Hejesírás

Az Unciklopédiából

A hejesírás (sokhelyütt előfordul még a régies helyesírás használata is) mindennapi életünk része. Nélküle a hétköznapi kommunikáció is valószínűleg rövid idő alatt csődöt mondana, hiszen egy meghatározott, elfogadott, és ismert formarendszer nélkül képtelenség egymás zökkenőmentes megértése. Ezen oldal a hejesírás két nagyobb vállfaját taglalja.


Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ókori helyesírás

[szerkesztés] Névelők használata

Az ókori magyar nyelv háromféle névelőt különböztet meg, melyet két nagyobb csoportba sorolhatunk:

  • határozott névelők
    • a
    • az
  • határozatlan névelő
    • egy

Az a névelő mássalhangzóval kezdődő, míg párja, az az a magánhangzóval kezdődő szavak előtt használatos.

Amennyiben a megnévelőzni szándékozott főnév személy vagy helység, az ókori nyelvhasználat tradicionálisan nem engedi meg határozott névelő használatát. Így tehát a következő névelő-főnév kapcsolatok helytelenek:

  • A Pista iszik.
  • A izé, az Aranka is iszik.

Szóbeli közlésnél félreértésre adhat okot a névelő helytelen használata:

  • Kovács iszik. (Azt jelenti, hogy a Kovácsnak nevezett személy iszik)
  • A kovács iszik. (Azt jelenti, hogy az ember, akinek kovács a mestersége, iszik)

Határozatlan névelő természetesen ugyanúgy nem alkalmazható, mint a határozott névelő, mert ha valaki használja, akkor nem egy konkrét személyre vonatkozik:

  • Szerintem ott most egy pista iszik. (Ha a "pista" szó köznév lesz pl. a férfit helyettesítve)
  • Ááá, inkább egy aranka lehetne. (Ha az "aranka" szó a köznév lesz pl. az iszákos nőt helyettesítve)

[szerkesztés] Toldalékolás

Megemlítendő toldalékolásbeli különbségek figyelhetőek meg az ókori magyar helyesírás szabályai szerint egyes ragok között:

  • -ban, -ben → aktuális helyzetet határoz meg
  • -ba, -be → elérendő célhelyet határoz meg

Ily módon tehát egyértelmű a különbség a következő kijelentések között:

  • Szarok a suliban.
  • Szarok a suliba.

[szerkesztés] LY, J

Régen divat volt megkülönböztetni az ly-t a j-től. Ez az ősi formázás ma már a múlté, de régen nagy hangsúlyt kapott, persze ezt senki nem volt képes emlékezetében tartani. Példa:

  • lyuk
  • tej
  • mély
  • tulajdonos

[szerkesztés] Kötőszavak használata

A klasszikus magyar nyelv meglepően sokféle kötőszót ismert. Ilyenek:

  • hogy
  • mert
  • ezért
  • hiszen
  • de
  • viszont
  • stb (ez nem kötőszó)

A kötőszavak használatával kapcsolatban igen fontos megjegyezni, hogy az ókori helyesírás kötelezővé tette minden hogy kötőszó elé kitenni egy vesszőt:

  • A vesszőt azért tesszük ki, hogy megfeleljünk az ókori Magyar helyesírási kislexikon és kibővített galaktikus enciklopédia előírásainak.

További tudnivaló, hogy egy alkalommal elegendő egy kötőszó használata, többé pedig nem javasolt, illetve tiltott. Tehát a következő mondat helytelen:

  • Nem vagyok fáradt, de viszont Pista iszik.

Helyette ajánlatos a következő alternatívák valamelyikének alkalmazása:

  • Nem vagyok fáradt, de Pista iszik.
  • Nem vagyok fáradt, viszont Pista iszik.

[szerkesztés] Ok és cél

A klasszikus magyar nyelv egy igen merev szabályt alkotott az ok, illetve a cél megkülönböztetésére:

  • ok kifejezésére a miatt szót használjuk:
    • Világtalansága miatt kiszúrta szemeit.
  • az előbbivel azonban szöges ellentétben cél kifejezésére a végett szót használjuk:
    • Világtalansága végett kiszúrta szemeit.

Ez a különbségtétel segít a nyelv használóinak mondandójuk egyértelműsítésében.

[szerkesztés] Dátumok helyesírása

A dátumok helyesírására vonatkozó ókori szabályok igen szigorúak és nehezen megjegyezhetőek voltak. A következő elveket követték:

  • ha a dátumban évszám és hónapnév szerepel, az évszám után pont írandó
    • 2005. augusztus → kétezeröt augusztus
  • ha a dátumban évszám, hónapnév és nap szerepel, az évszám és a nap után pont írandó
    • 2005. augusztus 30. → kétezeröt augusztus harmincadika
  • ha birtokos szerkezetben évszám és hónapnév szerepel, az évszám után pont nem írandó
    • 2005 augusztusa → kétezeröt augusztusa

Ha azonban a dátumot toldalékok követték, a dátum leírásának módja olyanképpen változott, hogy a toldalékkal gazdagított tag pontja kiesett, amennyiben volt neki:

  • ha a dátumban évszám és hónapnév szerepel
    • 2005. augusztusi → kétezeröt augusztusi
  • ha a dátumban évszám, hónapnév és nap szerepel
    • 2005. augusztus 30-i → kétezeröt augusztus harmincadikai
    • 2005. augusztus 30-án → kétezeröt augusztus harmincadikán

A szabályrendszer annyira bonyolultnak bizonyult, hogy az egész világegyetemben nem született eleddig olyan ember, aki élete során mindezt meg tudta volna tanulni, és minden véletlent mellőzve helyesen tudott volna dátumozni.


