Kamupipőke

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Hol volt, hol ampérvolt, messzi messze a kurtahegyeken túl, ott, ahol az üvegfarkú malac túr, sőt, még annál is túl, a GPRS hálózaton túl, élt egyszer éldegélt egy pirospozsgás, szép mitesszeres arcú tini lányka. Kamupipőkének hívták, senki nem tudja miért, de így volt ez. Zavarta is ez a becenév eléggé a szegény leányzót, szégyenében ezért mindig a gáztűzhelybe bújkált. Kamupipőke nagy családban élt, volt egy mostohaanyja egy mostohatestvére és egy apja.

Teltek-múltak az évek, felcseperedett a kislány és szép hattyúnyakú kacsaszájú tyúk lett belőle. Rejtegette is őt ezért a mostohaanyja a világ elől. Nehéz sorsa volt Kamupipőkének, naponta be kellett kapcsolnia a mosógépet, elindítani az automatikus házi robotporszívót a fritőzt a gőzelszívót, a fűnyírót és még rengeteg házitartási és kerti készüléket. Estére mindig annyira sajgott a jobb mutatóujja, hogy félholtan pottyant az ágyba és fel sem kelt reggelig.

Történt egyszer, hogy a környék legtehetősebb legénye, ifj. Herczeg partit rendezett, csak úgy, de valójában nő után kutatott. Kamupipőke látta a plakátokat, el is szeretett volna menni, de mivel szűkösen élt, és kicsi volt az önbecsülése, csendben maradt és inkább bebújt a sütőbe. Viszont a mostohatestvére Krimbrilda lázasan készülődött a nagy eseményre. Hetek óta a bevásárlóközpontok és plázák butikjait leste, próbálgatta a más és más feliratú ruhákat, de nem tudott választani. Estére elkeseredetten dühromamok kíséretében hazaviharzott az új BMW-jén, útközben elgázolt pár embert, de még ez sem enyhítette haragját.

– Apám, menjél már Párizsba, oszt hozz már nekem drága kelmét, de rögtön!– noszogatta otthol Krimbrilda szerényen apját.
– Jól van, édes lányom, a holnapi géppel repülök. – sóhajtott fel az apja.

Így is történt, reggel a reptérre menet még elbúcsúzott az apa Kamupipőkétől, és megkérdezte, mit hozzon neki.

– Ó, édesapám, nekem csak az kell ami az öledbe pottyanik.
– Hát – vakargatta az apja a fejét – nem bánom, elhozom neked azt, ami az ölembe pottyanik.

Eltelt 2 nap, megjárta az apa Párizst, már majdnem elfelejtette Kamupipőkének tett ígéretét, mikor hopp! ott ahogy ült a padon a Sanzelize partján, ott..lekakilta egy galamb.

– Ejj, a mindenségit! – kiáltott fel, pont az ölembe pottyantott! A betyárját, majd elfelejtettem Kamupipőkét. De, ezt nem vihetem neki haza, egye fene, nem viszek neki semmit, majdcsak lesz valami.

Aznap este haza is érkezett a családapa, Krimbrildának gyönyörűszép kelméket hozott. Mindenki örült, csak Kamupipőke nem. Szomorúan bebújt a sütőbe, magával vitte a laptopját és az alábbi státuszt írta ki a facebookon: "Láthatatlan vagyok, úgyérzem megsértették emberi jogaim" Egyik jogász ismerőse azonnal kommentálta a státuszt: "Felháborító! Ajánlom, hogy írj pár kedves szót Brüsszelbe!"

Kamupipőke lájkolta a kommentárt és gyorsan hozzá is fogott a panaszlevél megírásához. 3 nap múlva egy fekete Lexus parkolt a család háza előtt. Egy nagydarab öltönyös féfi szállt ki a kocsiból. A férfi arcán furcsa mosoly ült, lassan elindult a ház felé, bal kezében aktatáskáját himbálta és jobb kezében egy nagydarab zsebkendőt szorongatott, amivel nagydarab homlokáról törölgette a kövér izzadtságcseppeket.

– Tiszteletem!– rikkantott be a nyitott ablakon keresztül az öltönyös úr a házba.
– Jónapot kívánok – meredt rá kíváncsi szemekkel a mostohaanya– mit szeretne?
– Zsíros úr vagyok, Kamipipőke hölgyet keresem.– szuszogta a férfi.
– Mit tett az a szerencsétlen mihaszna papucskoptató leány már megint?
– Ó, semmit, asszonyom, mondja hol találom a lányt?
– Biztos megint a sütőben bújkál...Kamupipőkee!– ordította el magát az asszony– vendéged jött, mássz elő de azonnal!

Hangos nyikorgás kíséretében kinyílt a Görénje márkájú gáztűzhely ajtaja és lágy mozdulatokkal elődübörgött Kamupipőke.

– Szólított, anyám?– motyogta halkan a lány.
– Ez az úr, valamilyen olajos, vagy tokás..tudjam is én..szóval, téged keres.
– Hájas– nyújtotta ki a kezét az öltönyös férfi és huszárokat meghazudtoló módon összeütötte a sarkantyúját– örvendek.
– Részemről a szerencse.– mondta a lány és a kertbe vezette a féfit.

