Kőbánya-Kispest
KöKi (régebbi becsületes nevén Kőbánya Kispest MÁV és BKV-végállomás) a Budapest délkeleti részén a kilencvenes évek elején kialakult szabadállam, amely napjainkban elkeseredett küzdelmet folytat a területére pályázó kapitalista rablókirálysággal.
Földrajzi elhelyezkedése[szerkesztés]
Kitűnő földrajzi helyzetben, a proletár Kispest és a gyáripari Kőbánya határvidékén fekszik. Területe három jelentős részre tagolható. Keleten a MÁV-állomás kopár síksága helyezkedik el. A MÁV-síkság kietlen egyhangúságát a közepén átfutó Felüljáró-fennsík töri meg, amely 5 méterrel tornyosul környezete fölé. A Felüljáró-fennsíkot középtájon a Metró-folyam töri át, tőle nyugatra a BKV-végállomás bokrokkal és buszmegállókkal megszakított síksága található.
Története[szerkesztés]
Korai történet[szerkesztés]
Kőbánya-Kispest állomást a sötét korszakban hozták létre elvetemült, a szerencsétlen autós tömegek igényeire fittyet hányó tervezőmérnökök.[1] Az állomást 1980-ban nyitották meg és körülbelül 10 évig üzemelt rendeltetésének megfelelően.
Függetlenség elnyerése[szerkesztés]
1990-ben az állomás területén először jelentek meg a későbbi hódítók seregei. Kezdeti szórványos portyáikat egyre gyakrabban ismételték meg. 1991-ben a terület szívéig nyomultak, majd miután látták, hogy annak fekvése igen kedvező, ott helyben kikiáltották Kőbánya-Kispest Szabadállamot. A hódítás következő lépéseként megszerezték a Felüljáró-fennsík közepén elhelyezkedő MÁV-várótermet, fő szállásterületüket pedig a környék biztonságos telefonfülkéiben rendezték be. A hozzájuk csatlakozó kacatárusok megszállták a fennsík MÁV-állomás fölé tornyosuló gerincét. A szövetségesek egy év múlva közös hadjáratot szerveztek a BKV-buszvégállomás irányába, melyet meghódítva megsarcolták [2] az ott található békés utazókat. Birodalmuk határait kiterjesztették az egykori vasútállomás egész területére. A területet korábban uraló Magyar Köztársaság képtelen volt ellenállásra, köjálosait és adóellenőreit kénytelen volt visszahívni a reménytelen küzdelem helyszínéről.
Aranykor[szerkesztés]
Az új állam egyszerű, ám figyelemre méltóan működőképes volt. A függetlenség kikiáltását gazdasági fellendülés követte. A kacatárusok a Felüljáró-fennsík keleti részén felvirágoztatták a kereskedelmet. A Felüljáró nyugati részén hamarosan nagyszerű élelmiszer-vertikum alakult ki, ahol a hamburger- és pizzaárusok mellett jónéhány cigarettacsempész, és szerencsejátékos is sikeresen vállalkozott. A VBK-buszállomáson a munkaerő-kölcsönzés különböző válfajai virágoztak. A terület egészén önálló iparággá fejlődött a hulladék-visszaforgatás, (helyi tájszólásban: kukázás) és a mobiltelefon-hátlap árusítás.
Hanyatlás és harc a fennmaradásért[szerkesztés]
A 2000-es évek kezdete után egyre-másra kihívások érték a KöKi Szabadállamot. Előbb a BKV indított támadást és a Fekete Sereg[3] segítségével kiszorította a Szabadállam képviselőit a Metró-folyam nagy szigetéről. Szintén küzdelem bontakozott ki a MÁV-jegypénztár környékén, amelyet a MÁV csak nagy nehézségek árán tudott félig-meddig kiragadni a szabadságharcosok kezéből. A szabadállamra leginkább veszélyes hódítási kísérlet 2008 tavaszán bontakozott ki. Az ország nevét elorzó KöKi-Terminátor[4] indított harcot a terület megszerzéséért. Előbb az ország gazdasági gerincét jelentő zugboltocskákat záratták be, majd hatalmas erődítmény építésébe kezdetek a terület határán lévő kiserdőben. A pizzaárusok nem várt heves ellenállását a Terminátor egy látványos hadművelettel törte meg: egy villámgyors támadással ledöntötte a Felüljáró-fennsík középső szakaszát, elvágván ezzel az ország hatalmi központjától a BKV-buszállomást.
2011 nyarán csak a 93-as és a 148-as jelzésű buszjárat tér be Kőbánya-Kispestre. A többi egyszerűen szégyelli az új nagy betonizét, ezért csak jelzésértékűen a felüljárón állnak meg, viszont az transzkőbányai expressz is megáll a felüljáró mindkét oldalán.
Kulturális élet[szerkesztés]
Az ország kulturális életének egykori centruma a Felüljáró nyugati része. Itt már a korai 90-es években megjelentek az UFO-magazinokat, a Csók és Könny különkiadásait, illetve a Szerelem és Senyvedés példányait értékesítő standok. Később érkeztek meg a még használható szexújságok újraértékesítésével foglalkozó vállalkozók. Az országon naponta áthaladó néptömegek köreiben történő kultúraterjesztés az ország egyik legnagyobb valutaforrása lett; Könyves Kálmi naponta 20 kukázott könyvet sózott rá az arra fogékony turistákra. A képzőművészet is szárba szökkent, e korszakból származnak a Felüljáró falait díszítő felíratok (például a Szertlek Józsi!, amely a nyugat felől érkező utasokat köszönti.) Különleges freskókultúra alakult ki a BKV-buszállomás felületein. A vonatok oldalát díszítő festmények pedig messze földre is elvitték KöKi magaskultúrájának hírét.