Szilas-patak

Az Unciklopédiából

A Szilas-patak[szerkesztés]

A Szilas-patak egy folyam! – mondá egykor I. Rekettyés Csárli, az ősfenomén vezér. Ez ma már hazugság. Egyes történelemtanárok szerint kenuval járható volt, de ez már a múlté. Az egy másik dolog, hogy a Szilas-patakon keresztül óceánjárók tartják a kapcsolatot a Kistarcsa-kerepesi Autonóm Köztársasággal.

Infrastruktúra[szerkesztés]

Nincs, vagy csak alig. (Max. infarktustúra: amíg végigjárod, háromszor kapsz agyi elhalást az idegességtől fejedbe szökő érrögöktől, amelyek korábban aranyrögökként a Szilas-patakban görögtek.)

Múlt[szerkesztés]

Kr. e. 175 800 környékén alakult ki a honfoglaló ősfenoménok tiszteletére. Az idő alatt volt már tenger, óceán, kiszáradt ösvény is – szóval minden jó és rossz.

Jelen[szerkesztés]

A Kistarcsa-kerepesi Autonóm Köztársaság eredendően saját halottjának (azaz folyójának) tekinti. Ennek ellenére a főváros észak-pesti kerületei (IV., XV., XVI.) szintén, így közöttük nagy a feszültség, hogy kié is a Csárli által folyamnak becézett víztömeg? A pataknak mindegy, ő folyik rá.

A Szilas-patak törvényszerűségei[szerkesztés]

  1. Ha a Szilas-patak kiönt, akkor árad.
  2. Olyan nincs, hogy a Szilas-patak ne folyna. Ha van, akkor már kiszáradt.
  3. A Szilas-patak békével jött. Csak akkor áradna, ha hagynák.
  4. A Szilas-patakban nem folyhat vörösiszap. Nem fér el benne.
  5. A Szilas-patak mentén nem lehet baráti partikat tartani, csak a partján.
  6. Nem lehet kétszer ugyanabba a Szilas-patakba lépni, mert akkor jönnek a környezetvédők.
  7. Egyszer megpróbálták a Rákos- és a Mogyoródi-patak élővilágát a Szilasba telepíteni, de sem a rákok, sem a mogyorók nem élték túl a környezetváltozást.

Jövő[szerkesztés]

A közeljövőben nagy gondot jelent majd, hogy a helyi (hülye) lakosok pénzérme helyett lakmuszpapírokat dobálnak bele, így megakadályozva, hogy a patak élővilága zavartalanul növekedhessen tovább.