Gyorsmesék

Az Unciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A gyorsmesék az elfoglalt, gyerekükkel nem foglalkozó, elvetemült szülőknek[1] valók.

A világ legrövidebb meséje[szerkesztés]

„Egyszer volt, hol nem volt, itt a vége, fuss el véle!”

~ Hans Christian Andersen

A legrövidebb gyorsmese[szerkesztés]

„Király!”

~ egy mesélő

Instant mese[szerkesztés]

Az instant mese elkészítése a következő:

  • Végy egy felröppenő és szárnyaló[2] gondolatot, és
    • fogd meg erősen, ne ereszd el;
    • foglald hangokba, szavakba és mondatokba;
    • fejezd ki beszélő szerveid segítségével szóban, vagy mozgatható végtagjaiddal írásban.
  • Legyen egy hallgatóságod vagy nézőséged, ellenben minek.

Az instant mese elkészítése változó: 30 másodperctől 20 napon át 10 évig is tarthat.

Az instant mese összetevői:

víz, tűz, hang (férfihang/női hang 50-50%), E-123, E-456, E-789, E-gyszervoltholnemvolt, Benedek E-lek, E-lbeszélései, E-hun E.

Minőségét (ha van neki) korlátlan ideig megőrzi. Korlát[3] esetén hamarabb lejár.

Gyártja: a Meseíró.

Forgalmazza: a Mesélő.

Próbálja ki az Instant Mese 2az1ben-t!
Változatok: kép+hang; hang+szag; szag+kép.

Akciós Instant Mese!
„Drágám, hidd el, hogy mi nem azt csináltuk, én csak segítettem neki lecserélni a szoknyáját, amit leöntött kávéval!”

~ egy rajtakapott főnök a titkárnőjével, a feleség előtt

…Aki nem hiszi el, az úgy járt!

Az Instant Mese nem azonos az Instant Message-zsel vagy az Instant Kávéval.

Mese a királyról, a királynőről, és az udvartartásról[szerkesztés]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, egy királyné, és annak udvartartása. Ők fehér ruhában jártak, fehér palotában laktak, fehér volt az ország utolsó kis ibolyája is. Velük szemben sokat háborúzott és egyéb csúnya dolgokat is csinált, amiket most nem mesélek el, egy másik király, királyné és udvartartása, akiknek az országa, ruhája és gondolata a színültéig fekete volt, még az utolsó varjú is fekete volt benne.

Történt egyszer, hogy kimentek a csatatérre, ahol rendben felálltak. Előre a gyalogok, a hűséges katonák, kik királyukért és a fele csatatérért a halálukat is képesek voltak odadefiniálni. Hátul állt a bástya tisztje, a lovagiasság, a derék püspök és a királyi család. A csatatér szélén egy óriási homokóra mérte az időt, melyből nem sok volt már hátra.

Indult a fehér gyalogság közepe, válaszolt rá a fekete; hamarosan így vagy úgy, leütötték egymást. A király közben berosált, mert félénk teremtés volt; a királynő bezzeg megköpködte tenyerét, mert hajdan a molnár véresszájú leánya volt, és kezébe vette az országa sorsát [4].

Hullottak a legjobbak, dőlt az empirikus vér, futót ütötték lóval, F5-G6, és akkor, hirtelen

SAKK-MATT.

Karpov - Kaszparov: 1-2.

Mese a szúnyogról és annak életéről[szerkesztés]

Hol volt, hol nem volt, de inkább volt, mint nem, egy szó mint száz, no – élt egy kicsike kis szúnyog a Duna mellékén. Ott éldegélt egészen ifjú koráig, amikor is úgy döntött, hogy beköltözik a városba, mert ott több volt az ételviteli lehetőség. (Meg igazság szerint megunta már azt a három, full alkoholista pecást, akiknél már a vér gondolatától berúgott péntek esténként. Elbúcsúzott szüleitől, vette cókmókját, és beköltözött a belváros belsejébe, kivett egy kényelmes zugot, messze a pókhálóktól, meg a békáktól is.

Repült, repült, repdegélt, mikor egy ablakhoz ért. Ott bent egy ember aludt békésen, kitakarózva, meztelenül. Valósággal kérette magát a bőrfelszín, a vér édes illata. Mielőtt leszállt volna, körbezümmögte, hogy ez egy valóságos szúnyogkánaán! Egy kedves kis domborulaton landolt, majd egy határozott mozdulattal beledöfte a szívókáját a bőrbe, és lefetyelni kezdte az ételadó vért. Jól megszívta magát, aztán azt is, hogy még párszor döfött, szívott, és nem figyelt, mert megrészegült a vértől.

Így boldogan élt, míg meg nem halt, mivel előadása után nem sokkal, talán tíz perccel megtapsolták.
Itt a mese vége, szálljatok el véle!


Láb.gif Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
  1. Mi elhatárolódunk!
  2. Pipaszár-nyaló.
  3. ~oltság.
  4. Korábban már kezében volt az ország jövője. Azt szorongatta most a király a rosálás alatt…