Egyetemista-határozó

Az Unciklopédiából
Figyelem! A szócikk csúnya szavakat is tartalmaz. Ha még nem ismered őket, ne innen tudd meg!
„Koros már a határ...”

Bevezető[szerkesztés]

Mivel ismeretlen tettesek ismeretlen körülmények között eltörölték az internet színéről eme kincset, a pusztulásnak nem átengedvén ezennel közkinccsé teszem azt, ami az. [1]

A számítógép-analfabéta hallgató[szerkesztés]

Annyit is ér...

via Egyetemista by G.PhD on 10/2/08

Bár most már az ún. humán szakokon is kötelező valamilyen számítógépes kurzus elvégzése, ahol elmagyarázzák a lárváknak, hogy mi az a fájl és a könyvtár, valamint beavatják a delikvenseket a Word dokumentumok létrehozásának, megnyitásának mentésének titkába (a kurzus folytatásán pedig megtanítják, hogyan állíthatjuk a betűket dőltre meg félkövérre), a számítógép-analfabéta hallgatók száma egyáltalán nem csökken. Már jócskán benne járunk a 21. században, de a számítógép-analfabéta hallgató továbbra is úgy tekint a számítógépre és az internetre, mint a kevésbé tájékozott aboriginal bennszülöttek a benzines zippóra.

Ő az, aki számára az e-mail postafiók ellenőrzése az informatikai tudás csimborasszója, és szintén ő az, aki egy egész helpdesk kitüntetett figyelmét igényli ahhoz, hogy föl tudja venni az óráit a Neptunon.

A különféle beadandók Word-formátumban való elkészítése pedig leküzdhetetlen akadályt jelent a számára; ő az, aki a beadáskor kapart lapokkal szánizik, vagy valamelyik szociábilis kocka hallgatót nyaggatja, hogy ugyan gépelje már le neki ama textust.

A számítógép-analfabéta hallgató minden továbbképzési kísérletre teljesen immúnis. Hiába magyarázza el és mutatja meg neki az ember egyszer, kétszer, háromszor, a számítógép-analfabéta hallgató az n-edik alkalommal is pontosan ugyanazokat a faszságokat fogja megkérdezni. Talán bennünk van a hiba, de nem értjük, miért olyan baromi nehéz megjegyezni néhány egyszerű mozdulatsort, illetve azt, hogy melyik szájbalökött kiskockába tesszük a pipát, és meggyőződésünk, hogy az olyannak, aki nem képes eljutni odáig, hogy Wordben írja meg a diplomamunkáját*, egyáltalán nem szabadna diplomát adni. Nem, még akkor sem, ha szabadbölcsész.

Az ezoterikus bölcsészhallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/30/08

Az ezoterikus bölcsészhallgató sok szempontból hasonlít a kreatív bölcsészlányra. Egyrészt azért, mert ő is olyan mérsékelten intelligens és mérsékelten eredeti (többnyire) diáklány, aki szeretne baromi eredetinek tűnni. Ehhez azonban jóval elterjedtebb módot választ: hiszen az ezotéria elsősorban az agyhalott tinik és a még agyhalottabb platinaszőke háztartásbelik szórakozása, és meg vagyunk döbbenve, hogy az ezoterikus gondolkodás keze már az egyetemi kampuszokra is betette a lábát.

Receptje egyszerű: elolvas néhány ruppótlan ezoterikus regényt és egyéb "szakkönyvet", és csakhamar bármilyen témával kapcsolatban be tud nyomni valami roppant mélynek és transzcendentálisnak ható közhelyet (bár az ezoterikus hallgató igen ritkán tudja kiejteni első próbálkozásra hibátlanul azt a szót, hogy "transzcendentális").

