Pekingi kacsa

Az Unciklopédiából

„Miér meni át kácá áz uton? Vagy cike?”

~ Kief Lee, szak- és emberács

„– Mit páráncol? – Csak egy pekingi kacsát kérek, nokedlivel. – No Ked Li! Tégéd keresz!”

~ Valahol Európában

„– Mit csinál a kacsa? – Lebukik, uram!”

~ Nagy durranás


Ami nem pekingi[szerkesztés]

Duffy Duck 684.gif

A pekingi kacsa nem egy hülye baromfi a sok közül. Bár ő azt hiszi. Tyúkesze van, vagy kacsaesze, ami egyremegy. Lenni: pekingi kacsa, az nem is gondolkodás, hanem a tálon levés.

A pekingi kacsa nem azért pekingi, mert sárga. Még csak nem is azért kacsa. Csak sárga.[1][2][3]

Minden pekingi kacsa azelőtt kacsa volt; hétköznapi, árokparti kacsa. Nem minden kacsa lehet pekingi kacsa. Pekingben viszont minden kacsa pekingi, de nem mind sült. Örök körforgás ez.

A hülye kacsák pekingi kacsák szeretnének lenni. Az okosak persze nem. De okos kacsa nincs is.[4]

Általában sincs okos kacsa. Hiába is igyekszik manapság minden kacsa Pekingbe.[5]

Pekingben rossz a levegő. A rosszabb napokban baromi rossz. Mint Manchester vagy Tatabánya levegője a XIX. században. [6][7] Persze erre a kacsa tojik nagy ívben, legalább száz napos tojást, amit rögtön le is füstöl a helyi atmoszféra.

A pekingi kacsa nem is bulvárhír a híres Madárfészekből.[8]

Ami kacsa[szerkesztés]

A pekingi kacsa – egy étel.[9] Egy fővárosi, dekadens külföldi-ámítás. De kaja. Az igazi kínai kajához képest persze az operettváltozat, de ebben a formájában is kínaibb, mint a hülye euro-amerigo elképzelés a kínai konyháról.

Tipp: A pekingi kacsát ne együk pálcikával, hacsak nem a zen-buddhizmus türelemtornáját követjük épp.

Kínai konyha csak Kínában van. Kínai étterem minden utcasarkon (még a Népszínház utcában is) van, de ne ugorjunk be. Vagyis ugorjunk be, ha kajásak vagyunk, és együnk meg akármit, mert minden ehető, az édes-savanyú-erős szójaszószos whiskastól sem lesz semmi bajunk, mert erre minden kínai asszonynak megvannak az eurokomform trükkjei, és a macskák is csak whiskast ennének, de rendes kínai kaja csak Kínában van, ott sem akárhol, csak a császári udvarban.

Ahová mi már nem jutunk be.[10]

Amit a kínai konyháról mindenképpen tudni kell: legfontosabb fűszerük az umami, ami japán import, és mindeníze van. Az umami művésznév alatt nátrium-glutamát az anyakönyvezett neve a varázsszernek, és szójaszármazékokban bújik meg, hogy tíznapos, haldokló, öreg ízlelőbimbókra vadásszon. De a kacsa ezt nem tudja.

Mit eszünk a pekingi kacsában?[szerkesztés]

Rejtély. Talán a húsát. A csontját a kutyáknak vetjük, azokat pedig... Megint az örök körforgás.

Melles leg[szerkesztés]

A Megálló étteremben nem volt pekingi kacsa. Csak csontleves és sólet. De az nagyon.

Itt van az apróbetűs[szerkesztés]

Bouncywikilogo.gif
Azok számára, akiket a Wikipédia lefizetett: a Wikipédiának van egy elég gyenge kis szócikke a(z) Pekingi kacsa témáról.
  1. És finom!
  2. A szócikk szerzője sosem evett pekingi kacsát. Mert más rendelte meg, beleevett és persze otthagyta. Fúj... A trauma azóta is kísért. Pekingi kacsát akarok!
  3. Hálló? Keresz valaki? – Ka Csa, Peking
  4. Mert amelyik okos kacsa, az már rég lelépett Pekingből Babe-bel, a malaccal.
  5. Na, ezért sem okosak. Az okosak menekülnek onnan.
  6. És Budapesté a 21. században. Állítólag az újságok írták, de ezt egy utastársunk ordította az utca túloldaláról, ahova már nem láttunk a szmogtól.
  7. Tatabányáé már nem annyira. Se Tata, se bánya. Se ember. Manchesteré sem. De ott legalább ott van a United (a Vörös ördögök – ez egy ugyan egy kacsát se érdekel, még az árokparti magyarokat sem).
  8. Észak-koreai, bronzérmét halálig szorongató olimpikon ottmaradt csontváza.
  9. Közeledik már a lényeg...
  10. Legfeljebb sütve–főzve–kizsigerelve, főleg, ha kacsák vagyunk. Tehát legalább egyszer reinkarnálódni kell, ami zsákbakacska (sicc!) annak tekintetében, hogy legközelebb kajmán leszünk-e a folyóban, vagy vízkő leszünk-e a bojlerben, vagy – a legrosszabb esetben – nyáladzó politikusok valahol Közép-Európában... Bár ebben az esetben még eljuthatunk Pekingbe. Közpénzen.