Órákig beszélgettek, a lány elpanaszolta nehéz sorsát. Végül, Hájas úr előkotort az aktatáskájából egy i– podot.

– Tessék, ez a tiéd– nyújtotta át a készüléket a lánynak– a menüben van 3 titkos gomb, az egyik ruhát varázsol a másik hintót a harmadik lovakat. Sok szerencsét, kedveském!
– Köszönöm!– mondta halk mosollyal Kamupipőke, de hájas úr már eli is viharzott a fekete Lexuson.

Nagyom megőrült megörült Kamupipőke, mert épp aznap este volt a parti, és így esélye volt csatlakozni a többiekhez. Leszállt az est és odahaza lázasan készülődött Krimbrilda, és titkosan Kamupipőke. Hátraszaladt a kertvégébe és elővette a titkos i– podot. Megnyomta az első ikont és hipp hopp, ott termett mellette egy futár egy nagy dobozzal. Kinyitott a dobozt és lám! a legszebb göncök voltak benne, amit életében látott. Szépen felöltözött és rózsavizet fröcskölt a füle és egyéb testrészei közé. Ezután megnyomta a másik gombot és hip– hopp egy fehér önkormányzati Audi állt meg előtte. Beült az autóba és megnyomta a 3. gombot is, mire megtelt az autó benzinnel.[1] Kamupipőke mosolygott egyet és útnak indult.

Mikor a parti helyszínére ért, már nagyban ment a dorbézolás, iszogatás, feneketlen dínom dánom, skótom. Kamupipőke leparkolta az autót, leporolta ruhácskáját, megigazította miniszoknyáját és felsietett a lépcsőn. Mikor a táncterembe ért, épp a legújabb uca– uca stílusú zenét játszotta a lemezlovas. Felbőgtek a paripák, alkoholmámorban úsztak a vendégek.

– Hová kerültem? – kérdezte magától a lány.
– A bulimon vagy – hangzott el mögötte – Isten hozott.

Kamupipőke hátra fordult és ifj. Herczeggel találta magát szemben. A fiú szemügyre vette a lány buja kivágásának űrtartalmát, végigmérte a szoknya hosszát majd így szólalt:

– Nem láttalak még errefelé, idevalósi vagy?
– Nem. – sütötte le szemét Kamupipőke, mire az, odakozmált.
– Gyere, lejtsünk egy táncot együtt – fogta meg a Herczeg a lány kezét és már táncoltak is, felháborító mozdulatokkal.

Hogysem, hogy is, úgy történt bizony, hogy éjfél előtt már kevésbé etikettbe illő módon taperolta ifj. Herczeg Kamupipőke hamvas alkatát. A lány alig tudott ellenállni, de szerencsére sms-t kapott az i-podjára. Zsíros úrtól jött, és azt írta benne, hogy éjfél előtt igyekezzen befejezni a hacacárét, mert azután már vissza kell vinni az ajándékozott holmit a kölcsönzőbe. Több sem kellett Kamupipőkének, kioldozta magát ifj. Herczeg karjaiból és rohant lefelé a lépcsőn. Nagy sietségében kicsúszott a zsebéből az MP3 lejátszója és az egyik lépcsőfokra esett. A lány ezt nem vette észre, csak szaladt és szaladt, de már késő volt, az óra elütötte az éjfélt, ami menten szörnyethalt. Kamupipőke nagy bánatára, a fehér audit elvontatták, és egy mitugrász kisgyerek lecibálta róla a ruháját, dobozba tette és robogón elviharzott. Hajnal volt, mit tehetett a szegény lány, újságpapírba göngyölte magát és útnak eredt hazafelé. E közben ifj. Herczeg rádöbbent, hogy szerelembe esett Kamupipőkével, így utána eredt, de már bottal üthette a lány nyomát. Szomorú mivoltában a kinti lépcsőre rogyott és lám, mit látott..egy MP3 lejátszót. Felkapta, és döbbenten hallgatta a rajta levő Bach, Beethoven és Bob Dylan zenét. Nagyon megörült a fiú, kutatni kezdett a lány után, sajnos nem emlékezett az arcára, túl másnapos volt az este után, de nem adta fel. Becsöngetett minden lakásba, és nem zavarta, hogy leanyád– ozták, lemarházták, még az sem zavarta, hogy kinevették, kigúnyolták, hogy micsoda egy perszóna, aki ilyen zenét hallgat,

Már felkelőben volt a nap, mikor Kamupipőke hazaért. Levette magáról az újságokat, elolvasta a pletykarovatot és ágyba bújt a sütőben. Épp ekkor járt arrafelé ifj. Herczeg, elcsigázva, fáradtan üvöltötte Beethoven B–durr B–dúr zongorakoncertjét. Erre Kamupipőke felkapta a fejét, alaposan be is ütötte a sütőajtóba. Előmászott, az ablakhoz eredt és elkezdte szintén dúdolni a zongorakoncertet. Ifj. Herczeg ezt meghallván, elindulá, odafutá és megtalálá.

Boldogan élé, míg meghalálá.


  1. Miután letekerte az ablakokat és a felesleg kifolyt, már levegőt is kapott.