Kutyasirató

Az Unciklopédiából

A vak ember azért jár fehér bottal, hogy még a vak is lássa: vak.

A fehér botot az 1920-as években találták ki és vezették be; de ez nem ide tartozik.

Sokunknak beépült szociális reflexe, helyesen, hogy a vak embernek segítünk, átkisérjük a túloldalra, lesegítjük a villamosról, nem mondjuk neki, hogy nézzen ide. Az ember nem is jegyzi meg, én se szoktam, hogy kit, mikor és hova. Azt az esetet sem jegyeztem meg, amikor a kilences buszról leszállva, kezemet nyújtva a nőnek (akinek fehér botja volt), ő ordítva rámripakodott: Hozzám ne nyúljon!!!

Gondoltam, jó, magamban, szegény, éppen elég baja van. Szemét lennék, gondoltam, hacsak mérgeset gondolnék róla, már akkor is. És nem gondoltam róla se mérgeset, se semmit.

És nem is emlékeztem már rá amikor, három hónap múlva, újra belefutottam. Amikor a kilences buszról leszállva, kezemet nyújtottam a fehér botos ugyanannak a nőnek, ő ordítva rámripakodott: Hozzám ne nyúljon!!! Gondoltam, jó, magamban, szegény, éppen elég baja van. Gondoltam hevenyészve arra is, hogy ezt már átéltem valahol, valamikor. Na és, gondoltam ezt is.

A harmadik találkozásunk vagy fél év múlva esett. Nem csoda hát, hogy nem is emlékeztem rá már. Szociális reflex, satöbbi; említve volt.

A kilences buszról leszállva, kezemet nyújtottam a fehér botos nőnek. Ő ordítva rámripakodott: Hozzám ne nyúljon!!!

Éppen elég baja van.

Ismétlés a tudás anyja. Most már megismerem.

Hanem a kutyája is utálhatja. A vak nő már nem buszozik. A társadalombiztosításnak hála kapott egy kiképzett vakvezető kutyát. De azzal is ordított. A kutya eleinte tudta, hogy ki a falkavezér és békésen tűrte szegényt. Van őneki elég baja. A nőnek.

Szociális reflexet is idomítottak belé. A kutyába. Föl se vette az ordítozást, eleinte.

Láttam őket gyakran a sarkon. Arra még fel sem figyeltem, hogy a kutya belemegy a villogó zöldbe. Arra sem, amikor a sárgában indul el. Az autósok nem dudáltak; fehér bot, satöbbi.

Hanem az feltünt, amikor a kutya megvárta már a sárgát, direkt.

Ma meg leugrottam sörért. Ez nem ide tartozik. Jövök hazafelé: sörök, sarok. A vak nő a kutyával áll a zebránál, türelmesen. A lámpa zöld, nem indulnak el. Az autósok viszonylag tétovák, zavarodottak. A lámpa sárgára vált. A kutya vakkant, a vak nő is tétova már. Fehér botjával szurkálja a kutyát. Most látom, hogy a bot végéből hosszú, hegyes acéltüske mered elő. Ilyennel szedik közmunkások a parkban az avart, szétszórt jegyeket, cigarettásdobozokat. Csak az nem fehér. Az ő botjuk.

A lámpa pirosra vált. Elindulnak az autók, ugyanakkor a kutya is a vak nővel.

Egy jaguár elüti őket.

Megsirattam a kutyát.