Első Számú Aforizma

Az Unciklopédiából

Az Első Számú Aforizma a részleteiben és egészében is felfogott Univerzum múlt-, jelen - és jövendőbeli sorsával foglalkozó tudomány, az eszkatológia alapvető problémája. Hasonlóan, ahogy a matematikusok számára a pí utolsó tizedesjegye, a fizikusoknak az Egyesített Elmélet, az alkimistáknak a Bölcsek Köve, úgy az eszkatológusoknak az Első Számú Aforizma megtalálása jelenti életük végső kihívását.

Ne tévesszen meg senkit, hogy manapság boldog-boldogtalan aforizmákat gyárt. Az interneten írók, költők, médiasztárok és más percemberkék egész hadának seregnyi aforizmája található meg. Ezek esetleg alkalmasak az eszkatológia egy-egy részterületének mélyebb feltárására vagy egy-egy részprobléma kiindulásaként, de csak ritkán érintik az egészet, a világot mint olyant.

Az Első Számú Aforizma más, több. Az eszkatológusok ide vágó meghatározása szerint az Első Számú Aforizma olyan, többé-kevésbé értelmes, frappáns és nem túl hosszú köznyelvi mondat, amelynek már első észlelése (hallás, olvasás, stb.) is az Univerzum alapvető elveibe nyújt kimerítő betekintést, és felületes megismerése is, ha nem is jár az Első Számú Aforizma teljes és végleges megértésével, világossá teszi, hogy a továbbiakban minden más aforizma felesleges. Az Első Számú Aforizma az aforizmák királya, amely legalább implicite magába foglalja az összes többi létező aforizmák tartalmát és értelmét vagy értelmetlenségét.

Az eszkatológusok körében (is) parázs viták tárgya az Első Számú Aforizma. Néhányuk szerint az Első Számú Aforizma túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, röviden: nem létezhet. Némelyek szerint, ha létezik is az Első Számú Aforizma, azt az emberiség képtelen lesz valaha is megismerni. Némelyek szerint az Első Számú Aforizmát már meg is találták, de hogy melyik is ez pontosan, abban csekély az egyetértés.

Az Első Számú Aforizma élettani hatása és gyakorlati jelentősége[szerkesztés]

  1. Aki az Első Számú Aforizmát felfogja, az tökéletesen tisztába jön a Világegyetem Alapelvével és remélhetőleg képes lesz ezt saját életében is hasznosítani [1]. Az eszkatológusok legtöbbje szerint az Első Számú Aforizma megismerése nagy valószínűséggel megszabadít minden (vagy legalábbis minden egzisztenciális jellegű, az eszkatológia tárgyával foglalkozó) lelki gondtól, gyötrődéstől. Aki éhes, azt persze kizárólag az Első Számú Aforizma nem fogja közvetlenül jóllakatni [2], de aki rendszeresen vagy huzamosabb ideig attól retteg, hogy éhezni fog, akár alappal, akár alap nélkül, annak számára az Első Számú Aforizma jelentős lelki vigaszt nyújt. Amennyiben az Első számú Aforizma például pozitív, optimista világmagyarázatot tartalmaz, akkor az illető rettegése okafogyottá válik, hiszen az Első Számú Aforizma szerint sorsának jobbra fordulásában joggal reménykedhet. Amennyiben az Első számú Aforizma pesszimisztikus jövendölésekre adna alapot, akkor az individuum megnyugodhat a rosszsors bizonyosságában és abban, hogy szenvedése szükségszerű és ellene tenni úgysem nem képes. Sőt, még az sem lehetetlen - minthogy az Első számú Aforizma alapvető bepillantást nyújt a világ jövendő sorsába és működésébe - hogy az utóbbi esetben az individuum az Első Számú Aforizmából olyan cselekvési mintákat következtethet ki, amelyek segítségével sorsán többé-kevésbé javíthat.
  2. Mindezek alapján, bár az említett kételyeket és megszorításokat észben tartva kimondhatjuk: aki az Első Számú Aforizmát megismeri, az a Világegyetem működését és sorsát ismeri meg, tehát lehetőséget kap arra, hogy ebbe beleavatkozzon és a maga hasznára fordítsa. Egyes eszkatológusok ennek alapján kifejezést adnak ama reményüknek, hogy aki az Első Számú Aforizmát megismeri, az rövid időn belül életét jobbra fordíthatja, magánéletében és munkájában sikereket fog elérni, gazdag, megbecsült és boldog polgára lesz az Univerzumnak. Az Első Számú Aforizma megismerése elhozza majd a végső harmóniát és a tökéletesség élményét minden individuum életébe.

Jelentkezők az Első Számú Aforizma szerepére[szerkesztés]

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Hacsak az Első Számú Aforizma ezt ki nem zárja.
  2. Hacsak ez az éhségben leledző illető nem kecske, vagy hasonló, papír emésztésére is képes individuum.

(folyt. köv.)