„Isten” változatai közötti eltérés

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a (robot Adding: fa, th, tr, zh-tw)
a (robot Adding: sr:Бог)
59. sor: 59. sor:
 
[[pt:Deus]]
 
[[pt:Deus]]
 
[[ru:Бог]]
 
[[ru:Бог]]
  +
[[sr:Бог]]
 
[[sv:Gud]]
 
[[sv:Gud]]
 
[[th:บร๊ะเจ้า]]
 
[[th:บร๊ะเจ้า]]

A lap 2007. december 28., 17:45-kori változata

Isten elsődlegesen akár kis, akár nagy betűvel írják, egy gyűjtőfogalom, akárcsak az autó.

Mások szerint egy olyan figura, akit a különböző vallások meglehetősen eltérően képzelnek el, és ez jó ürügyet szolgáltat nekik arra, hogy gyilkolásszák egymást, amikor épp nem pénz-, területszerzési okokból, bosszúból vagy más okokból gyilkolásszák egymást. Isten többnyire láthatatlan, ez azért jó neki, mert így mindenki azt állít róla, amit akar, lehet a fehérbőrűek szerint Isten fehérbőrű, a feketék szerint fekete, a férfiak szerint férfi, a nők szerint nő, az Alfa Centauriról származó hatlábú űrlények szerint pedig Isten egy, az Alfa Centauriról származó hatlábú űrlény. Ezek az eltérések további okokat szolgáltatnak a háborúzáshoz, ami Istent nagyon szórakoztatja, mert arrafelé nincsen se internet, se tévé.

Ha mindez még nem lenne elég, Isten könyveket is írt, többek közt a Bibliát, a Koránt, a Későnt, és sok más könyvet, ezeket különböző népcsoportoknak adta, és mindegyikkel elhitette, hogy az övéké az egyedüli szentírás, és aki nem azt követi, azt meg kell ölni. Ez pár évezredre garantálta is Isten szórakoztatását.

Isten nevével kapcsolatban sokáig komoly teológiai viták zajlottak szerte a világon. Egy nemrég megjelent mű szerint végre sikerült megfejteni ezt a nehéz kérdést. Isten neve: „Szenteltessék Meg.” Erre a bizonyítékot a Szent Könyvben találták meg, így hangzik: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék Meg a Te neved”. A már említett forrás („Biff Evangéliuma”) külön kiemeli, hogy mekkora előny, hogy Jézus nem örökölte ezt a nevet, mivel nem tett volna jót a píárjának. Bár Jézusra meg azt mondta valami római fószer, hogy Feszíttessék meg!, aminél a megszenteltetés csak jobb lehet, akármi is az.

Isten(ek) a különböző vallásokban

Az ókori egyiptomiaknak állatfejű isteneik voltak, ami egyrészt ötletes volt, másrészt hasznos, mert egyrészt dekoratívak voltak és jól mutattak a templomok falán, másrészt azok se tévesztették össze őket az emberekkel, akik nem tudtak olvasni, ami akkoriban macerás volt, mert többezer hieroglifát kellett tudni hozzá.

Az ókori görögöknél az istenek gyakorlatilag a szappanopera-szereplők és bulvárlap-sztárok szerepét töltötték be, mindenki utált mindenkit, mindenkinek törvénytelen gyereke volt és mindenki megcsalt mindenkit mindenkivel. Ezenkívül megvolt az a hasznuk, hogy a háborúkat is rájuk lehetett kenni és nem kellett olyasmit hazudni, hogy Trójának tömegpusztító fegyverei vannak.

Az ókori ateisták nem hittek semmiféle istenben, ezért róluk nem is maradt fenn semmi.

A keresztények egy skizofrén istenben hisznek, aki egy istenben három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Azt nem tudni pontosan, hogy a Szentlélek tulajdonképpen micsoda, valami madárféle lehet (esetleg denevér, vagy repülő mókus mindenesetre repülni tud). Isteni hármasságok már az ókori Egyiptomban is voltak, ott egy istenből, egy istennőből és a gyerekükből állt mindegyik háromság, de persze rendes hímsoviniszta keresztény nem engedheti meg magának, hogy ilyesmiben higgyen, ezért lett kitalálva a Szentlélek. Isten írta a Bibliát, nagyrészt saját magáról, mert akkor ezt még nem tiltotta wikipédiás irányelv.

A zsidók meg a muzulmánok ugyanebben az istenben hisznek, csak ezt a szentháromság-dolgot nem erőltetik, mert ők legalább bevallják, hogy nem értik.

A wicca vallás szerint két isten van, illetve egy isten és egy istennő, ami megmagyarázza, miért van aránylag kevés wicca vallású a Földön: az isteneiknek jobb dolguk is van, mint híveket meg mindenfélét teremteni maguknak. ;-)

A hinduk szerint egy Legfelsőbb Lény van, neki van rengeteg különféle megnyilvánulása (hindu szóval: avatár, wikipédista kifejezéssel: zoknibáb).

A panteizmus hívei szerint Isten egyenlő a világmindenséggel, tehát mindenben ott van; mindazonáltal ha legközelebb látsz valakit a vécécsésze előtt hajlongani, ne rögtön arra gondolj, hogy éppen Istennek ezt a rendkívül ötletes megnyilvánulását imádja.

A jedi vallás hasonlóságot mutat a fentebb említett legtöbb vallásal. Lényege, hogy midi klórián részecskék keringenek szerteszana a magukat „lovagoknak” nevező arcokban, akik így érzik egymás erejét, meg minden. Az, hogy hogyan is kerül a midi klórián a keringésbe, az tök nem egyértelmű, a jedi vallás szent digitalizált alapműveiben pl. anjakínja szkájvolker esetében ez a momentum teljesen zavaros. Az ő és egy bizonyos Józsua születése közti hasonlóság (apjuk egyik esetben sem ismert, de legalábbis mindenki összevissza fantáziál róla mindent) komoly dolog, már-már felveti a plágium problematikáját. Ez is egy bizonyíték arra, hogy még a szent emberek sem tökéletesek, nem beszélve a csonka családban felnőtt gyerekek sérült pszichéjéről.

A kalapácsos vallás képviselői abban hisznek, hogy Isten a kalapácsban rejtőzik. Így valahányszor az ujjukra ütnek, hangosan fohászkodnak hozzá: Az istenit!

Isten a különböző filozófiákban és művészeti elméletekben

Az egzisztencialisták (Kierkegaard, Heidegger, BéDéBlogger) az istent a semmi egyik összetevőjének tekintik: "A Semmi két részből áll. Az egyik neve Valami, a másiké Isten."

Egyes művészet- és lélektanfilozófiai felfogások szerint isten azoknak a hiányoknak az összessége, amelyek a gonosz fondorkodása okán a való életből kiszorultak.

Cecil M. Jeopardy, a Madagaszkár melletti kis szigeten élő és bengáli nyelven alkotó filozófus szerint isten nem egyéb, mint a komplex létezés együtthatója, azaz egy tényező abban a képletben, amely a valós és az imaginárius világ közti kölcsönviszonyt fejezi ki.

Tsúszó Sándor, a művészeti ismusok nagy elmélkedője szerint istent az különbözteti meg az összes létező és képzetes lénytől, hogy egyedül őbenne összegződik elválaszthatatlan egységbe a Jelenség és Lényeg. Azaz isten minden megnyilvánulása egyben lényegét is kifejezi, ugyanakkor lényege nem egyéb, mint maga a megnyilvánulás.