Csuklódj

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mert vannak az életben rejtelmes szavak,
amik alkalmanként kiakasztanak.
Szegény agyalapom tőlük már kisül,
beszéljen mindenki inkább inglisül.
(Ewill B. Killedbitsch, kórtárs pénzköltő)

Csukolj, vagy amit akartok[szerkesztés]

Második fejezet egy szubjektív innácista adomakriptológiai vulgárblogból[szerkesztés]

Mindig nagy öröm az újságírónak, ha olyan közéleti vitáról számolhat be, amely nem a végletekig megosztja, hanem inkább csak felvillanyozza a társadalmat. A Kádár-rendszerben gyakoriak voltak az ilyen "értelmiségi vitatémák", na ja, ahol politikáról egy szót sem lehetett szólni nyilvánosan ... A rendszerváltáskor ez megszűnt. Azóta minden vita közvetlenül a bőrünkre megy. Egészségügy, közlekedés, labdarúgás, jobb-bal kérdése, ezekről tíz-tizenöt éve mintha nem lehetne elfogultságoktól mentesen vitázni. És lassan egy egész generáció nőtt már fel ebben a légkörben: akik kilencvenben születtek, ma már tizennyolc éves, érettségiző diákok.

Az a vita, ami legutóbb több táborra osztotta a magyar közéletet, végre másnak tűnik. Na ja, itt nem a bőrünkről van szó. De éppen ezért örvendetes, hogy mégis az egész társadalom örömmel, egy emberként, noha különböző véleményeket hangoztatva, vetette bele magát a problémába. A "produkálj csuklást"-kérdésről van szó.

Hogy is van a "csuklik" ige felszólító alakja?

A vita állítólag egy neves informatikai világcég magyar alközpontjának két számítógépes nyelvésze között indult meg. A cég szövegszerkesztőprogramjához készülő helyesírásellenőrző alprogramot tesztelték éppen, azt vizsgálták, helyesnek ismeri-e el a program a különböző magyar igék helyes felszólító módú alakjait, és helytelennek ismer-e fel valóban helytelen igealakokat. A tesztigéket véletlenszerűen nézték ki a szótárból, és így érkeztek el a "csuklik" szóhoz.

Elterjedt anekdota, hogy a program állítólag végzetes leállást produkált az ige beolvasásakor. De - amint az urbanlegends.com weboldal erről tudósított azóta - ez nem más, mint legenda. Ahogy a gondos oknyomozók egyszerű teszttel kiderítették (valójában bárki ellenőrizheti): az illető program - a legelterjedtebb operációs rendszert gyártó világcég legelterjedtebb szövegszerkesztőjéről van szó - a csuklik ige semmilyen - potenciálisan helyes vagy egészen biztosan helytelen - felszólító alakjára nem reagál végzetes leállással, sőt semmilyen más módon sem. A 2000-ben kiadott verzió helyesnek ismeri el többek közt a "csukolj", a "csuklj", sőt a "csukojj" alakokat is Ez sajnos nem vicc. Illetve vicc, de igaz. Na mindegy, ez itt nem a negatív reklám helye. (lapszerk. kieg.).

Egy másik - egyelőre leellenőrizetlen - anekdota szerint viszont a vita a Szűk Albert téri "Estella" presszó két látogatója között indult. A közbeszéd még az egyikük, V. Sándor nevét is többé kevésbé ismerni véli. Eszerint Sándor az elfogyasztott Unihucc-mennyiségtől épp csuklani kezdett, mire ismeretlen társa rászólt: "Ne csukolj már, hé!". Mire Sándor felvilágosította volna, hogy azt úgy kell kérni, hogy "Ne csuklj már, hé!". Egy harmadik, nyilván művelt ismeretlen közbeszólt, hogy a "csuklik" igét nem lehet felszólító módba tenni, ezért úgy kell beszélni, hogy "Ne produkálj itt csuklást, hé!"

Akár így volt, akár máshogy, tény, hogy a probléma szikraként gyújtotta fel a közéleti kérdések iránt élénken érdeklődő magyar közvélemény nyelvérzékét és fantáziáját (a kérdéssel még az Akadémia is foglalkozott [1]), és még ha nem is igaz a kocsmás történet, jól reprezentálja a három főbb kialakult álláspontot.

Csuklj![szerkesztés]

A legérdekesebb érvelésmód a "csuklj"-híveké. Szerintük a csuklik igének muszáj legyen valami felszólító alakja, de a "csukolj" rém hülyén, parlagiasan hangzik és nyilvánvalóan helytelen. Ezért tehát a helyes felszólító igealak semmi más nem lehet, mint a "csuklj"! Arra az érvre, hogy ez is rém hülyén hangzik és nagyon nehéz kiejteni a végén lévő mássalhangzó-torlódás miatt, azt válaszolják, hogy ez nem így van. Az igét ugyanis a teljes hasonulási törvény miatt egyszerűen "csukj"-nak kell ejteni, és így nincs kiejtési gond.

Igaz ugyan, hogy ez a kiejtett alak megegyezik egy másik ige felszólító módjával, erre a legtöbben egyszerűen azt mondják, hogy ez nem baj, hiszen a magyar nyelvben amúgy is tömegével vannak azonos alakú, de különböző értelmű szavak (pl. "bár", "per" stb.).

