Pancho Villa

Az Unciklopédiából
Villás Feri
Bouncywikilogo.gif
Azok számára, akiket a Wikipédia lefizetett: a Wikipédiának van egy elég gyenge kis szócikke a(z) Pancho Villa témáról.

Pancho Villa (magyarul Villás Feri, eredeti nevén José Doroteo Arango Arámbula, magyarul Barangoló Tarantula József Dorottyó) Mexikó leghősiesebb banditája, a mexikói forradalom vezére volt.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

1878. június 5-én született szegény parasztcsaládban, 5 kg tömeggel. Születésekor titokzatos fények világították be az eget. Iskolába nem járt. 1894-ben, amikor Martina nevű húga megpróbálta elcsábítani Agustín López Negrete gazdag földesurat, Doroteo félreértette a helyzetet, ezért előkapta vízipisztolyát, és rálőtt a szerinte erőszakoskodó úrra. Negrete roppant dühbe gurult, mivel a vízipisztoly eláztatta gyönyörű perzsaszőnyegeit és ajkai kristályvázáit, ezért elüldözte Doroteót.

Ettől a pillanattól kezdve megutálta a földesurakat, és elhatározta, hogy ha esetleg 16 év múlva véletlenül kitörne ellenük egy forradalom, ő bizony csatlakozna is hozzá gondolkodás nélkül. Ezt fel is írta egy kéménybe korommal.

– Most mihez kezdjek? – töprengett a fiatalember – Legyek atomtudós? Nem jó, ahhoz kellene tudni olvasni. Termesszek gyapotot? Nem jó, túl veszélyes, bármelyik pillanatban becsapódhat egy meteor a gyapotföldbe, és elpusztíthat engem is. Legyek rablógyilkos? Ez az, jó ötlet!

Így hát 16 éven keresztül rablógyilkoskodással kereste kenyerét, és nem tagadhatjuk, szépen meg is élt belőle. Amikor a gazdagoktól rabolt valamit, azt gyakran szétosztotta a szegények között, amikor a szegényektől rabolt, azt a gazdagoknak adta. Ekkor vette fel a Pancho Villa álnevet, amiről csak 1984-ben sikerült bebizonyítaniuk brit tudósoknak, hogy miért ezt választotta: szeretett ugyanis pancsolni és szeretett villával enni.

A forradalom kezdete[szerkesztés]

1910 októberében Francisco I. Madero, aki egyébként nagybirtokos volt, bejelentette: november 20-án este 6 órakor országszerte forradalmat rendeznek, amelyre szeretettel meghív mindenkit, aki elégedetlen Porfirio Díaz elnökkel. Országszerte kiküldte a meghívókat az illusztrisabbnál illusztrisabb vendégeknek, de Villa nem kapott meghívót. Amikor meghallotta, hogy forradalom lesz, felkereste a kéményt, amibe annak idején feljegyzést tett, és egy matematikussal kiszámoltatta, hogy eltelt-e már a 16 év. Kiderült, hogy igen. Azonnal fegyvert fogott, és elindult az utcán. Minden szembejövőt megkérdezett: Ki éljen: Díaz vagy Madero? Aki Éljen Díazt válaszolt, lelőtte, aki Éljen Maderót, azt meghívta, hogy harcoljanak együtt. Akkor bizonytalanodott el először, amikor valaki azt válaszolta neki, hogy Éljen Rákosi.

Szerencsére régi ismerősei: játszó- és rablógyilkostársai hasonlóképpen vélekedtek, mint ő, ezért gyorsan kialakított egy bandát maga körül. Folytatták a rablásokat és a gyilkosságokat, csak ezt most már forradalomnak nevezték, ezért bűnözőkből azonnal hőssé váltak. Amíg ő az északi országrészben harcolt, addig Emiliano Zapata (magyarul Fékpofa Emilián) délen pusztította a Díaz-híveket, így 1911 májusára győzött a forradalom: Díaz elnök Franciaországba menekült, és Párizsban élt tovább vígan. Neki olyan mindegy volt.

Madero elnöksége[szerkesztés]

Hamarosan a forradalmat kirobbantó Madero lett az ország elnöke, ám ő sokak lelkébe beletaposott. Betiltotta a focit, a kaktusztermesztést, a hatalmas kalapok viseletét és a tequilát, ezzel pedig maga ellen fordította az ország 99%-át. Villa azonban antialkoholista volt, így még a kalapbetiltás miatti bánkódását is felül tudta írni az öröm, amit a tequila betiltása miatt érzett, ezért ő Madero híve maradt.

