Koszovó ember fiai

Az Unciklopédiából

A Koszovó ember fiai az egyik legvitatottabb történelmi témájú regény. Sem a címe, sem a szerzője, sem pedig maga a történet, sőt még az olvasók személye sem kapott annyi cenziót és recenziót, mint bármely más irodalmi mű a világon, beleértve a Bibliát is. Na jó, ez nem igaz. De milyen jól hangzik, nem?

Keletkezése[szerkesztés]

2008-ban, Koszovó (Kosovo)[1] függetlenné válása előtt egy nappal kapta a felkérést a szerb író, Ojka Miro (ismertebb, magyarított nevén: Jókai Mór), hogy egy kifejezetten ellenséges hangvételű regényt írjon. A mű eredetileg 22 darab A5-ös oldalt tett ki, mindegyik oldalon egy betűvel:
N I N CS SZ A B A D S Á G K O SZ O V Ó N A K !
Az író első levonatként magyar nyelven írta, de a kiadó kérte, hogy mivel szerbül jelentetnék meg, ezért ezen a nyelven lenne szükségük a kéziratra.[2] Később sikeresen kiegészítették még vagy 500 oldallal, és még a betűméretet is lejjebb vették.[3] Másnap ezt a művet olvasták fel a szerb parlamentben, mintegy tiltakozásul a koszovói események ellen. Közben néhány képviselő elaludt.[4]

Szerkezeti vázlata[szerkesztés]

Szereplők[szerkesztés]

Egy koszovói ember és a fiai.

Helyszín[szerkesztés]

Koszovó és Szerbia. Kicsit Horvátország is, de nem akarnak újabb háborút, ezért ezt nem ismerik be. Thaiföld elhatárolódik, bár ott nem is játszódott (elvileg).

A könyv felépítése[szerkesztés]

Az elején kb. 200 oldalon át ecseteli, milyen kínok között halt meg a koszovói ember. Ezzel utal Jugoszlávia fájdalmas szétesésére, és halvány utalást téve a elkövetkező Koszovó állam későbbi csúfos kudarcára. A koszovói ember végrendelkezik Koszovóról, mely, mint kiderül, az övé. A végrendelet újabb 117 oldalt tesz ki. 46 fia között osztja szét. A fiúk családi állapotának felsorolása újabb 83 oldalt tesz ki. Az utolsó 100 oldal arról szól, hogy a végén hogyan is egyesül újra Szerbia Koszovóval. Ez egy prófécia mely vagy beteljesül, vagy nem. Ha nem, akkor papírforma eredmény születik, bár ez sem biztos. Az utolsó lapon az impresszum, más néven kompromisszum kolofon foglal helyet.

Könyvajánlás[szerkesztés]

„Mindenkinek szívből ajánljuk...!” – írták a kritikusok. Igaz, odaírták utána, hogy „...aki valami semmitmondóra vágyik.” Ettől függetlenül ezzel a mondattal reklámozzák ezt a könyvet, mely ma már Magyarországon is forgalomban van. A 2011/2012-es tanévtől kezdve ez a könyv váltja fel a hasonló című és ugyanilyen unalmas 7. osztályosoknak való kötelező olvasmányt.

„Igen, bevallom, nehéz olvasatú” – vallja be Ojka Miro, a könyvet író.[5] „– Ezt azonban nem azért írtam, hogy a magyaroknak kötelező olvasmány legyen, valamit félreértett a tisztelt nemzeti tanügyi hatóság. A magyar gyerekeknek ez tényleg kifejezetten unalmas lehet, csak a kolofon kelthet némi izgalmat az olvasóba.[6] Én azt szerettem volna, ha a szerbek megértik, miért kell a koszovói ember végrendeletét komolyan venni. De azt hiszem, ez Európa, a globális nagy mindent összeeresztésével együtt. Meg kell értenünk egymást. A teringettét! Meg kell értenünk egymást!”

Nem tudjuk, sikerült-e. Ez még a jövő zenéje.

Közlemény[szerkesztés]

A fenti szöveg vagy tükrözi a szerkesztők véleményét, vagy nem.


  1. Nem tévesztendő össze a koszmó, a kosz óvó vagy a kőszívű szavakkal.
  2. Tudjuk, hogy szerbül biztos rövidebb. Ha nem, akkor sem kérünk elnézést, mert akkor ez van. Nem hiszem, hogy utánanézel, hogy van ez szerbül, ha meg tudsz...
  3. Meg már nem volt divat a nagykánon. A kiskánon sokkal gazdaságosabb, hát még a ciceró.
  4. Volt, aki örökre.
  5. Rímelni tudni kell...
  6. Igen, például mi az az ISBN szám? Intellektuálisan Sérültek Betegellátó Numeranduma? És miért ennyi? Vannak még mások is, akik ebben a betegségben szenvednek?!