Nyájas Olvasó

Az Unciklopédiából
Gentle reader

A nyájas olvasó egy elavult kifejezés.

Régen, amikor az olvasó még számított, számított az író is.

Az író arra számított, hogy elolvassák a művét. De sohasem lehetett ebben biztos, mert nem tudhatta teljes bizonyossággal, hogy nem írt-e dilettáns hülyeséget, van-e vevő a ponyva előtt, s ha van, van-e fölösleges pénze arra, hogy az írást megvegye. Ja: és hogy nem analfabéta-e a vevő?

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dícséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott.
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.

Weöres Sándor

Ezért udvarolni volt kénytelen az olvasónak. Mindenesetre előszavakat és utószavakat írt a könyvhöz. Így szólította meg bennük célközönségét:

NYÁJAS OLVASÓ! Csupa nagybetűvel.

Szóval az elő- és utószó: marketingfogás volt. Az olvasó pedig: pásztor.

Az író elemi érdeke volt, hogy a pásztor nehogy azt higgye: ő a birkáknak ír. Gyakran mondogatta is:

– Birkáknak nem írok!

Rendes pásztor – aki értett a szóból, betűvetésből, betűaratásból – esetleg megvette így a könyvet.

A legelőn pedig – ahol, ameddig a szem ellát, általában hetekig az egyetlen élő ember ő volt – este, lefekvés előtt felolvasott a birkáknak belőle.

Így éltünk egy bukolikus korban.