Joghurt
„Ordít, ahogyan torkán kifír/ Nem joghurt, kefír!”
„Ne feszítse túl a joghúrt.”
Mottó: Régebben rendszertelenül étkeztem. De amióta élőkultúrás joghurtot eszem, nem tudok elmenni pizzáért, mert azóta állandóan a wc-ben kuksolok...
- A joghurt olyan műsortalan televíziós bemondónők kedvenc étele, akik egyetlen menő pudingreklámba sem tudták bekanalazni magukat.
A joghurt török eredetű szó (yoghurt), szabad fordításban annyit jelent, mint sűrű, dagasztható trutyi.[1]
A joghurt 5%-os (liba)zsírtartalmú tejből, vagy annak ügyesen álcázott másolatából, permeátumból készül.
Az otthoni előállítás rendkívül egyszerű: a tejet vagy a tejutánzatot pár órára egy hatalmas nyitott sajtárban kint hagyjuk a napon. A joghurt akkor készül el, ha már magától képes átmászni a sajtár falán.
Ha erősen legyengült, azaz beteg tehéntől származó joghurtról van szó, az a sajtár peremén felkapaszkodva próbál kimászni, az ilyen joghurt természetesen rendeltetésszerű emberi fogyasztásra alkalmatlan, gyors emberi (le)fogyasztásra azonban még jó lehet, mint hashajtó.
A joghurtot mindenképpen le kell szűrni, hogy az értékes tápanyagokat tartalmazó nyúlós nedveket elválasszuk az érlelés folyamán a sajtárba belepottyant és nagy valószínűséggel tejbe, vagy tejutánzatba fulladt éhes[2] macskáktól.
A joghurt azért mászik, mert úgynevezett élőflóra került bele, és viharos szaporodásnak indult benne. Az erkölcstelenebbek fülüket a sajtár oldalára[3] szorítva akár hallhatják is a fojtott lihegéseket és az elégedett kis sikolyokat, amelyek az élőflóra szaporodásának velejárói.
Az ipari előállítás módja némileg eltérő. A tejet először H1N1 ellen, majd élőkultúrával oltják be. Az élőkultúra olyan kortárs alkotók művészetének megmutatását jelenti, akiknek láttán először a vér[4], majd maga a tej is megalvad.
Az élőkultúra, mint fogalom nem definiálható teljesen egzaktan, mert időről-időre egy-egy kortárs művész csatlakozik a holt költők társaságához.
A joghurt akkor fogyasztható[5]ha látjuk benne az élőflórát[6], amennyiben azonban parányi fekete kereszteket látunk úszkálni a felszínén, akkor a joghurt élőflórája sajnos eltávozott az élők sorából.
[szerkesztés] A joghurt összetétele
- Tej/permeátum (5%)
- Macskaszőr...
- Guar-gumi
- Rágógumi
- Trinátrium-citrát
- Természetazonos eperaroma fűrészporból
- Termeszazonos termeszkivonat
- E101-E199
- Állományjavító
- Sertészselatin
- Állományrontó
- Sertésszem
- Élőflóra
- Intenzíven szaporodó baktrériumok
- Haldokló baktériumok
- Döglött baktériumok
- Virgonc penészek
- ÁFA (25%)
[szerkesztés] Az élőflóra főbb képviselői
- Lactobacillus bulgaricus (máshol)
- Lactobacillus hungaricus (hazánkban)
- Streptococcus salivatius (nyáladzó Streptocuccus)
- Lactobacillus brutalis
- Streptococcus reclamicus
- Bifidus defensibilis
- Monohisteria stereocyta
Megjegyzés: a döglött flóráról máskor, másutt lesz szó.
 Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
|
- ↑ Eredetileg persze azt jelentte, hogy Úristen! Ez az izé megtámadott, és húz befelé! Segítséé...!
- ↑ Azaz inkább már jóllakott.
- ↑ Ezt persze ne csináljuk sokáig, mert mint az az előzőekben ismertetésre került, a kész joghurt a sajtár oldalán át távozik, akár van ott odatapasztott fül, akár nincs.
- ↑ Ebben a fázisban még csak élőholtkultúráról beszélhetünk.
- ↑ Mondhatnánk azt, hogy ízletes, de ez a nagyon boldog lovak tevékenységére emlékeztető termék semmilyen állapotában nem ízletes.
- ↑ Ne hajoljunk azonban túl közel, mert parányi kezecskéket formázva elkaphatja a hajtincseinket és beránthat maga mellé!
