Mondások és megmondások

Az Unciklopédiából

Mottó:

Egyszer Eckermann [1] megkérdezte Goethe-t, hogy mi volt a leitmotiv a Faustban. Goethe így felelt: „Kedves fiam, ha én azt tudnám”.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Előszó elötti szó

A Mester teljes harci díszben mélyen lenézi a való világot

Gőtey János Farkas [1] weimari magyar udvaronc, Fazekas Mihály (kertész, ld. ott), és még vagy félmillió európai földmíves, pap, tanító, kardnyelő és hóhér kortársa. Ismert művei mellett – üres hivatali óráiban, árnyékszéken, folyosókon, unalmas kivégzéseken, ahol éppen elkerülhetetlenül megfordult, bár unatkozhatott volna – fecnikre mindenféle jegyzeteket irogatott. Céduláit a zsebeibe gyűrte és azonnyomban megfeledkezett róluk. Ezek a XVIII. századi politikusok már csak ilyenek voltak.

[szerkesztés] Előszó

Titkára, bizonyos E. [2], (mások szerint E.P. [3]) esténként, mielőtt a Mester levetett ruháit a puceráj számára összekészítette, kikutatván ezeket a zsebeket és ruharedőket aprópénzt keresve, a felvilágosult abszolutizmus által ingyenesen mindenki számára biztosított kartondobozokban gyűjtötte őket össze abból a jól átgondolt célból, hogy egyszer majd (a Zseni türelmetlenül várt halála után) sajtó alá rendezi, kiadja, és ezen vaskos könyvvel hülyére keresi magát.

Történt azonban.

Szóval mi történt: ahogy az az irodalomtörténetben oly gyakori, E. korábban halt meg, mint a Mester. A Nagy Weimari Tűzvész alkalmával a Géniusz (egyik) háza leégett. Pont az, ahol a szuterénban E. húzta meg magát, amikor még élt. (Később az egyik weimari temetőben húzta meg magát). Unokahuga, Lotte (ld. még: Lotte Weimarban), az egyetlen élő ember, akinek E. egyszer beszélt a dobozokról, már halott volt. A filológiai ismeret a sírba szállt.

A kimeríthetetlenül gazdag, és teljesen áttekinthetetlen gyűjtemény ilymódon örökre elveszett.

Volna.

A Willkommen beim Goethe-Institut, Budapest [4] 2006. 09.07.-én már-már elhatározta, hogy a legkorszerűbb technika (computertomograf, Windows Vista, őssejtklónozás, pajszer, kalapács, szög) igénybevételével a páratlan anyagot a múlt ködéből a jelen világossága és a fényes jövő számára rekonstruálja.

Jelenleg még nem a Weimarban kutakodnak, hanem szponzorok után.

Jó hír viszont, hogy az Unciklopédia-project (ld. ott) kizárólagos jogokkal rendelkezik első eredményeik közzétételére.

A jövőben és alant közöljük a Mondások és megmondások remélhetően rövidesen előkerülő, ám addigra már restaurált darabjait. Addig is: béke, türelem.

[szerkesztés] Mondások és megmondások

Goethe árnykép.gif
  • A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után.
  • A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
  • Egy leányka és egy pohár bor meggyógyítanak minden nélkülözést, s ki nem iszik s nem csókol, az annyi mintha halott lenne.
  • Boldog, ki hinni tudja, hogy még a tenger tévedésből partra ér! Mit nem tudunk, épp arra volna szükség, s amit tudunk, semmit se ér.
  • Az ember legnagyobb boldogsága kifürkészni a megtudhatót és csendben tisztelni a megismerhetetlent.
  • A tapasztalat summája a fogalom, eredménye az eszme; az összegezéshez értelem kell, az eredmény megértéséhez ész.
  • Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.

[szerkesztés] Meg még megmondások

(Az alábbiakat Oscar Wilde is megmondhatta volna; de csak meggondolta)
  • Viszonyuljunk önkritikusan a mások hülyeségéhez.
  • Ne fogadj el pofont idegentől!
  • A mondásaim megmondásán dolgozom.

[szerkesztés] lábjegyzet Láb.gif

  • Gőte mindenkitől megkövetelte, hogy a következő megszólítások valamelyikét, és semmi mást ne használjon az, aki a világ nagy kérdéseire tőle választ remél: Gigász, Zseni, Géniusz, Világész, Tálentom, Tanár úr.
Ez utóbbit később Nemeskürty István (ld. ott) eltulajdonította.
  • Mindenki tudja, mit nem kellett volna elkövetnie. Ez a morál. – gondolta Eckermann egyszer, de soha nem merte a Mesternek megmondani. Ezt követte el Eckermann.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

  1. Eckermann, Johann Peter (1792-1854) német író, Goethe titkára, irodalmi munkatársa. Hűségesen jegyezte „Beszélgetéseit Goethével", rajongva szeretett mestere munkálkodásának, élete folyásának és végül halálának tanújaként.

Személyes eszközök
View and edit namespaces data

Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök
Más nyelveken