A magyarok nagy panaszkönyve
A Magyarok Nagy Panaszkönyve, vagy ahogy rövidebben mondják: a Nagy Panaszkönyv, (még rövidebben csak Panaszkönyv), az első magyar írásos nyelvemlék, amire azonban nem emlékszik senki[1]. Amikor a magyar nyelv eredetét vizsgálják, ezt a könyvet tartják mindig szem előtt[2]. Két részből állt eredetileg, egy panaszkönyvből és egy bölcsességkönyvből.
Történet[szerkesztés]
Időszámításunk előtt 80 körül, merült fel először az igény, hogy a magyar nép panaszait az akkor újonnan kifosztott kínai kereskedőktől szerzett papírra vessék. Azonban ez csak Kr.e. 72-ben valósulhatott meg, mert Cseke-mora főtáltos és Eléh táltos között hosszú viták folytak, hogy ki írja meg őket. A vitát végül az oldotta meg, hogy Eléh, amikor már-már úgy látszott, hogy nyerni fog, rájött, hogy nem tud írni. Ezzel a könyvírás joga Cseke-morához került. Eléh ezután, okulva az esetből, kötelezővé tette a táltosok számára (természetesen a főtáltos beleegyezésével) az írás tudományának elsajátítását. Ennek köszönhető, hogy később, Cseke-mora halála után volt kinek folytatnia a könyvet.
Cseke-mora Kr.e. 68-ban tisztázatlan körülmények között váratlanul meghalt, és a könyv az új főtáltoshoz Toluhoz került. Tolunál a könyv csak két évig volt, mégis őt tartjuk a legfontosabb szerzőnek, ugyanis neki köszönhető a könyv két részre osztása. Ollóval. Így már a népi bölcsességeket is lejegyezhették, ami szintén a főtáltos feladata lett.
Az időpont ismeretlen ugyan, annyi biztos, hogy Buda táltos főtáltossága idén (Kr.e. 22. - Kr.u. 3.)[3] a két könyvet újra összeragasztották. Szintén Buda idején került a kínaiakhoz lefordításra[4], aminek azonban tragikus vége lett. Az első nehézségek a rovásírás megtanulásával kezdődtek. Miután sikerült elsajátítaniuk, megpróbálták elolvasni a szöveget, ám értelmetlen szavak jöttek ki, mire a magyar küldöttség tagjai azt tanácsolták, hogy, bár ők írni-olvasni nem tudnak, biztosak benne, hogy a magyarok sajátos észjárása lehet a dologban, próbálják meg jobbról balra, és nem balról jobbra olvasni. Így valóban több értelmet nyert a szöveg, de nem sokkal. A szöveg értelmezése komoly kihívássá vált, így fordítás csak nagyon lassan haladhatott. Amikor már a huszadik tudós is megőrült a császár kipenderítette a magyarokat az országból, megtiltotta nekik, hogy még egyszer betegyék a lábukat az országba, és a biztonság kedvéért emelt egy falat az ország köré, hogy kinn tartsa ezt a "barbár népet, amely írásaival megfertőzi az ártatlan kínai népet, és őrületbe kergeti legjobb tudósait"[5]. Azt a keveset, amit lefordítottak (kb. 12,65%), a római császárnak küldték ajándékba, hátha ő is megőrül. A könyv Caligula kedvenc ifjúkori olvasmányává vált, amiből lovának is szívesen olvasott fel. Az elképzelés, hogy a könyv okozta volna a birodalom bukását téves. Erről egy hasonlóan csavaros észjárású nép, a hun nép, gondoskodott.
183-ban Zombor lett a főtáltos, aki időskorára igen feledekény lett, és még a század végén ottfelejtette a könyvet valamelyik őshazában a sok közül. Az eredeti így örökre elveszett, és a nyelvemlék így már csak emlék maradt.
A másolatról Caligula után semmit sem tudni, legközelebb a 18. században került elő egy könyv a vatikáni könyvtárban a következő címmel: "A magyarok írasaitól ments meg Urunk minket". Kiderült, hogy az elveszettnek hitt Panaszkönyvről van szó. A könyv tartalmazta a rovásírással írt eredeti szöveget, a kínai fordítást és latin fordítást is.
Jelentősége[szerkesztés]
Igen nagy jelentőségű, hiszen a könyvből betekintést nyerhetünk az ómagyar nyelvbe és kultúrába. A magyar nyelv eredetének felkutatásában elsőszámú forrás.
Szerkezet[szerkesztés]
Két részből áll, a Panaszkönyvből, és a Bölcsességek Könyvéből. Ezekben egymondatos panaszokat és bölcsességeket találhatunk, mindegyiket a neki megfelelő könyvben. A mondatoknak nincsen egymáshoz közük, külön-külön is megállják a helyüket, csak összegyűjtötték őket.
Részletek[szerkesztés]
Alant szemléltetünk a könyvből néhány sort:
- Panaszok:
- Óh, az anyósom megint eldugta a kumiszt!
- Nincsen ingem, se gatyám, se kumiszom, se pálinkám! - (József Attila Tiszta szívvel című versének ihletője.)
- Újabb adót rótt ki ránk a fejedelem!
- Bölcsességek:
- Jobb ma egy hal, mint holnap egy se.
- Fejétől bűzlik a hal. (Igen, ez egy ősi finnugor mondás.)
Mindebből jól látható, hogy a magyar gondolkodásmód 2000 év alatt mit sem változott.
Források[szerkesztés]
- A kínaiak nagy csapása, a Panaszkönyv története, szerző: Moo-Tsingg, kiadás éve: Kígyó
- A római császárok gyermekkora, szerző: John Smith, kiadás éve: 1983,221
- Alternatív forrás
 Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
|
- ↑ Kovács János hivatalosan kijelentette, hogy, ha őt kérdeznék, azt válaszolná, (és igazat mondana), hogy ő például nem emlékszik rá.
- ↑ Biztosan kabalának, de lehet, hogy dísz, vagy mindkettő.
- ↑ A gyengébbek kedvéért: itt a tisztség betöltésének idejét, és nem a születési és elhalálozási dátumot jelöltük.
- ↑ Mint később a mongolok titkos történetét, ezt is le akarták fordítani kínai nyelvre, hogy a kínai nép okulhasson belőle.
- ↑ Menj-Qi, kínai történetíró nyomán.