Fényevés
A fényevés a sötétségből ered. A fény hiányából. A fény iránti vágyból, ami természetes. A sötét agyakból, ami természetes.
Ebbe már haltak bele éhesek.
Szakszerűen: a fényevés az az állítólagos képesség, hogy az élet táplálkozás nélkül is lehetséges.
A fény fogyasztása[szerkesztés]
Tapasztalt fényevők szerint a legjobb fajta fény a természetes napfény, leginkább június-július hónapokban, délelőtt 10 órától délután 2-ig. Az ebben az időszakban hozzáférhető fény még felhős időben is igen jó ízű, tápláló és hatékony; olyannyira, hogy egyesek befőttes üvegekben elteszik azt télire. A fényevők a sarkkörön túl nagy nehézségekbe ütköznek, mikor télen (vagy nyáron) hónapokig nem kel fel a nap. Ilyenkor import konzerv fényt fogyasztanak, vagy halogénlámpákat használnak. A mesterséges fény nem annyira tápláló, mint a természetes, és gyomorproblémák is felléphetnek mellette. Az fénytáplálkozással foglalkozó foto-enterológusok tanácsa szerint alapvető, hogy a fényt – különösen a mesterséges fényt! – alaposan rágja meg a fényevő, akár 100 rágó mozdulattal is (ennél több nem ajánlott), a maximális felszívódás és hatásfok elérése érdekében.
A fénylények fogyasztását igyekezzünk elkerülni, mert az rossz karmát okoz.
Az Unciklopédia javaslatai e tárgyban[szerkesztés]
- Alma (fényes)
- zsíroskenyér (fényes)
- körömpörkölt (fényes)
- kelkáposzta főzelék (fényes)
- fasírt (fényes)
- öhöm (fényes)
Vagy:
És ellenkezőleg:
Beszámolók[szerkesztés]
- Ötven éve sikeres fényevő vagyok, csak közbeiktatom a kukoricát és a csirkét.