József Attila

Az Unciklopédiából

Dönti a tőkét, nem siránkoz

Én mondom, még nem nagy az ember,
de képzeli, hát néha csal.
Kísérje két szülője szemmel,
a vám- és adóhivatal.

© Dr. Bárdos József

[szerkesztés] Életrajzi adatok

Elég régen született magyar költő, író, búfelejtő. Életútja ellentmondásos, emiatt sokszor keveredik még önmagával is ellentmondásba. Ami biztos, hogy Ferencvárosban születettt, szíve a fradiért dobogott. Szappanfőző-parasztleány szüleivel élt sokáig, de aztán a fater lelépett. Később nevelőszülőkhöz került, ahol gyermekmunkára kényszerítették. Iskolába is járt, megtanult írni és olvasni, számolni már nem nagyon (integrál- és differenciálszámításból halvány volt eléggé). Elég korán elkezdte szuicid életmódját, első kísérlete lúgivás lett volna, helyette keményítőt sikerült fogyasztani, utána már nem látta sírni senki sem. Arcmimikáját később több híres bulivúdi színész is elsajátította. Pszichoanalógiai kezelésre szorult, aztán meghalt. Nem bizonyított, de a MÁV is benne volt valahogy...

[szerkesztés] Munkássága

Sosem dolgozott igazán, helyette verseket írt. Jó sokat. Mivel egy könyvbe nem fértek el, szétválogatta azokat több kötetbe. Ezek a teljesség igénye nélkül:

Szépség koldusa (az avon ajánlásával)
Nem én kiáltok (ezért kezelték pszichoanalitikus módon)
Nincsen apám se anyám (ez teljességgel lehetetlen, eltekintve a szeplőtelen fogantatástól...)
Döntsd a tőkét ne siránkozz (szüretelők kérték)
Külvárosi éj (az állomás felé, félúton)