Mély mivolta a ruházatán is meglátszik; színes, batikolt leplei többnyire a BAHIA-ból származnak. A kreatív bölcsészlányhoz hasonlóan ő is az elmélyültség elengedhetetlen tartozékának tartja a kábítószeres cigarettát; nyilván meg van róla győződve, hogy az újabb és újabb dzsoják egyre magasabb szintre emelik majd a Kundalini-kígyóját, pedig valójában csak még több sületlen faszságot fog összefecsegni, mint egyébként (ami azért nem kis teljesítmény). A Kundalini-kígyó mellett másfajta kígyókat is nagyon kedvel, ennek elsősorban a hímnemű ezoterikus bölcsészhallgatók a megmondhatói, akikkel a legváltozatosabb jógapózokban szoktak összegabalyodni.*

Az ezoterikus bölcsészhallgató abban is hasonlóságot mutat a kreatív bölcsészlánnyal, hogy baromi okosnak képzeli magát. (Csak az tudja elképzelni, hogy mekkorát téved, akinek már volt érkezése tíz percet egy társaságban tartózkodnia Soma Mamagésával.) Holisztikus gondolkodását gyakorta a szemináriumokon is megnyilvánítja, és végtelenül fel van háborodva az oktatók földhözragadt gondolkodásán, amikor nem engedik, hogy Oshóból írja a diplomamunkáját.< Jelenléte természetesen nem korlátozódik a szigorúan vett bölcsészkarokra, hanem a szociológián és főleg a pszichológián is nagy számban fordul elő. (Természetesen mindenki tudja, hogy valójában az oda járók is bölcsészek, csak szeretik magukat kevésbé élhetetlennek képzelni, mint hátramaradottabb tarisznyás társaikat.) A legveszélyesebb az a típus, aki azért megy pszichológiára, hogy megismerhesse önmagát. (Engedtessék meg nekem, hogy OMG.)

  • Mondjon bárki bármit 21. században az ezotéria egyetlenegy célt szolgál: hogy különböző, mérsékelten intelligens, továbbá visszataszító arcszőrzettel kiegészített férfiak minél több balfasz csajt tudjanak megdugni. Vérlázító belegondolni, hogy Müller Péter vagy Paolo Coelho ajtaja előtt tömött sorokban tipródnak a hamvas gimnazisták és az unatkozó platinaszőke háztartásbelik, míg nekünk, szatirikus körkép-íróknak legfeljebb kétdimenziós japó iskoláslányok jutnak, pedig mennyivel okosabbak, tehetségesebbek és élesebb elméjűek vagyunk, mint fenti urak. (Természetesen csak azért irkálunk ilyeneket, mert irigyek vagyunk, mi másért?) Éppen ezért nem tudjuk eldönteni, hogy a hímnemű ezoterikus bölcsészhallgatók és egyéb emberek vajon komolyan gondolják-e azokat, amiket mondanak, vagy csak a csajozás miatt csinálják az egészet.

A büdös hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/30/08

A büdös hallgató markáns illatáról ismerhető meg; olyannyira, hogy nemes odőrje mellett gyakorlatilag meg se lehet maradni a teremben. Haja nemezesen zsíros, körmei alatt pedig egy egész archeológiai feltárás mocska leledzik. Zavarbaejtő jelenség, mert a hallgatók nem mernek, az oktatók meg nem akarnak szólni neki, hogy fejezze abba érzékszerveik ellen indított galád támadását.

A büdös hallgató tisztában van vele, hogy büdös, ezért mindig ügyel rá, hogy a többi hallgatótól tisztes távolban foglaljon helyet. Odáig azonban már nem jut el, hogy meg is fürödjön, pedig többnyire lenne rá lehetősége. A büdös hallgató gyakran siránkozik is, hogy társai távolságot tartanak vele szemben, ám a nyilvánvaló ok-okozati összefüggéseket képtelen felfogni.

A ribanc joghallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/29/08

Megfigyelte a kedves olvasó, hogy a médiakurvák igen jelentős százaléka a jogon szerez diplomát? Már-már tudományosan is bizonyított tény, hogy a jogon az intellektuális képességek másodlagosak, elég, hogyha valaki jól tud szopni.[2] Ezért van az, hogy ebben a presztízsszakmában (LOL) azok is játszi könnyedséggel szerezhetnek diplomát, akiknek amúgy paragrafus helyett flitterekből kirakott Playboy-nyuszi virít a topján. Ez ellen a tendencia ellen az oktatóknak sincsen kifogása, mert nyilvánvalóan ők húzzák (szóvicc, hihi) belőle a legnagyobb hasznot...

