József Attila: József Attilához
József Attila: József Attilához[szerkesztés]
avagy: mire megyünk ketten?
- József Attila, te zseni!
- Leányoknak álma!
- Arany-szívű, arany-lelkű,
- arany-hajú árva!
- Szívtipró és szegény legény,
- hajh de szerény fiú
- Nem vagy semmi! Mi vagyol hát,
- hogyha mégsem hiú?
- Vagyok Én az Erő,
- A mindent-elseperő!
- Vagyok a szegénység,
- Égőlázas éhség,
- Irtó szegény vagyok biza',
- híján minden pénznek:
- aki József Attila, hát az a
- legszegényebb.
- Apám, anyám, istenem
- és hazám mostan nincsen,
- Káromkodni kél a kedvem,
- árva vagyok itten.
- Mégsem akadályoz engem
- mindenben e dolog:
- Pölö már egy hete csak
- a Mamára gondolok.
- De ne keress azér bennem
- ellentmondást mégse:
- Ne siránkozz! Dönts tőkét
- a külvárosi éjbe'!
- Zavarosan vagyok én mély,
- és bölcs, mint a Duna,
- példaképem a vadakat
- ter'lő Juhász Gyula.
- (Apropó, azt meg ne kérdd, hogy
- a juh mióta vad?
- Láttál-e már kergebirkát,
- ellened mint szalad?
- S vaddisznót, kit uradalmi
- juhászlegény hajt fel:
- puskavégre azt hogy kapják!
- Hát ne szólj be, apafej!)
- Vagyok én a Minden!
- Vagyok szintúgy Semmi!
- De jó lenne kereszt-
- halált halni menni!
- Vagyok a Szent Béke,
- Vagyok Forradalom,
- Vagyok Aljas Söpredék,
- S vagyok Irodalom.
- Békafej és báránygané
- az én költészetem
- hogyha mind megeszem, azt is
- egyszer közzéteszem.
- Jól illik az én nyakamra
- kenderkötészetem!
- Nagy vagyok, s a Nagy Világot
- Körbeéri eszem!
- egyetlenegy komoly okból
- nem folytatom tovább:
- tudatom:
- máma már nem hasad tovább.
