Hogyan legyünk lusták?

Az Unciklopédiából
A leglustább lény – a döglött lény.
(népi bölcsesség)
A leglustább lények – a mitévő legyek.
(másik népi bölcsesség)

Eszünkbe ne jusson elhinni embertársaink azon lesújtó vélekedését, hogy a lustaság egy megvetendő emberi tulajdonság!

Ellenkezőleg! Határozottan visszavághatnánk azzal, hogy a lustaság viszi előre a világot, hiszen ha lusta emberek nem léteztek volna, még a kerék se lenne föltalálva. Ne tegyük. Tekintsük ezt a lustáváválás folyamata első grádicsának. Esetleg legyintsünk, de ha igazán komolyan vesszük ellustulási szándékunkat, akkor erre se pocsékoljunk drága és értékes időt és energiát. Csak csendben hagyjuk annyiban, ne törődjünk azzal, hogy ilymódon ingereljük aktív opponenseinket.

Ránk sokkal komolyabb feladatok várnak. Meg kell határoznunk a helyünket a szüntelenül változó, pillanatnyi szünet nélkül izgő-mozgó világban.

Gorillatrans.gif Hogyan csináld? 
Ez a szócikk része az Unciklopédia Csináld magad! sorozatának. Nézd meg a többi tanácsunkat is!
Nem fogod megbánni!


A lustaság története[szerkesztés]

Már az állatvilágban is felfigyelhetünk erre a rendkívül fontos jelenségre. Kapásból sorolhatnánk a példákat a csigától a lajhárig, ám vigyázzunk, nagyon könnyen csapdába eshetünk. Semmi szín alatt ne tévesszük össze a lassúságot a lustasággal. Az említett élőlények ugyanis csinálnak ezt-azt, csupán a sebességük különbözteti meg őket hiperaktívabb állattársaiktól.

Összpontosítsuk vizsgálódásainkat inkább a növények, vagy az egysejtűek világára. Mit tapasztalunk? A növények látszólag valóban lusták, a felszín alatt azonban elképzelhetetlenül zajlik, forr az élet. Fotoszintetizálnak, termelik a zoxigént, bőszen szívják el a táplálékot növénytársaik elől. Egyre termelik új és új hajtásaikat, kiszolgálják a folyton nyüzsgő rovarokat, izgága madarakat, szaporodnak, pusztulnak, holtukban trágyáznak, táplálják a bolygót és más élőlényeket. Jelenthetik ők a követendő példát számunkra? Ugye könnyen belátható, hogy nem.

Mi a helyzet az egysejtűekkel? Csillóik segítségével egyfolytában mozognak. Osztódnak. Végzik a dolgukat, hiába tűnik úgy számunkra, hogy ők a lustaság igazi letéteményesei. Az csak a látszat.

Szögezzük le végre, hogy nem az a lustaság, ha kevés a dolgunk, ha kontrainspiratív közegben létezünk, vagy ha látszólag nem csinálunk semmit. Korántsem! A lustaság az, ha ezer dolgunk lenne, elborítanának minket a tennivalók, kötelezettségeink volnának, ám mi egész egyszerúen nem veszünk tudomást róluk!

Mit tegyünk hát?[szerkesztés]

Nagyon egyszerű. Semmit. Természetesen ez csak a durva megközelítés, hiszen ezt az ideális állapotot lehetetlenség elérni. Még halálunk után is vagy a pokol tüzében égünk, vagy reinkarnációs feladataink vannak, esetleg valamilyen köztes létben kell bolyonganunk. A tökéletes lustaság állapotát soha nem érhetjük el. Életünkben pedig maximum törekedhetnénk rá, ha nem lennénk az adott kereteken belül elég lusták. Ebből fakad

A lustaság első törvénye[szerkesztés]

amit Newton fedezett fel, de nem jegyzett le soha, mert ahhoz már lusta volt. Így szól: Ha van kedved, fogadd el a paramétereket. Ha nincs, akkor hagyd a fenébe, csak az istennek se akarj változtatni bármit is! Ez egyben az Ember alapvető és végső szabadságának első törvénye is. Descartes unalmas óráiban ráérősen végiggondolta ezt az elméletet, majd ímmel-ámmal kiegészítette azzal, hogy "Gondolkodom, tehát még nem vagyok elég szabad (lusta)." Kb. ennek a tételnek a különböző értelmezéséből származtatható

A lustaság második törvénye[szerkesztés]

amelynek konkrét megfogalmazását valaki, valamikor teljes mértékben elhanyagolta, nekünk azonban eszünk ágában sem volt utánajárni a mulasztásnak. Emiatt csak sejtjük, hogy a dolgok megfejtésére irányuló lustasági energiánk a tömegünk és lelassulásunk négyzetével egyenes, vagy fordított arányban csökken. Tudja a franc, de kit érdekel. Ennél az egésznél sokkal fontosabb

A lustaság harmadik törvénye[szerkesztés]

amiről aztán végképp fogalmunk sincs. Mindössze annyit tudunk biztosan, hogy valamilyen összefüggésben van a közömbösségi együtthatóval. Nagyjából ezen a ponton el is ment a kedvünk az egésztől. Mert nem pusztán öncélú lustálkodás a célunk, hanem maga az eredendő, örökkévaló lustaság állapotának elérése. Már ha tudnánk, vagy érdekelne bennünket, hogy valójában mi is az.

Könnyen beláthatjuk tehát, hogy a mit tegyünk, nem a megfelelő kérdés. Alkalmazzuk inkább azt, hogy

Akkor mit ne tegyünk?[szerkesztés]

Megint csak az a válasz, hogy semmit. Egyáltalán semmit ne tegyünk. Nem lehet egyszerre lustának is lenni, meg csinálni is valamit. A két dolog között feloldhatatlan ellentét feszül. Ne is oldjuk fel. Ne is kezdjünk vele semmit. Ne törődjünk vele, ne gondolkodjunk rajta.

Maximum igyunk sok sört, ez az egyetlen tevékenység, ami a lustaság senkit se érdeklő keretei közt még valószínűleg megengedhető. Persze még ez is messze van az ideális állapotoktól. A legjobb az lenne, ha söröt se kényszerülnénk inni, hanem valahogy a sörök jutnának el a fejlődésnek arra a fokára, hogy maguktól, önerőből ivódnának bele a szervezetünkbe, mint a kultúra. (Mármint ha nyitott szemmel járunk a világban. De egyrészt járjon a fene, másrészt meg nyitogassa a szemét, aki még arra se lusta.)

És ha már sikerült valamennyire elérnünk azt az állapotot, hogy képesek vagyunk folyamatosan semmit sem csinálni, semmivel sem foglalkozni, akkor aztán végképp nulla esetben tegyük kockára elért eredményeinket azzal, hogy ilyen hülye cikkeket írunk az Unciklopédiába. Vagy bárhová.

Legyünk arra is lusták.

Vagy mindegy.

Lásd még[szerkesztés]

Hogyan ne csináljunk semmit?