Kistyúk

Az Unciklopédiából
~ sefülesefarka regényrészlet ~

– Ne bolondozz! – kiáltotta Pál. A kiáltás valódi oka maga volt a megtestesült János abbé.

– Na de Pál! – sivította János, mint aki tyúkká változott. Pál itt már végleg elvesztette racionális gondolkodási képességét. A valóság számára összefolyt zavart elméjének János abbéjával, aki valójában nem is létezett. Illetve létezett, csak a világ elenyésző kisebbsége számára. Ez az elenyéső kisebbség ki is merült Pálban.

– Páááál! – sivította elhaló hangon János abbé. Pál tudta hogy ez a valóság – János abbé olyan valóságos volt számára, mint saját maga. Nem tudott megszólalni, mert ebben a pillanatban rájött, hogy János abbé egy kistyúk. Köznyelvben csibe. A felismerés erőt adott neki és így szólt:

– János, te egy kistyúk vagy, köznyelvben csibe!

– Nem, Pál; rosszul tudod, mert én abbé vagyok! – felelt felháborodottan a csibe.

– János, dögöljél meg! – elégelte meg az okoskodást Pál.

János fancsali képet vágott és odébbált, magára hagyva az eszelős Pált. Pál ezután még egyszer belevágta a fejét a padlás tetejébe, de János soha többé nem tért vissza.