Denis Diderot

Az Unciklopédiából

„Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat!”

~ Denis Diderot

„...valaki majd csak akad, aki megmagyarázza, anélkül, hogy sértené a maga erényeit; de ez a magyarázó ne legyen sem a lelkiatyja, sem a szeretője.

~ Fecsegő csecsebecsék
Denis Diderot


Diderot.jpg

Denis Diderot (1713. október 5. – 1784. július 31.) egy ritka okos francia filozófus és író volt. Nem ebbe halt bele.

Apja egyszerű késes- és köszörűsmester volt. Ennek köszönheti éles eszét. Nem az apja: ő.

A jezsuitáknál tanult (nem az apja: ő), majd a párizsi egyetemen bölcsészetet hallgatott. Közben fordított, tanított, cikkeket írt, könyvet árult, és a párizsi bohémélet [1] ismert alakjává vált. 1743-ban feleségül vette a hívő katolikus Anne Toinette Championt, [2] 1753-ban lányuk is született, Marie-Angélique. Később levelezésbe fogott a pravoszláv Nagy Katalin orosz cárnővel, akivel [3] bizalmas kapcsolatba került. Szentpétervárott, az Ermitázs épületében (a hajdani cári palotában) ma is mutogatják a turistáknak a cárnő pompás hálószobáját. Később Diderot családját elhagyta és Madame Puisieux írónővel (vallási hovatartozása ismeretlen) [4] létesített viszonyt, majd 1755-ben megismerkedett Sophie Volland-nal, aki mellett már élete végéig kitartott. [5]

Tudniillik[szerkesztés]

– Vegye jól szemügyre ezt a gyűrűt – fordult Kukufa a szultánhoz –, és húzza az ujjára, gyermekem. Minden nő, aki felé a gyűrű kövét fordítja, el fogja mondani szerelmi históriáit, fennhangon, tisztán és érthetően: de egy percre se higgye, hogy a szájukkal fognak szólni.

– Hanem mivel, a mindenségit! – kiáltott Mangogul. – Mivel beszélnek hát?

– A lehető leggátlástalanabb testrészükkel, mely az ön által tudni áhított dolgokról a legrészletesebb tájékoztatást képes adni – mondta Kukufa –, a csecsebecséjükkel.

– A csecsebecséjükkel – visszhangozta a szultán kirobbanó nevetéssel –, ez aztán jó mulatság lesz. Csacsogó csecsebecsék! Ilyet még a nagyapám se hallott!

Főműve a beszélő pinák-ról [6] szól, ezt később (számlálhatatlan számú pofon hatásának súlya alatt) megtagadta. Még lefejezték volna. (Lásd még: Joseph Ignace Guillotin).

Jókedve ezt követően is töretlen maradt. Ezért foglalkozott például még lexikonszerkesztéssel is. Ezt akkor hagyta végképp abba, amikor Jimbo Wales egy mozdulattal lenyúlta az egész szakmát.

Jimbo Peeking.gif

Új feladat után nézett. Sok ötlet merült fel benne. Ezek közül a legjobbnak a Nagy Francia Forradalom tűnt. Hiába mondogatta neki Voltaire (nem beszélve Rousseau-ról), hogy ebből még baj lesz, kijelentette, hogy addigra én már meghalok, és utánam az özönvíz.

Ami be is következett. Pedig hol volt még akkor a globális felmelegedés?

Encyclopédie[szerkesztés]

„...fel kell vázolni egy általános képet az emberi szellem erőfeszítéseiről valamennyi területen és évszázadban.” – Az előszóból.

Az Uncyclopedia az Encyclopédie-t tekinti közvetlen előzményének, mint azt már Oscar Wilde is megállapította.

Helyesen.

Egy enciklopédia összekalapálása nem Diderot ötlete volt. Úgy nyúlta le, minden szerzői jogokat tiporva. Itt és most csak a közvetlen előzményt hozhatjuk szóba, azt is minek?

Az áthallások kedveért. Mindenki lop, csak nem mindenki bukik le. Ezt nevezi az Artisjus szerzői jognak.

Szóval kezdetben valami Ephraim Chambers: Cyclopaedia, vagy a művészetek és tudományok egyetemes szótára című munkájának lenyúlásáról volt szó. Azonban Diderot-nak már a szókezdő "C" kiejtésével is bajai voltak. „Ehe, ehe” – mondogatta töprengve gyakran, mígnem egy setét éjszakán, másfél liter burgundi benyakalása után megvilágosodása támadt hirtelen: "E", ez az, és: "Heuréka". A "H" azonban néma betű [7] a franciában. Akkor: "E"!!!

Így kezdődött. Ebből nőtt ki az Enciklopédia; a nagy; a francia. Hol voltak akkor már a csacsogó, csevegő pinák csecsebecsék!

Hol volt akkor még a Wikipédia!

Utolsó szavai[szerkesztés]

Denis Diderot utolsó szavait közvetlenül az utolsóelőtti szavai [8] után mondotta:

– Hogy az ördögbe gondolhatod, hogy ez árthat nekem? – kérdezte feleségét, aki megint (ahogy szokta, nap, mint nap) figyelmeztette őt, hogy ne egyen túl sokat.

Igazából Diderot-nak most is - mint mindig - igaza volt. Nem ő evett túl sokat – a gödölyesült volt mérgezett. [9]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Bouncywikilogo.gif
Azok számára, akiket a Wikipédia lefizetett: a Wikipédiának van egy elég gyenge kis szócikke a(z) Denis Diderot témáról.

Lábjegyzetanyag[szerkesztés]

  1. ld. még: Puccini. Mimì bedugja a kezeit egy muffba, majd csendesen meghal. Rodolfo az ablakon néz kifelé, így ő értesül utoljára a lány haláláról. „Mimì, Mimì” – ordítja és a halott lányra borul, eközben a zenekar cisz-moll gyászzenét játszik.
  2. Egy tonett széken.
  3. Mint minden arrajáró.
  4. Ismeretlen szerző.
  5. Már nem bírta szuflával a folytonos nősülést, válást.
  6. Fecsegő csecsebecsék.
  7. Néma hang. Betűre azt mondani, hogy néma: hülyeség. Mert betű nem lehet hangos, vagy néma, csak a hang. Süketnéma.
  8. Mára megdőltek azok a lemondó, tehtetlen megállapítások, miszerint ezek az idő homályában tűntek el. Az pedig szemenszedett enciklopédikus hazugság, hogy ezek hülyeségek lettek volna.
  9. Vagy a köretként tálalt tarhonya. (Orvostörténeti rejtély).