Kőleves

Az Unciklopédiából

A kőleves egy népszerű, hagyományos, a magyar paraszti kultúrában mélyen meggyökeresedett étel. Fontos azonban máris tisztázni, hogy a meséből ismert változat csupán az egyik - a legegyszerűbb - fajta, ami valójában nem is kőleves, hanem csak kőlé. Az igazi kőlevesnél ugyanis a köveket nem vesszük ki a levesből, hanem együtt fogyasztjuk vele.

Összetevők[szerkesztés]

  • (feles - nekünk, előtte)
  • fél kappan
  • lábos - Kezdő szakácsoknak enélkül nem ajánlott. Nélküle az összetevőket csak igen nagy rutinnal (varázsszavak, miegyéb) lehet egyben tartani a tűz fölött. És csakis régi tipusú, piros zománcos ajánlható, mert csak ebben jön ki igazán a zamata. Fontos: Kőlevesfőzésre csak külön kőlevesfőző lábos használható!
  • víz - H2O
  • kő (míly meglepő) - Lehet bárhonnan. Figyelem: az utcakő nem jó, kesernyés. Téglával ne is próbálkozzunk.
  • ízlés szerint és mértékkel - Ezeket folyamatosan tesszük a készülő levesbe.
  • kisebb kalapács, véső, fogók
  • (feles - nekünk utána)
  • (még egy feles - neked)

Elkészítési mód[szerkesztés]

Fejenként 3-4 öklömnyi kő már elég. Kaviccsal ne próbálkozzunk, szétfő. A köveket folyóvíz alatt drótkefével jól megtisztítjuk (de lásd lejjebb: kőleves vadasan). Ezután a köveket alaposan lecsöpögtetjük, napra kitéve megszárítjuk. Ez nagyon fontos, nem szabad, hogy a kövek nedvesen kerüljenek a főzővízbe. Közbe víz lábosba, lábos tűzre. Mehet bele kicsiny só, bors, meg az ízlés szerint. Mikor forr, óvatosan beletesszük a köveket, vigyázva, össze ne törjenek vagy be ne horpadjanak. Puhára főzzük. (Van, aki félkeményen szereti.) A főzési idő kőfüggő, a lazább kövek gyorsabban mállanak, ezeknél nagyobb figyelem kell.

Ha megfőtt (ezt érezni), kivesszük és meghámozzuk. (Egyes helyeken héjában hagyják, ami markánsabb ízt ad neki.) Ezután apróbb darabokra vágjuk, darálni is lehet, majd visszatesszük a levesbe és máris megvan az alaplé. Ha hagyunk pár követ egyben, azt helyezzük bele.

Most jöhet bele a fél kappan[1] az ízlés szerint, de az is inkább csak mértékkel, sejj-hajj, ihajj-csuhajj, rozmaring, pitymallat, igen jó ízt ad neki egy-két zsebkendőnyi népi hímzés is, de csak az autentikus! (Pitymallatot pedig hajnalban kell szedni, mikor még harmatos.) Bezöldségeljük és pont addig főzzük kis lángon, míg jó nem lesz.

Kőporrral szórva tálaljuk. (Figyelem! Cementet sose tegyünk a levesbe, mert a gyomrunkban megköt.)

Fogyasszunk hozzá kövi dinkát.

Nagyobb társaságra (10-20 fő) csak az adagok változnak, itt már nyugodtan számolhatunk néhány lapáttal. Ajánlható ilyenkor a zúzottkő, az már elég szapora és hamarabb is megfő. Nagyon érdemes betonkeverőben készíteni. Az ilyenkori közös kőhámozás a nap nagyon kellemes közösségi élménye tud lenni. Régebb fonóba (mikor már nem volt mit fonni) a lyányok s legények ezzel múlatták az időt.

Variációk[szerkesztés]

A kőlevesnek számtalan helyi változata alakult ki.

  • Kőleves vadasan - Egyes vidékeken létezik az úgynevezett vadas kőleves, ekkor a köveket nem szedik, hanem kiássák, majd tisztítás nélkül helyezik a vízbe, azzal ami rajta van (csiga, giliszta, ilyenek). Kétségtelenül pikáns aromája azonban csak ínyenceknek ajánlható.
  • 100-napos kőleves - A kiválasztott köveket 100 napra elássuk. Ennek változata, mikor a lábossal együtt ássuk el. (Nagyon fontos! Ügyeljünk, hogy a kutya ki ne kaparja.)
  • Műkőleves - Télen szokták készíteni, mikor a nagy hó alól nehezebb köveket szedni. Ízre pont olyan a különbség, mint a zacskósleves és az igazi között.
  • Granulált kőleves - Speciálisan Farkas Berci számára fejlesztették ki, hogy az űrben se kelljen nélkülöznie kedvencét.
  • Ménkűleves.

Jó étvágyat!


Láb.gif Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
  1. Régi szakácskönyvek kedvelt receptkezdete: „Végy fél kappant...”.