Vannak, akik még ennél is tovább mennek, kijelentvén, hogy a két szóalak egybeesése nem is véletlen, hanem éppenséggel szükségszerű. Különféle periferiális hetilapokban napvilágot látott egy-két tanulmány, miszerint a csuklik ige második személyű felszólító alakja már csak azért is "csuklj", azaz (kiejtve) "csukj", mert a a magyar nyelvben a "csuklik" és a "csuk" ige szerves kapcsolatban van: az élettani jelenség magyar neve ugyanis utalást jelent a rekeszizom görcsös összehúzódására, azaz csukláskor a hasüregi rekesz (görcsös) becsukódására. Tehát a csukás és csuklás igék közti szerves kapcsolat miatt a felszólító módjuknak is egyeznie, vagy legalábbis hasonlítania kell. Sok "csuklj"-hívő szerint ugyanakkor ez csak egy törpe kisebbség véleménye, akik politikai síkra próbálják terelni az ügyet. Mint egyik "csuklj"-hívő ismerősünk mondta: "E sötét sumér-szélsőjobbos hordának semmi se szent: szerintük már a "csuklás" szó sem a szláv Csukcs helységnévből ered, hallatlan!; Ostoba áltudományosságukkal az egész "csuklj!"-álláspontot lejáratják." Sajnos, lapzártáig egyik "alternatív csuklj"-hívőt sem tudtuk utolérni, hogy eme kisebbségi álláspont képviselőit is megszólaltathassuk.

Gyakori hivatkozási alapja a "csuklj"-hívőknek még a "máll(ik)" ige: ennek második személyű felszólító alakja "mállj", amire ugyan egyáltalán semmi szükség, de mégis létezik. Akkor hogy ne lenne szükség a csuklik ige második személyű felszólító alakjára, hiszen a csuklás sokszor zavaróan lép fel kommunikáció közben, s ilyenkor mégiscsak meg kell tiltani, felkérni a csuklás tulajdonosát az abbahagyására. És az is látható, hogy az ige után egyszerűen egy "j" betűt - módjelet - kell tenni, semmiféle kötőhangra nincs szükség.

Csukolj![szerkesztés]

A legegyszerűbben a "csukolj"-hívők érvelnek. Szerintük a felszólító igealak létezése egyáltalán nem probléma, hiszen ez nyilvánvalóan, természetes nyelvérzékünknél fogva a "csukolj". A "csuklj" alak nem lehet, hiszen egyszerűen lehetetlenség kimondani. Vannak továbbá, akik a kötőhangnélküliség prófétáival vitatkozva rámutatnak, hogy a "saslik" ikes igének is van felszólító módú alakja, a "sasolj", de lapunk munkatársainak együttes véleménye szerint ez az érvelés nem tűnik túl megalapozottnak.

(Ne) Produkálj csuklást[szerkesztés]

A harmadik nagy tábor hívei szerint a csuklani igét egyáltalán nem lehet felszólító módba tenni, ezt csak körülírás fejezheti ki. A Magyar Nyelvőr nevű folyóirat pályázatot is hirdetett, hogyan lehetne a csuklás megtiltását a lehető legfrappánsabban kifejezni, de feltételül szabták, hogy a körülírás egyértelműen utaljon az egyes szám második személyre és legyen vitathatatlanul felszólító vagy kérő jellegű. Néhány eredmény a pályaművekből:

  • Hagyd a csuklást abba!
  • Csuklanod tilos!
  • Ne produkálj több csuklást, hé!
  • Fejezd be csuklásodat!
  • Vess véget az általad végzett csuklásnak végre!
  • Több csuklást ne, légyszíves!
  • Csuklásodnak immár véget kell vetned!
  • Elég a csuklásodból!

s.í.t.


Az ellentáborok, bár legtöbben elismerik azt, hogy az efféle körülírás végül is helyettesítheti a csuklik második személyű felszólító módját, mégis kardoskodnak az önálló felszólító módú alak léte mellett. Mint gyakran mondják, egyáltalán nem igaz, hogy az ikes igéknek általában nincs felszólító módú alakja, ez még a történést kifejező igékre sem igaz, pedig azokat felszólító módba tenni gyakran értelmetlen (ld. mállik, porlik/porlódik, hullik). Különösen tanulságos a "porlik/porlódik" ige, amit így lehet felszólító módba rakni: "porlódj". Egyes, magukat függetlenek, egy táborhoz sem tartozónak valló nyelvészek már óvatosan meg is pendítették a lehetőséget: esetleg a "csuklik" igének lehetne-e "csuklódj" az egyes szám második személyű felszólító alakja? Szokatlan, de kellő társadalmi akarattal talán bevezethető lenne a közbeszédbe. Annál is inkább, mivel a "csuklódás" ige visszaható jellege jobban kifejezi a csuklás önkéntelen voltát, így ebben a formában igazságosabb a csuklás abahagyására való felszólítás. A felszólítottban nem okoz szükségtelen stresszt, szorongást-borongást, amikor nem arra szólítják fel, hogy hagyjon abba egy olyan cselekvést, amely az akaratán kívül áll, hanem csak kifejezik neki aktuális állapotának nemkívánatos voltát.


Jegyzetek[szerkesztés]