Alternatív rajzfilm

Az Unciklopédiából

Alternatív rajzfilmnek (alt-kartún) nevezünk minden rajzfilmet, amely a készítői szerint "alternatív". Megpróbálnak elrugaszkodni a televíziózás hőskorában lefektetett szabályoktól, és új utakat keresnek a szórakoztatásra. Elutasítják a sorozatokkal kapcsolatos általános követelményeket: nem kellenek értelmes szavak, nem fontos, hogy legyenek párbeszédek, sőt, szereplőkre sincs szükség. A médiakutatók az 1990-es évek közepén jutottak arra a megállapodásra, hogy a hagyományos mesék már nem alkalmasak a gyerekek szórakoztatására. Már minden lehetőséget kiaknáztak, ami a klasszikus tévéműsorokban rejlik.[1] Eljött az új kor, amelyben nincsen cselekmény, nincsenek valós szituációk és ami a legfontosabb, közönség sincs.

Nyelv[szerkesztés]

Az altkartúnok egyik döntő előnye, hogy minden nyelven értelmezhetők, hiszen a verbális kommunikációt teljes mértékben kiiktatták. A szereplők mutogatnak, sikítanak, hörögnek, de semmiképp nem beszélnek, esetleg csak néhány indulatszó csúszik ki a szájukon. Jellegzetes szófordulat az "AOUÚÚÚÚ!", ami az alábbiak valamelyikét jelenti:

  • Az adott szereplő ellenfele megjelent az adott szereplő mögött.
  • Az adott szereplő barátja megjelent az adott szereplő mögött.
  • Senki nem jelent meg az adott szereplő mögött, és unatkozik.

Annak ellenére, hogy nincsenek értelmes szavak, nagyon fontos a szinkronszínészek szerepe. Számos követelményt kell velük szemben támasztani a tökéletes minőség elérése érdekében. Igen nagy hangterjedelemmel kell rendelkezniük, hogy a sikító hangokat és a dörmögést is adják. A nyelv hiánya miatt ugyanis a fő hangsúly a hangerőn és a hangmagasságon van, amelynek emiatt széles határban kell mozogni. Az alternatív rajzfilmekben egészen másképp kell értelmezni a különböző frekvenciájú és amplitúdójú üvöltéseket. Jellemző, hogy a reklámok hőseit alkalmazzák a stábban: kell manóhang, brummogás, édeskés cukiskodó hangok, az emberére emlékeztető hangszínek kerülendők. Nagyon fontos továbbá, hogy a kisfiúknak (esetleg a kislányoknak is) a történetben a hangját 15-17 éves fiúk adják.

Fajok[szerkesztés]

A boszorkányok, sárkányok kora lejárt. Talán már a dínódivat is letűnőben van. A digitális bennszülöttek lekorlátozott fantáziáját különböző fantasztikus lényekkel kell kompenzálni, amelyekkel a tévében minden nap találkozhatnak. A fiúk képzeletét gyilkos sugarakat kibocsátó harcos robotokkal lehet megragadni, a lányokét a rózsaszín mázpuncstündérkével. Azonban mindennapi élettelen játékaikat is életre kelthetjük. A szereplőknek[2] nincsen személyisége, kizárólag biológiai ösztönök vezérlik őket, úgymint:

  • Minden külső ingerre sikítani, jajveszékelni kell. Tapasztalat, hogy ez megoldja a helyzetet, ugyanis a nézők megsajnálják hősünket, és együtt szurkolnak neki a képernyő előtt.
  • Magadon kívül mindenkit meg kell ölni.[3]

Sajátos jellegzetessége az alternatív rajzfilmeknek, hogy tartalmaznak olyan szereplőket, akik mindig ugyanazt csinálják. Van egy sírós hős, aki mindig sír. Van továbbá olyan alak, akit mindenki utál és kigúnyol. Helyrehozhatatlan vétek, ha az ilyen szereplőket szokásos szerepüktől eltérően viszik a cselekménybe.

Epizódszerkesztés[szerkesztés]

Az epizódok mindegyike ugyanannyi ideig, többnyire 6-8 percig tart, ebből kettőt a főcímzene, további egyet a befejező zene visz el. A maradék idő azzal telik el, hogy a képernyőn azon gondolkodik valaki, hogyan lehet 3 percbe belezsúfolni a cselekményt. Aha, nincs cselekmény.

A főcímzene 20000 Hz-es Console.Beep parancsok sorozatával kezdődik, majd bejön a gyermekkórus, és elkezdi énekelni a refrént. A refrén néhány értelmes és néhány értelmetlen szó egymás utáni ismételt sorozata,[4] például: "Itt a Tutti, a Tutti, a Dutti. Itt a Tutti, a Tutti jó.". A főcímzene maradék részében arról rappelnek, hogy milyen az átlagos digitális bennszülött élete.

Marketing[szerkesztés]

Az eddig leírtak alapján jogosan vetődik fel a kérdés, hogy van-e egyáltalán igény alternatív rajzfilmekre, van-e olyan, aki képes lenne végignézni akár egyetlen epizódot is egy ilyen sorozatból. Épp ezért az alt-cartoon nem teljes megfelelő eladási stratégia nélkül. A címadásnak fontos szerepe van. A főhős (amennyiben nincs főhős, tetszőleges karaktersorozat megfelel) neve után be kell illeszteni a "csodálatos kalandjai" és "varázslatos világa" kifejezések valamelyikét az érdeklődés felkeltésének jelszava alatt. A kettőspontnak igen érdekes szerepe lehet: az előbb említett főhős neve után a fenti megoldás helyett választhatunk úgy, hogy kettősponttal folytatunk, amelyet egy klisés bölcsesség követ. Példa: Monty Lee: sose add fel. Másik változat: Monty Lee, avagy sose add fel, öreg! A felkiáltójelek és egyéb rendhagyó központozások is a cím szerves részét képezik. A szándékos helyesírási és nyelvhelyességi hibák a címben azért szükségesek, hogy lehetetlen legyen őket helyesen írni, az írás mint az emberi kultúra eleme ellen ugyanis tiltakozunk.[5]

Láb.gif Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
  1. Planck tanára is megmondta, hogy a fizika már teljes rendszer, csak egy-két porszemet kell leírnunk a sarokban.
  2. Nem megmondtam, hogy nincsenek szereplők?
  3. A jó és a gonosz küzdelme azt jelenti, hogy a két félből az egyiket kinevezzük jónak, a másikat gonosznak, majd harcoltatjuk őket egymással, minden előzetes konfliktus nélkül.
  4. A főcímzene a mese egyetlen része, amely értelmes szavakat tartalmaz.
  5. Ha helyesen írod a címet, helytelen, mert helytelenül kell. Ha helytelenül, helytelen, mert helytelenül írtad, de az a helyes, vagyis helyesen írtad, így helytelen. Vagyis helyes.