Az utolsó barackmag

Az Unciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen OsvátA (vitalap | szerkesztései) 2015. augusztus 22., 15:20-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

„Ezt már nem nézem L., Simon.”

~ Lázár Rolex János
Érdemes néha klasszikusokat olvasni. Például Örkény István írását, miszerint "Már csak négyen voltak magyarok. (Márminthogy itthon, Magyarországon. Más népek közt, szerteszóródva, még jó néhány élő magyar akadt.) Egy meggyfa alatt tanyáztak. Jó fa volt, árnyat is, gyümölcsöt is adott. Persze, csak meggyszezonban."

Tovább is idéznénk a kis egypercest [1], ám talán elég ennyi ízelítő is ahhoz, hogy belássuk: az irodalom a művészeteknek az az ága, amelyik tükrözi a valóságot és fegyver annak megváltoztatására [2]

Ha letesszük az egypercest, nyilvánvalóvá válik, hogy a való életben nem az utolsó négy magyarról, csak egy szál, egypercesbe való politikusról van szó, aki - a szakállas orvossal, Che Guevarával ellentétben - nem fegyverrel, hanem barackmaggal gyógyít valahol...
De azért remélhetjük, hogy ez a barackmag lesz az utolsó.
És reménynek tán ez sem utolsó.


Lábjegyzetek[szerkesztés]

<references>

  1. Címe: "Az utolsó meggymag"
  2. Valami hasonlót mondott Lenin elvtárs is...