Hódmezővásárhely

Az Unciklopédiából

Hódmezővásárhely egy magyar város. Ahhoz képest, hogy nem egészen ötvenezren lakják, meglepő, hogy ez a második legnagyobb területű magyar város; egyes feltételezések szerint ez valószínűleg azért lehet, mert olyan kellemetlen fráterek lakják, hogy egymást sem bírják elviselni és direkt jó messze költöztek egymástól.

Története[szerkesztés]

Itt a középkorban egy nagy mező volt, ahol jól lehetett hódot tenyészteni. Erre jött egy élelmes vállalkozó, aki úgy gondolta, ő majd itt tenyészt egy sereg hódot, és eladja őket, és jól meggazdagszik belőlük. Mikor elég hódja volt már, vásárt nyitott, és árulni kezdte őket, de valahogy senkinek sem akarózott hódot venni, mert hiába aranyos állat meg minden, tulajdonképpen nem jó semmire. A vállalkozó ezután bedühödött, szélnek eresztette az összes hódot, és bosszút esküdött: „Ha nem kell nektek a hód, akkor soha többé ne tenyészthessen itt hódot senki!”

Ez a mondat a világtörténelemben éppolyan jelentőségűvé vált, mint korábban a Ceterum censeo Carthaginem esse delendam, ami Karthágó város lerombolásához és sóval történő behintéséhez vezetett (megjegyzés: nálunk bezzeg soha nincs télen elég só, csúszik a jégtől minden...), csak a hódos mezőn ez épp ellenkező eredménnyel járt: a hódokat úgy akarta félresikerült vállalkozása után örökre elűzni innen emberünk, hogy elkezdett itt építeni egy várost. Ez egyébként garantáltan jó megoldás: aszfalton, betonon nem terem meg a hód. Tudományosan bizonyították.

Ezután szépen élt, terjeszkedett itt a város, egyetlen baj az volt, hogy Hunyadi Jánost[1], aki a földesura volt, mindig a hódos történettel szívatták („Jancsikám, azt a te városodat egy olyan balfék ősöd építette, aki hódkereskedésből akart meggazdagodni!” – mondták neki sörözés közben a cimbik többször is.) Ez végzetes hatással volt a magyar történelemre: a nándorfehérvári diadal után a törökök ugyanis úgy döntöttek, békét kötnek a magyarokkal, mert ilyen tökös legényekkel nem mernek szembeszállni. Egy követet küldtek Hunyadihoz, hogy tárgyaljon a békéről. A követ udvariasan meghajolt Hunyadi előtt, és üdvözölte: „Hódolatom, kormányzó úr!” Mire Hunyadi elborult aggyal felpattant: „MEGTILTOTTAM, HOGY MÉG EGYSZER KIEJTSÉK ELŐTTEM AZT A SZÓT, HOGY HÓD!” kiáltotta, és annyira ideges lett, hogy szívrohamot kapott és holtan esett össze. A többi magyar bosszúból megölte a török követet, a török szultán meg erre bosszúból elindult seregeivel Magyarország ellen, a következmények ismertek (mohácsi vész[2], stb.)...

A törökök Hódmezővásárhelyt lerombolták, biztosan mert hódot akartak tenyészteni a helyén, de aztán ezekben a vérzivataros időkben senkinek nem maradt ideje ilyesmire. Ezután a város újra felépült, bár lakói sajnálattal vették tudomásul, hogy már nem lehet ugratni velük a Hunyadiakat, azok ugyanis időközben kihaltak.

Hódmezővásárhely az 1890-es években az ország negyedik legnépesebb városa volt, ez elég hihetetlennek tűnik, lehet, hogy a korabeli népszámlálók beleszámolták a környéken lézengő hódokat is.

Többet már tán nem is érdemes mondani, 2018-ban ugyan valami Márkizaj támadt a városi választáson, ami után a hódmezővásárhelyi bukta receptjét kezdték küldözgetni egymásnak egyesek, de igazán fontos és vicces nem történt.

Nevezetes emberek[szerkesztés]

L. J. és az utánozhatatlan mosolya

Lásd még[szerkesztés]

Kazincbarcika


  1. Keserűvíz
  2. Nekünk Mohács: kell! Lásd még: Mohács.