Nyájas Olvasó
Az Unciklopédiából
A nyájas olvasó egy elavult kifejezés.
Régen, amikor az olvasó még számított, számított az író is.
Az író arra számított, hogy elolvassák a művét. De sohasem lehetett ebben biztos, mert nem tudhatta teljes bizonyossággal, hogy nem írt-e dilettáns hülyeséget, van-e vevő a ponyva előtt, s ha van, van-e fölösleges pénze arra, hogy az írást megvegye. Ja: és hogy nem analfabéta-e?
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dícséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott.
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
– Weöres Sándor
Ezért udvarolni volt kénytelen az olvasónak. Mindenesetre előszavakat és utószavakat írt a könyvhöz. Így szólította meg bennük célközönségét:
- NYÁJAS OLVASÓ! Csupa nagybetűvel.
Szóval az elő- és utószó: marketingfogás volt. Az olvasó pedig: pásztor.
Az író elemi érdeke volt, hogy a pásztor nehogy azt higgye: ő a birkáknak ír. Gyakran mondogatta is:
- – Birkáknak nem írok!
Rendes pásztor – aki értett a szóból, betűvetésből, betűaratásból – esetleg megvette így a könyvet.
A legelőn pedig – ahol, ameddig a szem ellát, általában hetekig az egyetlen élő ember ő volt – este, lefekvés előtt felolvasott a birkáknak belőle.
Így éltünk egy bukolikus korban.
