Malac
A malac egy háziállat. Rokona a vaddisznó, aki az erdőben él. Házi vaddisznó nincs. Ha megvadul, akkor sem az, lásd az alábbi párbeszédet:
(egy névtelenségbe burkolózó vendéglőben)
– Nahát vaddisznópecsenye! Mondja csak, melyik térségből lövik a vaddisznókat, az őrségi Mezőeperesdről netán?
– Öööö... Nos hát... Itt a közelben van egy, khm, vaddisznócsorda.
– De érdekes! Akkor ebből kérnék egy adagot, petrezselymes krumplival.
– Máris hozom!
(hátul a konyhában)
– Látom, van rendelés a malacból.
– Van, van!
– Szuper, már a Marcsa is megveszett, akkor őt is levágjuk, holnapra is marad elég a megvadult disznóból...
Hát ezért.
Ez a háziállat különösen nem hasznos, viszont húsokat készítenek belőle. A malac a moslékot eszi (mindenevő), azzal hízlalják, hogy egyszer megehessék. A malac a fiú neme ennek a bizonyos állatnak, a lány neműnek sertés a neve. A malac patás állat. A malac nem valami értelmes állat. Ez az állat nem valami gyors. A malac igen szeret dagonyázni a sárban, mint rokonja a vaddisznó is. Párjának a sertésnek a hasán van a tőgy, amiből a kismalacok ihatnak.
A malac apja is, anyja is – egy disznó. Ezért a szülők nevéből rengeteg pejoratív szót képeznek. Például: disznóság. Lásd jobbra.
Egyes erősen nőlakta vidékeken a férfi alternatív neve. Vö. Te malac! Maga mocskos disznó, veszi le rólam a...kezét?! [2]
A malac tipikus élettartama születésétől szilveszterig húzódik, ekkor legtöbbjük fűbe, almába, vagy citromba harap.[3]
Egyéb példák:
- sertésinfluenza;
- részeg disznó;
- kóser disznóláb;
- éhes disznó makkal álmodik;
- Emese;