Az egyetem alatt többnyire sikerül tökéletesre csiszolniuk érdekérvényesítési technikáikat, így a nagyvilágban is zajos sikerekre számíthatnak. A ribanc joghallgató per definitionem lány, bár modern, felvilágosult korunkban a fiúk is nagyobb eséllyel rúghatnak labdába...

  • PS.: A rikveszteknek eleget teendő anyagot gyűjtünk egy orvostanhallgatós ill. egy építészes poszthoz, kérjük a blog híveit és támogatóit, hogy küldjenek impressziókat és reflexiókat a geciphd[gyik]gmail.com címre. Több szem többet lát.

A kreatív bölcsészlány[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/27/08

A kreatív bölcsészlány igazi egyéniség. Színes, vidám ruhái, hosszú, tarka sáljai, sötétsárga bársonyblézere és az alá húzott smaragdzöld blúz már messziről magára vonja a figyelmet. Hosszú haja a szabadságot szimbolizálja; ha megunta, kunkori-tépett angyalkafrizurát vágat belőle. A kreatív bölcsészlány sokat dohányzik, szeret füvet szívni, ami tovább sokszorozza a kreativitását (persze nem annyira és olyan mértékben, hogy elcsúfítsa hamvas szépségét) és folyamatosan |a szőke hercegről ábrándozik, akinek hozzá hasonlóan hosszú haja, esetleg szépen nyírott állszakálla van. A közhiedelemmel ellentétben nem hord tarisznyát, ezt csak a divatanalfabéta műszakis kockák képzelik, akik nem képesek megkülönböztetni a divatos, hímzett szütyőket és retikülöket az igazi tarisznyától. Milyen kár, hogy ezt nem csak ő gondolja így, hanem van vagy ötszáz másik társa a BTK-n, akinek betűre pontosan ugyanolyan képzetei vannak arra nézvést, hogyan kell jófejnek és lazának tűnni.

Azt hiszem, hogy van egy-két gócpont a városban, ahol a kreatív bölcsészlányokat lombikban klónozzák. Így történhetett, hogy a francia, a spanyol és az esztétika szakot hordákban lepik el az olyan leányzók, akik azt gondolják, hogy alkoholos filccel virágot rajzolni a konvektorra jófejség, hogy a Manu Art-pólók viccesek, és hogy az Anima Sound System progresszív zenét csinál. Egy szó, mint száz, a kreatív bölcsészlány rendkívül eredetinek, jófejnek és kedvesnek hiszi magát, valójában azonban, ha jobban belegondolunk, pont annyira eredeti, mint a hellókittis meg plébojnyuszis pólót viselő ribancok, csak neki volt akkora szerencséje, hogy értelmiségi családba született.

A nem-hallgató hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/27/08

A nem-hallgató hallgató többnyire olyan huszonharmincas ember, akinek valamiért nem sikerült bejutnia az egyetemre, másrészt nem volt pénze pszichológusra, akinek a segítségével feloldhatta volna magában ezt a traumát. (Meg a pszichológusok egyébként is BÖLCSÉSZEK, vagyis ingyenélő, zsíros hajú, tarisznyás véglények, tehát pfuj.) A nem-hallgató hallgató ezért aránytalanul sok időt fordít az egyetemisták fikázására. Érvelésének főbb visszatérő elemei:

1. Az egyetemisták buták (nos hát...)

2. Az egyetemisták beképzeltek (ugye mindannyian tudjuk, hogy a "beképzelt" szót közismerten a buta emberek szokták alkalmazni azokra, akiket okosabbnak képzelnek maguknál, mert valamiért az a kényszerképzetük, hogy akik többszótagú görög vagy latin eredetű szavakat használnak, azok ezt azért teszik, hogy fitogtassák a tudásukat).

3. Az egyetemet bárki el tudja végezni.

4. Egy egyetemet nem végzett ember gyakran jobban képes megoldani egy feladatot, mint a diplomás.

5. Politikailag elkötelezett nem-hallgató hallgatók azt is ki szokták fejteni, hogy az egyetem a burzsoá hamistudat forrása, illetve a nemzetrontó erők ármánya. (Haddgratuláljak.)

