Esernyő

Az Unciklopédiából
E umbrella.jpg

Az esernyő egy olyan tárgy, ami arra való, hogy használjuk, amikor esik az eső és nem akarjuk, hogy ránk essen, így azt a fejünk fölé helyezve gátat állítunk a lefelé hulló, főként dihidrogénoxidokból álló ún. esőcseppek [1] előtt.

Lehet vele továbbá:

  • megázni,
  • verekedni,
  • véletlenül v. szándékosan bárki, vagy/és saját szemét kiszúrni,
  • sátor helyett használni,
  • csónakázni,
  • satöbbizni.

Szorosan idetartozik, ezért itt van:

„Tőrösbot, ami esőben esernyő, eső után köpönyeg.”
~ Karinthy Frigyes

Zárolt rész[szerkesztés]

Valójában a legtöbb esernyő egy intergalaktikus adó-vevő, amit egy telefonfülkéből kilógatva (feltéve ha abban hárman állnak), és a megfelelő számot tárcsázva kapcsolatba léphetünk idegen civilizációkkal és bunkó parasztokkal is. Fontos azonban tudnunk, hogy nem minden ember veszi jó néven, ha meglátja hogy idegen bolygókkal kommunikálunk.

Története[szerkesztés]

Egy példa a gyakorlati ernyőhasználatra

Az esernyőt Sir Johnatan Wilson holland cipész fedezte fel 1458-ban. Egy esős téli napon hazafelé sétált, mikor ráesett egy taxi. Az autó alatt szétpréselődve érdekes jelenségre lett figyelmes, a korábbiakkal ellentétben nem esett rá az eső. Megérezte, hogy ebből fog meggazdagodni. Hazarohant, s terveit rögtön papírra vetette. Mikor felesége hazaért, boldogan újságolta volna el neki a hírt, de az asszony halálra rémült véres, darabokra tört férje láttán. Ekkor Wilson rájött, hogy elfelejtett meghalni, majd most, hogy már eszébe jutott meghalt. A Felesége ismét sikított, ettől viszont megijedt a ház melletti úton elhaladó kamionsofőr, félrerántotta a kormányt, és beleütközött a Watson-villába. Az ütközés szele elfújta a terveket az íróasztalról, egyenesen bele S. Ernő korabeli magyar focista aktatáskájába, aki eljött fagyiért. Ő azonban nagyon buta volt, és nem tudta értelmezni a tervrajzokat, ezért odaadta kísérleti fizikus barátjának, aki nem sokkal később különös körülmények között (egy taxi esett a fejére) elhunyt. A tervek ezután csaknem 200 évig egy tölgyfaláda mélyében lapultak, majd 1654-ben, egy 12 éves Segélysonkai kisfiú, Újtonna Izsák kezébe kerültek. A kis gyereket, nagy zseninek tartották a faluban, rengeteg találmánya volt, ezek azonban mind eltörpülnek, az esernyő fejlesztésében való eredményei mellett. Ő jött rá arra, hogy ha a taxi aljára egy farudat rögzítünk, akkor komolyabb személyi sérülések nélkül is használhatjuk az eszközt. Azonban mindig volt még egy megoldatlan kérdés, ugyanis Újtonna módosított ernyőjével is nehézkes volt a mozgás. De 1727-ben, halála előtt pár nappal ezt is kiküszöbölte, mikoris rájött, hogy a bot aljára is kell egy taxit rögzíteni, és így a két taxi között állva nem ázunk meg, és nem kell egy helyben állnunk.

Izsák lényegében megalkotta az esernyő mai formáját, az azóta eltelt csaknem 3 évszázadban csak apróbb változások történtek, az alsó taxit emberre, a felsőt vízlepergető vászonra cserélték.

Zárolt rész[szerkesztés]

Valójában az esernyők 200 éve kihaltak, és intergalaktikus adó-vevőkre cserélték őket.

Hasznos tippek[szerkesztés]

Ha kapcsolatba akarunk lépni idegen civilizációkkal esernyő segítségével, fontos megtanulnunk néhány alapszabályt:

  1. Próbáljunk meg minél kevesebb feltűnést keltve bemászni a telefonfülkébe.
  2. Próbáljuk meg minél kevesebb feltűnést keltve kilógatni az ernyőnket.
  3. A telefonon a zászló gombot nyomogatva válasszuk ki azt a bolygót, amellyel majd kommunikálni akarunk.
  4. Figyeljük az elhaladó emberek arcát; ha azt érzékeljük hogy valaki szemmel láthatólag azt sejti hogy mi idegen civilizációkkal kommunikálunk, és ő ezt rossz néven veszi, esernyőnkkel együtt menjünk oda hozzá, és használjuk az „ez még véletlenül sem egy intergalaktikus adóvevő, csak egy esernyő” formulát.

  1. Egy esőcsepp – nem eső. ~ Isaac Newton