Magyar - magyar társalgási zsebkönyv

Az Unciklopédiából
Ha valaki úgy gondolja, hogy olyan jól tud magyarul, hogy akár más magyarokkal is megérteti magát, akkor az vagy remete vagy nem hagy másokat szóhoz jutni.
Ha valaki mégsem így gondolja, akkor érdemes beleolvasnia az alábbi összeállításba.

Alliteráció[szerkesztés]

Jó lenne egy ilyen című szócikk. Csak még nincs.
Pedig van eleje, vagy/és mottója: Lola lila lokál lakója.
Írhattunk volna kuplerájt is, de az nem alliterálna.

Életrajzi panel[szerkesztés]

Az alábbi szöveg panelként, válatoztatás nélkül számtalan személy életrajzában lehet használható, feltéve, hogy a szöveg mennyiségi növelését akarjuk elérni. ("Tiszalöknél duzzasztott".)
"Hosszú élete során több történelmi korszakot átélt, kamasz- és ifjúkora a romantika térhódításának időszakára esett, és ez meghatározta pályafutását, egyéniségének kibontakozását. Kortársainak egy része ösztönös zseninek, lángésznek látta őt, mások sarlatánnak, csalónak bélyegezték. Ha ma élne, valószínűleg mind a pletykalapok, mind a tudományos folyóiratok kapnának rajta – sokan hősként csodálnák, sokan elítélnék, de az bizonyos, hogy senki nem lenne vele szemben közömbös."
Ez a szöveg eredeti, vagy torzított formában a Wikipédiából származó szöveg. Na és, akkor mi van?

Megmondom nyíltan[szerkesztés]

Alkalom szüli a mellébeszélőt.
Hozzávalók:
  • egy élethelyzet, amiben beszélnünk kell,
  • de nincs mondanivalónk.
  • közönség (1 v. több hallgató);
kerülendő: másik mellébeszélőket kerüljünk. Ők valszeg [1] hamarabb rájönnek a turpira, mint azok, akik azt hiszik, hogy a beszéd közlésre való.
Bemelegítés: próbáljunk meg valakit szóval tartani (pl. haverunk a beszédpartner nőjével a szomszéd szobában tartózkodik, és egy kis időre van még szükség a felöltözéshez - és mégiscsak le kell kötni az illetőt.
Voltaképpen... tulajdonképpen, igazából, hogy magyarul mondjam, itt semmi másról nincs szó, tudod, szóval, mindent a maga helyén, ahogy szoktuk mondani, mert ami fontos, az, ugye, fontos, hát erről van szó, izé, minek tagadjam, köztünk, tudod, hogy van ez, remélem, még tudsz követni - most meg hova mész? Egy percre se' bírsz figyelni az emberre?
Figyelem, az egyes elemek majdnem tetszés szerint variálhatók, mint az elemes bútor.
Bemelegítés után:
Próbáljunk úgy beszélgetni markáns politikai véleményt hangoztató ismerősünkkel, ne sejtse, hogy amit ő igen, hát azt mi egyáltalán nem.
Ismerős: Ezeket, mind egy szálig, én ezeket, ha tehetném.... igazán megérdemelnék.
Én: Hát ezek, akarom mondani, a politikusok, ezek közül egyik se (szent isten, milyenebb?) ... a deákné vásznánál, hát, ezekkel azért meg lehetne próbálni, talán... (figyeljünk, önmatt két lépésben [2], én kezdtem).
Ő:Hogyan,ezekkel még próbálkozzon az ember? Hogy lehet ilyet mondani? Ki hisz ezeknek? Ezek után...Már nehogy.... Minden normális ember azt akarja, hogy most, igen, most... mert megérdemelnék... Persze, mindig vannak, akik még várnának, tesze-tosza alakok, az örök patópálok, szégyen még kimondani is a nevüket, ezek apjuk télikabátjáról is eladnák a gombokat gombfocinak.... Na már nehogy::: (Rám dühös - miért, mondtam neki valamilyen véleményt?)

