W.C. Fields

Az Unciklopédiából

W. C. Fields (1880. január 29. – 1946. december 25), amerikai színész, zsonglőr, főfoglalkozású alkoholista és mondáskényszeres.

Aforizmái, bemondásai eredeti és torzított formában úgy terjedtek el a világban, mint a pestis a középkorban. Oscar Wilde csak néz és irigykedik.

[szerkesztés] Élete

Még egészen kicsi korában született. Sokat bőgött a pólyában, ezért édesanyja pálinkás kenyérrel tömte, mit sem tudva arról, hogy ez egy magyar találmány.

Többnyire később is eléggé be volt rúgva. És csak mondta, mondta a magáét.

[szerkesztés] Ezt is ő mondta

„Szeretem a gyerekeket. Persze nem úgy, mint a papok.”

~ W.C.Fields

[szerkesztés] Mondott ő még mást is

• „A lózan ész az, ami visszatartja a lovakat attól, hogy emberekre fogadjanak.”
• „Nincsenek előítéleteim. Mindenkit egyformán utálok.”
• „Az afrikai szafarimra emlékeztet. Valaki elfelejtette a dugóhúzót, és napokig kaján és vízen kellett élnünk.”
• „Soha nem iszom vizet. Kefélnek benne a halak.”
• „Sose sírj a kiöntött tej miatt. Lehet, hogy mérgezett volt.”
• „Nem az a kérdés, hogy egy nő bolond-e. A kérdés, mennyire.”
• „A döglött hal is tud lefelé úszni. Felfelé viszont csak az élő tud.”
• „A leglustább ember, akit ismertem, pattogtatni való kukoricát tett a palacsintájába, hogy majd azok pattogtassák át a másik oldalára.”
• „Nem iszom vizet. Abban halak basznak!”