ezekkel a szavakkal, az állatok levadászásának gyermeki öröméről.
Lábalatti jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Sir Pelham Grenville Wodehouse, (15 October 1881 – 14 February 1975)
- ↑ Hosszú. Méla. Les.
- ↑ Azt az előző magaslesnél lőtték ki alóla.
- ↑ Iránytűjét négykézláb keresgélő túrázó
- ↑ Célszerű , ha nem a szarvasbőgés szvitet állítjuk be csengőhangnak...
- ↑ A vadászok nem szoktak csak azért elszalasztani egy jó lövést, hogy azon töprengjenek, miért van annak a szarvasnak a homlokára szíjazva egy fejlámpa.