A Madero-ellenes lázadók egyik fővezérévé egykori társa, Pascual Orozco vált, aki tiltakozásul nyolc kalapot viselt egyszerre, és egy tüntetésen megpróbált kaktuszok között is focizni, de a labdái ekkor kidurrantak, ezért inkább a kaktuszokkal a jövőben nem foglalkozott. Madero a hírhedten kaktusz- és focigyűlölő Victoriano Huertát bízta meg az Orozco-féle lázadás leverésével, és megkérte Villát is, hogy harcoljon Huerta irányítása alatt. Sorra aratták a győzelmeket, ám Huerta lassan féltékennyé kezdett válni, mivel Villának sokkal szebb bajsza volt, mint neki, ezért egy nap elhatározta, hogy kivégezteti.

A kivégzőosztag fel is állt, ám az utolsó attoszekundumban hirtelen napfogyatkozás következett be, amit a kivégzőosztag tagjai, akik véletlenül mindannyian dél-mexikói maják voltak, Kecalkóatl isteni jeleként értelmeztek, ezért eldobták puskáikat és imádkozni kezdtek. Még az sem zavarta őket, hogy Kecalkóatl nem is maja isten.

Madero érzékelte, hogy a nép elégedetlen, ezért visszavonta a foci tiltását, de csak azzal a feltétellel, hogy új szabályokat vezetnek be: ezentúl csak egy játékos lehet a pályán és 22 bíró. Azonban ez sem nyerte el az emberek tetszését, főként a Chivas-szurkolók tiltakoztak, mert szerintük már egy bíró is az Américát segíti, hát még 22. Ezért 1913 februárjában Chicharito és Oribe Peralta vezetésével újabb Madero-ellenes felkelés indult, ami azzal végződött, hogy focilabdákkal dobálták meg az elnököt, aki belehalt sérüléseibe.

A Huerta-kormány[szerkesztés]

Madero bukása után egykori híve, Huerta került az elnöki székbe, aki úgy próbált népszerűséget szerezni, hogy az előző rendszerével éppen ellenkező rendelkezéseket hozott, többek között kötelezővé tette a tequilafogyasztást, amit az antialkoholista Villa nem nézett jó szemmel. A forradalom újabb szakaszába lépett: ezúttal a Huerta-kormány megdöntése volt a cél. Villa seregei elfoglalták Chihuahuahuahuahuahuahuahuát, kártyán elnyerték a huertistáktól Torreónt, végül Saltillót csellel foglalták el: rajzoltak egy térképet, amin a villista területek határa Saltillón túl húzódott, és ezt kezdték terjeszteni az ellenséges katonák között. Ők megrémültek, hogy Villa területén tartózkodnak, ezért kivonultak a városból. A döntő csapást Zacatecas elfoglalása jelentette: ezt úgy vitelezték ki, hogy leküldték a zacatecasi bányákba feleségeiket, ahol a szén annyira megrémült tőlük, hogy följött a bányából, és elárasztotta a várost.

Mindeközben az amerikaiak is összevesztek Huertával, mivel az nem tőlük, hanem Európából rendelte a konyakot, ezért 1914 áprilisában megszállták Veracruz importkikötőjét, ám néhány hónap alatt annyira megelégelték a tortillát, a tacót és a burritost, hogy inkább hazamentek.

A forradalmi konvent[szerkesztés]

Még mialatt Huerta ellen harcolt, Villa összeveszett a harc másik vezérével, Venustiano Carranzával, mivel Villa szerint a fán szeder terem, Carranza szerint pedig eper. A kérdés eldöntésére Mexikóvárosban összehívták a forradalmi konventet, de mivel ott nem voltak sem szeder-, sem eperfák, amelyek tanulmányozásával eldönthették volna a kérdést, ezért néhány nap múlva Aguascalientes városába költöztek.

Bősz vitákat kezdtek el az eper és a szeder ügyében, 39 vizsgálóbizottság és 81 albizottság jött létre, külföldi tudósok sokaságát hívták meg, és reggeltől estig tartó lelkes beszédekben bizonygatták vélt igazukat mindkét oldalon. Amikor azonban Zapata szólalt fel, és azt javasolta, hogy inkább földet kellene osztani a kifosztott parasztoknak, lehurrogták. Carranza epres hívei végül sértődötten otthagyták a konventet, és fegyvert fogtak Villa ellen.