6. Minden egyetemistának, leendő diplomásnak büdös a fizikai munka, csakis ezért tanul tovább. Hosszan bizonygatja, hogy bezzeg a kétkezi szakmunkások aranyat érnek, meg különben is ők legalább DOLGOZNAK. (Persze ő maga NEM ilyen munkát végez! Az sem hatja meg, hogy minden épkézláb ember menekül a fizikai szakmunkától: továbbtanulnak levelezőn a legközelebbi műszaki főiskolán; elmennek gépkocsivezetőnek, tűzoltónak, szakoktatónak, stb.)

7. A külföldre távozó diplomásokkal (sőt, gyakran az itthon maradókkal is) visszafizettetné az oktatásuk költségét, amelyet a szent munkásemberek adójából finanszíroztak. (Ennek a logikája érthető. DE a nem-hallgató hallgató bizony arról is hallgat, hogy a diplomások több adót fizetnek a magasabb keresetük után, a kevesebb pénzből kiképzett fodrászok, maszek szerelők - a szintén magas keresetükből - egész életükben nem fizetnek közterheket.)

8. Legkésőbb harmincas évei végéig csak szerez levelezőn, büfészakon (humán szervező, művelődésszervező, lightosabb pénzügyi-közgazdasági suli, stb.) látszatdiplomát, de mindvégig hangoztatja, hogy csak a papír meg a társadalmi elvárások miatt, ő enélkül is elboldogulna, és lám-lám ezért is felesleges a diplomának nevezett papír, nem is ér semmit valójában - hiszen még ő is meg tudta szerezni csuklóból, munka mellett :) .

9. A végzős egyetemistát, frissdiplomást baleknak állítja be, kioktatja, hogy ne ÁLLÁST keressen, hanem MUNKÁT, de igazából ne is DOLGOZNI akarjon, hanem PÉNZT KERESNI, mert hogy az jobb. (Köszönjük a tanácsot.)

A fenti állítások gyakran nem is állnak messze a valóságtól, de a nem-hallgató hallgató olyan sűrűn szokott ezeknek hangot adni, hogy levágós lesz, hogy valójában szénné frusztrálja az, hogy annak idején ő nem jutott be egy egyetemre se. E frusztrációját különféle szabadegyetemek és hasonlók látogatásával próbálja enyhíteni, de az is lehet, hogy blográdiót nyit, ahol majd' minden adásban tesz valami lekicsinylő megjegyzést az értelmiségre.

Akármilyen jó is a szakmájában, a nem-hallgató hallgató egész életében félművelt marad, és különösen fogékony lesz az olyan megakamu faszságokra, mint a sumér-magyar nyelvrokonság elmélete vagy Müller Péter könyvei. (Ez utóbbi elég sznob lett, egyben az ötös pontot igazolod a nem-diplomások számára... egy diplomás :)

Impressziók, reflexiók és egyéb latin szavak[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/26/08

Az elmúlt hét flame-áradata közepette népes szerkesztőgárdánk számos tréfás észrevételt tett, amelyeket ezennel megoszt veletek.

1. Feltűnő, hogy milyen kevesen vannak, akik az első döbbenet után a blog alcímét is elolvassák... azon nem vagyunk meglepődve, hogy a VIK-esek ezt nem teszik meg, mert a kockák köztudottan diszlexiásak, na de hogy a humán értelmiség színe-java, aki azért kapja vagy fogja kapni a jövőben a fizetését, hogy szövegeket olvasson, és értelmezzen - szóval hogy a humán értelmiség színe-java olyan szövegértési készségekkel rendelkezzen, mint egy átlagos nyóckeres gettósuli növendékei, nos, az vajmi kevéssé megnyugtató.

Tehát akkor most legépelem lassan, hogy funkcionális analfabéta jogász barátaink is megértsék: Mert a sztereotípiák viccesek. Az offenzív sztereotípiák meg még inkább.

Értelmezés: ez a blog afféle görbe tükör kíván lenni. Közszájon forgó és kevésbé elterjedt sztereotípiák |Lutra-albuma. Kicsit karikatúra, kicsit pillanatkép, kicsit idegenvezetés a magyar felsőoktatás népes és tiritarka állatkertjében. Aki akar, az megsértődik rajtuk, aki nem akar, annak meg nem kötelező. (Persze mindig lesznek olyanok, akik megsértődnek rajtuk, és ezt mi mindig nagyon, nagyon viccesnek fogjuk találni.)

