Ötvenöt év múlva

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szegény Vajda János! Ha nem feledték volna el neten fent elmék, bizonyára nem örülne ennek a kis parafrázisnak [1] És annak különösen nem, ha minderről egy idős úszóedző jutna eszébe...

Ötven év múlva[2][szerkesztés]


Mint az uszodában oly rég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem éremmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül –
Mult ifjuságom s tán
Fattyúi képed fölmerül.

És ekkor még arcom kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Titkom örök hava, ha új
Leleplezésem megjelen...

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Nemcsak para, frász is
  2. az eredeti 20 + 30 a ráadás