Harcok Carranza és Obregón ellen[szerkesztés]

Villa Carranza fő hívével, Álvaro Obregónnal 1915 áprilisában csapott össze Celaya városánál, azonban emberei beleragadtak a cajetagyárból kiömlött ragacsba, így ebben a csatában Obregón győzedelmeskedett. Mérgében Villa kihívta egy szkanderpárbajra Obregónt, és akkora erővel esett neki, hogy Obregónnak leszakadt a jobb karja.

A néhány nappal későbbi újabb celayai csatában egy villista lovas lovának, mivel rosszul volt beverve a patkószege, leesett a patkó a lábáról, emiatt a ló elveszett, a ló miatt a lovas elveszett, a lovas miatt pedig a csata elveszett. „¡¡¡Máskor verd be jól a patkószeget!!!” – rivallt rá Villa a katonára, majd paprikavörös lett és lelőtte.

Villában veresége miatt egyre többen csalódtak, ráadásul Carranza ingyen sört ígért az embereknek és rózsaszín felhőket az égre, ezért nagyon sokan átpártoltak hozzá. Villa észak felé volt kénytelen visszavonulni, majd Sonorában tett egy rövid kitérőt, ezalatt azonban az USA kormánya nyilatkozatot adott ki, amelyben Carranza szakállát dicsérte, ez pedig feldühítette Villát. Elhatározta, hogy megtámadja Amerikát. Célja a washingtoni Fehér Ház és a Pentagon volt, és már egy könyvet is elolvasott arról, hogy hogyan kell repülőgépeket eltéríteni, ám amikor felszállt a géppel, elromlott a GPS-e, és Washington helyett az Új-Mexikó állambeli Columbus kisvárosba csapódott be. Ő maga katapultált, ejtőernyőjét pedig mexikói földek fölé fútta a lágy szellő.

Wilson elnök nem hagyta annyiban Columbus pusztulását. Több száz millió katonát indított el John Pershing vezetésével Mexikó irányába, hogy megtalálják Villát. Március 15-én Pershing belenézett távcsövébe, és meglátta, hogy Villa egy hegycsúcson szalonnázik éppen. Odamentek, lelőtték, de ezen a mexikói nép annyira felháborodott, hogy az egész országban Amerika-ellenes felkelések törtek ki. Mexikó belépett az első világháborúba a központi hatalmak oldalán, amelyek így győzelmet arattak az Antant felett. Magyarország a győztesek oldalán állt, így nem történt meg Trianon, a kisebbségek az 1920 óta eltelt években elmagyarosodtak, és ma Magyarország egy 30 milliós európai nagyhatalom.

De nem. Nem így volt, mert egy légy szárnyán megcsillanó napsugár elvakította a távcsövébe belenéző Pershinget, és így nem látta meg Villát, így nem ölték meg, az emberek nem háborodtak fel, Mexikó nem csatlakozott a világháborúhoz, amit így az antant nyert meg, ezért megtörtént Trianon, és ma Magyarország még nem 30 milliós nagyhatalom. Szóval egy légyszárnyon múlt. Végezzük ezért ezentúl minden munkánkat legalább egy légyszárnnyival jobban, mint eddig, ki tudja, milyen Trianonok múlnak még rajta.

Pancho Villa persze minderről mit sem sejtett. Egy barlangban húzódott meg hónapokig, ezalatt pedig úgy élt, hogy bunkósbotokkal mamutokra vadászott. Az amerikaiak bejárták egész Mexikót, sőt, egészen Guatemaláig is eljutottak, de ott egy jaguár rájuk vicsorgott, ezért visszafordultak. Útközben benéztek minden kaktusz mögé, minden homokszem alá, Villa barlangjába is bemerészkedtek, de Villa denevérnek álcázta magát, ezért nem látták meg. Bánatosan vonultak haza, majd otthon a sajtó előtt sikertelenségüket ráfogták a palesztinokra és Vlagyimir Putyinra.

