Köszönjük néked, Rákosi elvtárs!

Az Unciklopédiából

A Köszönjük néked, Rákosi elvtárs! egy a sok úttörődal közül az 1950-es évekből. Szerzője biztosan ismert, de nem fontos.

(A Wikipédiába töltötte föl valaki. Már nincs ott.)

Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt, ha messze indul, völgyből hegyre néz.
Mennyi gyermek, útrakelnek, énekelve hosszan.
Kisvasúton messze menni édes, mint a méz.

Úttörőknek áruháza fényes, mint a csillag,
Benne mennyi dundi mackó, benne mennyi kincs!
Labda, mozdony vár a polcon, két szemünkbe csillog,
Mind miénk a képeskönyv, oly szép, hogy párja nincs.

Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Tiéd a hálánk, tiszta lánggal ég.
Reád ha nézünk, büszke az arcunk,
Virágot hintünk, amerre mégy.
Fogadjuk néked, Rákosi elvtárs,
Utadra lépünk, te vezess tovább!
Tavaszra nyíló gyermeki nóta
Eléd lehajlik, mint virágos ág.

Gyermekotthon ablakába napsugárka szökken,
Vár reánk a sok kis asztal, sok kis tömzsi szék,
Mennyi pajtás jár közénk és jönnek egyre többen,
A gyermekotthon jajj, de kedves, jajj, de jó, de szép!

Kint a parkban leng a hinta, kis leányka hajtja,
Játszhatunk a friss homokban, hogyha itt a nyár.
Hancúrozni hív a pázsit, kergetőzünk rajta,
Leng a hinta, csöng a játék és a nóta száll.

Menj előre kisvasútunk szép jövendő tájra,
Fürge mozdony törj előre, szállj, akár a szél!
Felnövünk, mint száznyi erdő minden zsenge fája,
Jobb lesz mint ma mert az ember boldogabban él.