Suli

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Röviden: olyan, mint a börtön, csak kispórolják a kajából a sót.

Eredete[szerkesztés]

Már a görögöknél is használták, igaz, ők józanul, büntetésként: hogy ha már nem raktak ki a sziklára csecsemőkorodban, legalább jó magaviseleted legyen. Ezt a célt azóta sem sikerült senkinek megvalósítania.

Hivatalosan valamikor a középkor előtt-után egy királynő vezette be, hogy boldog-boldogtalan már gyermekkorától hozzászokjon a börtön élethez, noha, akkor még többen fizettek is érte.

A történelem során szinte semmit nem változott, így a folyamatosan fejlődő külvilág hamarosan luxusparadicsommá vált hozzá képest. Évek óta őrzi a sötét-középkor hangulatát, azonban a kivégzéseket, ma már felelésnek hívják.

Jellegzetességei[szerkesztés]

A középkorban és ma[szerkesztés]

  • Az intézményt egy góré uralja, a neve „király” vala, amit a köznyelv ma már csak úgy ismer, mint „igazgató”. (A szó eredete az „ízekre szaggat” kifejezés, ez alakult át kezdetben „ízszaggató”-vá, majd az idők folyamán „ízgató”-vá és „igazgatóvá”)
  • Az épületet kisebb régiókra, un. tantermekre tagolják, ezek valaha bálterem méreteket öltöttek, hogy megfélemlítsék a nebulókat. Napjainkra ellenben egy átlagos amerikai, női gardrób méretére zsugorodtak, de ez is pont elég ahhoz, hogy az oktató a terem másik felében ülő gyereket hajítsa ki az ablakot helyetted.
  • Alkalmanként véletlenszerű kivégzéseket rendeznek, a tudás oltárán. Jelenünkben az (ez idáig) íratlan rituálé szerint a mester egy gyanútlan marhát hív ki.

A szertartás[szerkesztés]

  • A tanár kinyitja a naplót/ ha az nincs végigpásztáz az osztálytermen/ a monitoron/ vagy egyes helyeken kiszámolósdit játszik. Ez alatt a potenciális birkák hallgatnak.
  • Ha a tanerő megtalálta a leginkább a tekintetét kerülő állatot, még pár pillanatig öntözgeti a remény csíráját, majd eltapossa.