Miután az amerikaiak kivonultak, Villa előmerészkedett a barlangból, és újabb sereget szervezett. Igen ám, de amíg a barlangban tartózkodott, addig japán tudósok feltalálták a tankot, az atombombát, a lézerfegyvereket és a hatdimenziós kappa-neutrobozon-fúziós teleportpuskát, amelyből Carranza be is szerzett néhányat. Nem csoda hát, hogy Villa és csapata egészen 1920-ig teljesen hiába harcolt kitartóan: pleisztocénkori pisztolyaikkal semmire sem mentek a hatdimenziós kappa-neutrobozon-fúziós teleportpuskák ellen.

1920 tavaszán azonban Adolfo de la Huerta Agua Prieta egyik utcáján sétálgatott, amikor meglátott egy papírfoszlányt az úton. „Ejnye, már megint valaki eldobott egy szemetet!” – sajnálkozott a környezetvédő politikus, és fölvette a papírt, hogy a kukába helyezze. Ám ekkor megakadt a szeme a lap feliratán: ハッディメンジオーシュ•カッパ•ネウテロボゾン•フージオーシュ•テレポーテゥプシュカ. Azonnal rájött, hogy a papír nem más, mint a hatdimenziós kappa-neutrobozon-fúziós teleportpuska tervrajza! Hazament, és barkácsműhelyében elkészítette a csodafegyvert, másnap pedig ennek segítségével megdöntötte a Carranza-kormányt.

Villa nagyon megörült a hírnek, ezért felkereste De la Huertát, és bejelentette: nem harcol tovább. De la Huerta cserébe odaadta neki ajándékba a Canutillo határában található répaföldet. Villa és társai letelepedtek a birtokon, majd éveken át búzát, kukoricát, édesgyökeret, kocsányos tölgyet, lónyelvű csodabogyót és zöldülőtönkű susulykát termesztettek, valamint sertést, szarvasmarhát, macskát, vörösbegyet és verőköltő bodobácsot tenyésztettek.

Halála[szerkesztés]

Villa régi ellenségei azonban ezután sem nyughattak. 1923 tavaszán egy csoport szerveződött belőlük Hidalgo del Parral városában, és eltervezték, megölik. Volt köztük, aki azért gyűlölte, mert családtagjait a villisták ölték meg a forradalomban, mások azért, mert antialkoholista volt, megint mások azért, mert a Villa birtokán termelt zöldülőtönkű susulykák bűze átérződött az ő földjeikre is, de voltak olyanok is (és ők voltak a legtöbben), akik azért gyűlölték, mert csak.

1923. július 20-án elrejtőztek a város néhány házában, és amikor meglátták, hogy Villa hihetetlen sebességgel száguldva közeledik feléjük hétszemélyes Trabant 8C Competizione típusú autóján, gyorsan elővették és kitették az útra a náluk levő traffipaxot. Villa a műszer láttán megrémült, és lefékezett 50-re. Ennyi kellett ám csak a merénylőknek: szitává lőtték a páncélozott műanyagból készült járművet és utasait. A szitává lőtt Trabant ma egy chihuahuai élelmiszeripari múzeumban látható a különféle sziták és rosták között, közvetlenül Szita Károly fényképe mellett.

Emlékezete[szerkesztés]

Villa élete során két mauzóleumot is építtetett magának: egyet Chihuahuában, egyet pedig Fonyódon, ez utóbbit nevezik ma Kripta Villának. Holtteste mégsem itt nyugszik, hanem a mexikóvárosi forradalmi emlékmű alatt. Amióta oda temették el, a közelben elviselhetetlen a radioaktív sugárzás, és megnőtt a földrengések gyakorisága is.

Két stadiont is elneveztek róla, a zacatecasi Estadio Francisco Villát és a felcsúti Pancho Arénát.

Források[szerkesztés]

  • Paco Ignacio Taibo III: Pancho Villa - Unbiografía narrativa (spanyol nyelven)
  • Arnold, a bajkeverő című film
  • Jorge Ibargüengoitia: Los relámpagos de agosto
  • Álvaro Alvarado Álvarez: ¿Cuántas areolas tuvo el nopal, que hacía un agujero en la pelota de Pascual Orozco, con la cual fue asesinado el señor presidente Francisco Ignacio Madero 79.42 días después?, 812. oldal, lap teteje

Utóirat[szerkesztés]

1915. március 31-én Pancho Villa a Chicago Tribune című újságnak kijelentette: „Nem érdekel, mit írnak rólam, amíg az igazat írják.” Reméljük, ezzel a szócikkel meg lesz elégedve, hiszen minden egyes mondata kizárólag a színtiszta igazságot tartalmazza.