Magyargéc

Az Unciklopédiából

Magyargéc szép története

Első említése a pestisjárvány lankadása utánról való. Története igencsak bonyolult.

Sipos György zsidó családból származó fiú apja halálos ágyán megígérte, hogy véget vet a családja üldöztetésének, áttér kereszténynek, és pap lesz. Attól kezdve eluralkodott rajta a nemzeti öntudat, és nagyban az ország területére jövő szászok kiűzetését kezdeményezte.

„Magyar réce szálljon magyar kézre, német réce csak a német felvidékre” – a falusi mendemonda szerint valahogy így hangzott a jelmondata. Az első két szóból alakulhatott át a településnév egy hangzóváltással kezdetben Magyargécére, majd fokozatosan lerövidült a mai nevére. Sipos György, a településalapító akkorra már pap lett, és kedvenc királyáról, Lászlóról fel is vette ezt a nevet is. Onnantól Sipos László tiszteletesnek hívták hívei. Talán a sors, talán Isten csapása, hogy az általa annyira utált szászok ellepték a falut, és a magyarok álltak nagyszámban tovább. Érdekesség: Gúnyos szász nyelvek szerint a falu neve inkább a "Magyar gehts" azaz a magyar elmegy germán-magyar kevert verzióból alakulhatott ki, de erre egy történész sem lát nagy valószínűséget, inkább csak egy akkori mókamester találmányának gondolják ezt a furcsa eredeteztetést. Sipos László György Tiszteletes aztán egy látomást látott, álmában Jahve (a zsidó isten) jelent meg. Megmondta neki, hogyha visszatér a régi vallására, kiűzetnek a németek. Ezt meg is tette az egykori pap, aztán boldog közemberként halt meg a faluban. És valóban, a németek lassan átszivárogtak Alsó-Ausztria területére.

Érdekesség még, hogy az alapító Sipos László sírja a legősibb a településen, 370 éves, és egész jó állapotban van.