Protokuli
Az Unciklopédiából
A Protokuliról szóló szócikk előbb jött létre, mint a Közönséges Kuliról (Culliansis Vulgaris) szóló, ezáltal protoszócikknek tekintendő a kulászat témakörében. Ennek két oka lehet. Az első, hogy Tamotcepsa még nem állt neki, ezért inkább én. A másik, hogy a Protokulit előbb építették, mint a többit. Ennek ellentmond egyes kulászok véleménye, miszerint a Protokuli sem az abszolút Protokuli, mert volt még előtte több Pre-Protokuli, de azokat már rég bevágták, szóval mindegy.
[szerkesztés] Szakismeret
A Protokuli egyértelmű protojegyeket visel magán. Ezek közé sorolható a protoburkolat, a protofékracsni, valamint a protohajtóműfedél. Ezek megmunkáltságára általánosan jellemző a protoság.
A burkolatot például az ívhegesztés tudományát figyelmen kívül hagyva, szegecseléssel rögzítették saját magához. Ez azonban az állandó rázkódás miatt az idők során kilazult, ami nem is baj, hiszen telente, a nagy hidegben nem egyszer okozott a hegesztett burkolatú kuliknál gondot az indításnál, hogy a burkolat rászorult a motorra, így nem hagyta azt forogni. Számos kuli burkolatát emiatt a segítőkész szerelők lángvágóval próbálták megmelegíteni, hogy ne szorítsa már annyira azt a szegény motort. Azonban a reggeli gyulai eperpálinka sok esetben megtehette a hatását, így a Zélet nehézségein elmerengő gányer nem egy alkalommal további lyukakat vágott a burkolat különböző pontjain, melyeket képzetlen kulászok szerelőnyílásként tartanak számon. Figyelemreméltó még a burkolat tetején végighúzódó vágat, valamint az azt eltakaró blende. Hitetlen kulisták szerint utólagos módosításról van szó, azonban mi, hívők tudjuk, hogy ott csakis a protokuli protomotorjának protodekompresszorkarja protohúzódhatott protoki.
Miután azt hinnénk, hogy a Protokuli alkotói passzióból nyúltak vissza az ősi módszerekhez, ki kell ábrándulnunk. A fékracsninál ugyanis megfeledkeztek a vasöntés évezredes hagyományáról és azt inkább számos apró alkatrészből legózták össze. Egyes kopásszexuális kulisták ezt a lépést azzal indokolták, hogy a használat során megkopó részek így az egész racsni cseréje nélkül is javíthatóvá válnak. Ezt a lépést azonban szükségtelenné teszi a kenésszexuális kulisták álláspontja, miszerint nincs az az Isten (a Kulin kívül), hogy valaha elkopjon az a vacak, ha néha megolajozzák.
A hajtóműfedél esetében egyértelműen tettenérhető a Protokuli protosága. Az '50-es években számos válság sújtotta kishazánkat, melyet a hatalmon lévő politikai erő igyekezett a lehető legnagyobb titokban tartani. Ez maradéktalanul sikerült is számukra, csupán az utókor történészei leltek rá a poros atkakupacok közt a meghamisíthatatlan, leleplező erejű dokumentumokra! 1957-et írunk[1]. Egy ÉGV-ből[2] küldött levél a Mérőeszköz- és Kötöttáruipari Minisztériumba arról tanúskodik, hogy a gyár már negyedszerre, haladéktalanul igényel új mérőeszközöket, mivel az összes vonalzója tövig kopott. Azonban hiába minden, a Magyar Állami Mérőeszköz- és Csákánygyárban már hónapok óta vonalinhiány[3] van. A Tervet viszont teljesíteni kell, a Protokulinak el kell készülnie! A protomotor már elő volt készítve a beszerelésre, csak le kellett volna mérni, hol ér véget. Tibor Bálint munkás (innéttől csak Tibi Bá') az araszával – mely a visszaemlékezések szerint 235, 477 mm volt – pontosan lemérte a motort, de mielőtt a mozdonyra felvihette volna az adatokat, májgörnyedéssel kórházba kellett szállítani. A betegágyán az egyik ipari tanulónak (innéttől csak az egyik ipari tanuló) pontosan megmondta, hány arasznyira kell a motort felfúrni. Azonban az egyik ipari tanuló arasza lényegesen nagyobb volt, mint Tibi Bá'é. Hogy mekkora, arra senki sem emlékszik.[4] Tehát az egyik ipari tanuló felvitte a hallott adatokat a kulira és annak megfelelően azonnyomban fel is fúrta a motort. Annak felszerelésekor döbbentek csak rá, hogy a kipuffkaszli rábiccel a staflira, így amazt rögvest ki köll blázolni lánggal. Ezek a dokumentumok, valamint a gyári munkások visszaemlékezései alapján jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a protohajtóműfedél bizony protohajtóműfedél!