Húsz klisé veszekedéshez[szerkesztés]

A neten olvasható az a szöveg, amelynek nagy részét valaki egyszuszra írta le. A szöveg a kiváltó okait egyébként sem bőven ismerteti, tehát szinte szó szerinti a plagizált szöveg. (Sokat tanultam belőle, anyukám.)

Íme:
  1. Sajnos, megint nem tartod be a legelemibb szabályokat, mert egyrészt te vetetted fel a stílus kérdését, de közben idehozod.
  2. Úgy látszik, te mindent megengedhetsz magadnak, de a másik véleményét és akaratát semmibe veszed.
  3. Te akarod megszabni, hogy mit tehet.
  4. Lehet, hogy ezt a stílust a családod, feleséged, gyerekeid eltűrik, de én nem.
  5. Vagy éppen azért viselkedsz itt ilyen autokrata módon, mert otthon el vagy nyomva.
  6. Nem is érdekel igazán, melyik változat a nyerő, de elég sok mindent elárul az ember jelleméről, ahogy ír, fogalmaz, és viselkedik.
  7. Rólam is, de nem azt, amikkel te illetsz, azok legfeljebb rád igazak, mert mindenki magából indul ki.
  8. Úgy illik, hogy az ostobaság és rosszindulat mindig elnyerje a büntetését, s mivel az életben ez ritkán fordul elő, annál inkább örvendek, bánkódni csak amiatt bánkódom, hogy mindössze ennyi volt az egész.
  9. Még egyszer nyomatékosan megkérlek.
  10. És még egyszer, tartózkodj az egyénieskedő és becsmérlő és személyeskedő jelzőktől, a gyerekeidnek vagy a barátaidnak mondhatod, de nekem nem: a legutóbbi a drága és habókos.
  11. Tehát próbálj meg úgy válaszolni, hogy ne minősítsd a másikat
  12. Maradj meg abban a mederben, ami elvárható viselkedési mód két felnőtt ember között, mert nem vagyunk sem intim viszonyban,
  13. és az efféle jelzők nevetségesek, másrészt sértőek is.
  14. Ez a minimum, ami elvárható.
  15. Nekem is megvan rólad a különbejáratú véleményem, ha azt leírnám, nyomdafestéket nem tűrne,
  16. Úgyhogy te is tartózkodj ezektől, mert kihozni úgyse tudsz a sodromból, hiába provokálsz, hogy esetleg ezt elérd, és így kovácsolj magadnak előnyt.
  17. Nem teszem meg neked ezt a szívességet.
  18. Egyébként tényleg nem vagyok normális, ahogy anyukám mondaná, de csak azért, mert leállok egy ilyen emberrel vitázni, mikor semmi értelme.
  19. Telefonszámot meg ne is várj, olyan ember, akinek ha hátat fordítok hátamba vágja a kést, ne is várja el, hogy megbízzak benne.
  20. Annyira fogok bocsánatot kérni, mint te! Te, aki hazudsz, rágalmazol. Akárcsak én.
Az igazi gyöngyszem a 15. pont alatti, ami sajátos önismeretre, öntudatra és önfegyelemre vall.
Bárki használhatja a húsz klisé bármelyikét. Az elemek sorrendje tetszés szerint felcserélhető, csak arra ügyeljünk, hogy a fenyegetés – tiltás vagy tiltás – fenyegetés sorrendet ne keverjük.
Reméljük, bármiben is érezzük igazunkat, e míves 20 mondat a segítségünkre lesz. (Igaz, Cyrano?)
Troll.jpg
Don't feed the trolls!
Ne etesd a trollokat!
A trollnak a veszekedés, a zavar és a felfordulás a lételeme: ha vitába szállsz vele, csak a kedvére teszel.



  1. sms-szó, billentyűspórólós.
  2. Minek annyit mászkálni? - szerk. mj.