[szerkesztés] Újkori helyesírás

[szerkesztés] Névelők használata

Az ókori hejesíráshoz hasonlatosan az újkori magyar nyelv is határozott és határozatlan névelők csoportjába osztja a névelőket:

  • határozott névelők
    • a
    • az (egyes területeken használata ilyen formában archaikus)
  • határozatlan névelő
    • egy

Lényegi különbség csak a névelők alkalmazásánál vehető észre.

Az a és az az névelő szerepét tanulmányozva az avatatlan szemlélő könnyen arra juthatna, hogy az az formát mára erőteljesen kiszorította a rövidebb a. Ezt azonban csak a csalóka felszín láttatja velünk. Gyakori ugyanis az az névelő z hangjának áttapadása az azt követő főnévre:

  • A vízbül kivonjuk a zoxigént.
  • A izé, a zAranka is iszik.

Fontos megjegyezni továbbá, hogy az újkori, modern magyar nyelvben nemhogy ellenjavallt, ellenkezőleg, egyenesen ajánlott a személynevek, és egyáltalán minden létező és nem létező főnév elé névelőt tenni. Típusát természetesen a helyzet határozattsága válogatja:

  • A Pista a zEsztergomba' döncse a Hejnekent vaze.
  • Ááá, inkább egy Aranka lehetne.

[szerkesztés] Toldalékolás

Az újkori magyar hejesírás - egyébként nagyon helyesen - a két problémás, az ómagyarban feleslegesen létrehozott toldalékokat a következőképpen módosította:

  • -ba, -be → aktuális helyzetet határoz meg
  • -ba, -be → elérendő célhelyet határoz meg

Ily módon tehát kevésbé egyértelmű a különbség a következő kijelentések között:

  • Szarok a suliba.
  • Szarok a suliba.

Mindez azonban nem számít, mert az újkorban senkinek sincs ideje arra, hogy ilyen jelentéktelen dolgokkal foglalkozzon.

Megjegyzés: Adott esetben az egyértelműsítés kedvéért - ha valakinek mégis túl sok ideje lenne - az ókori magyarból örökölt -ban és -ben toldalékoknál a nyelvi fejlődés útján kikopott n hangot jelölendő aposztrófok alkalmazhatóak:

  • Szarok a suliba'.

[szerkesztés] LY, J

Már régen kikopott a nyelvből az ly. Ezen nincs mit csodálkozni, hisz teljesen felesleges. Az új módszer szerint vagy l írandó, vagy j. Példa:

  • juk (vagy luk)
  • tej
  • méj
  • tulajdonos (inkább: tulaj)

[szerkesztés] Kötőszavak használata

A újkori magyar nyelv kötőszavai közül ízelítő:

  • hogy (egyre gyakoribb a , vagy a még egyszerűbb h[ejtsd: hogy] alak használata.
  • mer (egyre gyakoribb az egyszerűbb me használata is)
  • ezér (egyes területeken elterjedtebb az ezé alak)
  • deviszont
  • vaze
  • stb (ez nem kötőszó)

Az újkori magyar szép számmal adott le az ókori ősétől megörökölt felesleges kötőszavakból. Mára archaikusnak tekinthető például a hiszen használata, az azonban szóval pedig ajánlott óvatosan bánni, ugyanis nem garantálható, hogy minden anyanyelvi beszélő megérti.

Érdekes nyelvfejlődési jelenség a de és a viszont kötőszó összefonódása, ami valószínűleg a két szó alkotta "deviszont" földöntúli, mennyei hangzásának tudható be.

[szerkesztés] Ok és cél

A határtalan flexibilátásról is ismert modern magyar nyelv nem ismer ok és cél között különbséget. Jelszava: "A cél szentesíti az eszközt!" Ennek szellemében:

  • ok kifejezésére a miatt, és az IQ-t kölcsönző végett szót használjuk
  • cél kifejezésére szinte kizárólag a miatt szót használjuk

Példa a fenti szabályrendszerre:

  • ok:
    • Világtalansága végett kiszúrta szemeit.
  • cél:
    • Világtalansága miatt kiszúrta szemeit.

Ez a különbségtétel segít a nyelv használóinak mondandójuk egyértelműsítésében beszélni.

[szerkesztés] Dátumok hejesírása

Minthogy a régi változat túl nehéz volt, ezért manapság már nem foglalkoznak a dátumok hejesírásával. Mindegy hogy írjuk őket.

Személyes eszközök
View and edit namespaces data

Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök
Más nyelveken