Megálló étterem

Az Unciklopédiából
Arrafelé kellett menni mindösszesen 26 mp-et

A Megálló étterem egy gyorskajálda volt a Madách téren, a buszmegállóban, az árkádok alatt. Ma már nincs meg.

Bárki bárkihez odaülhetett, mert valahol mindig volt egy szabad szék. Szabad asztal meg sose volt. De nemcsak szabad volt bárkihez odaülni, hanem muszáj volt, mert más választás nem volt.

Nem úgy az étlapon. Volt azon mindenféle szokványos marhaság, de profi azt rutinnal nem olvasta el. Csak azt nézte, hogy a sólethez mi van. (Mindig ugyanaz volt, de azt azért megnézte az ember). Lehetett kérni üresen is (az annyiba került, mint a buszjegy). Ortodoxoknak volt füstölt marhaszeggyel. Neológusoknak főtt tojással. Közömböseknek sült oldalassal. Ínyenceknek libacombbal. Kőműveseknek sült szalonnával. Kofáknak zúzapörkölttel. Egyetemistáknak fasirttal.

A sólet meg mindig ugyanaz volt (gerslivel).

„Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te
Zengené a Schiller óda,
ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek főzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén
Sólet, a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa.”

– Heinrich Heine: Sabbath hercegnő (részlet)

Ma meg mi van? A boogie-woogie klubban ma már egy kártyaklub van.