2. Szintén roppant szórakoztatónak tartjuk azokat a növendékeket, akik a bejegyzést elolvasván agyatlanul pörögni kezdenek a kommentszekcióban, és közben észre sem veszik, hogy közben ők maguk azok, akik a legtöbbet teszik a sztereotípia megerősítéséért:

Hehe, én egy rohadt kocka vagyok a vikről, aki arra rohadtul büszke h még mindig bent van a bme-n, arra kevésbé voltam büszke, hogy bejutottam. és igenis erekciót okoz az ha arra gondolok, h azzal h itt fogok végezni tuti lesz munkám, nem úgy mint a büfé szakos nyomiknak, illetve nemcsak h lesz munkám, hanem azt hazudja mindenki h meglehetősen jól fogok keresni is. Hú de kár h az a szar amit 8 évig (tanulnál te), az okosabbaknak elég lesz rá 4-5 év is azt javarészben nagyon is használni fogom az elkövetkező években. Az meg h nincs sok csaj... hát bassza meg néha egy sotés, eltés bulin rájövök h bmeg rossz helyre jelentkeztem, de amikor hazaviszek onnan egy csajt akkor meg arra jövök rá h kurva mind1 h pattanásos seggeket nézegetek, legalább lehet rajta röhögni napközben, este meg kurogatjuk a ti évfolyamtársaitokat.

Szintén vicces jelenség az a VIK-es, aki jelen blog szerény szerzőjét elküldi a picsába az undorító, sztereotipizáló gondolkodása mián, hogy mégis mit képzel, miért irkál-firkál olyas dolgokat, hogy a VIK-esek önelégültek lennének, és saját magukat tartanák az egyetemisták csúcsragadozóinak, valamint bármikor hajlandónak mutatkoznának fejest ugrani egy nagy flame-háborúba, hogy bebizonyítják, hogy ez így van és nemmásként, kiemelvén, hogy milyen ádáz és kártékony sztereotípiák is ezek, MAJD MINDEZEK UTÁN hetilap-hosszúságú tirádát kanyarít arról, hogy a BME a legjobb egyetem, az ottani tananyag a legkorszerűbb és a legnehezebb, hogy az ottani arcok legfaszábbak, és az összes többi egyetem szarfosigénytelen büfészakok üzemeltetésére költi az adófizetők drága pénzét. De persze főleg és mindenekfölött a Közgáz Fővám Téri Szabadidőközpont. (Mekkora csalódás lesz majd, amikor rádöbbennek, hogy a főnökeik szinte mind G-karos menedzserek lesznek...) Az ilyen geekeknek küldeném a hiperhivatkozás mögött található szubkulturális referenciát.

Akkor most evezzünk paragrafusosabb vizekre, s lássunk egy kommentet a humán értelmiség színétől s javától:

Aki ilyeneket ír az pedig a tipikus "örök vesztes" felsőoktatás béli embertípus akire senki nem szavazott a HÖK VÁLASZTÁSon (mert oda jobb helyeken választják a tagokat), a római jog szigorlata is mind a 8 alkalommal egy ponton múlott és most a McDonalds-os műanyag széken egy olcsólaptopról írja a remek kis blogját ahelyett, hogy a bársonyszékben HVG-t olvasna.

Hölgyeim és Uraim, Önök az öltönyös joghallgatót hallották.

Akkor most nézzünk egy másikat, a Csőlátású Jogász tollából:

Rólad pedig Geci, PhD: Ebből a "szemét jobboldal, mocskos fideszes kis joghallgatók" írásból pedig az jön le rólad, hogy borzalmasan ostoba, sértett ember vagy. Ha tippelnem kéne azt mondanám filozófiát tanultál az egyetemen és most borzalmasan zavar, hogy x év tanulás után a McDonald's-ban kell dolgoznod, pedig te mennyivel többet tudsz a "szemét jobboldali joghallgatóknál". Szerintem amúgy sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből a témából, még akár vicces is lehetett volna, ha nem görcsölsz rá annyira az öltönyre és a jobboldal témakörre.

Azt a tényt, hogy az említett cikkben egy derekasat csaptam balra is, sikerült szépenügyesen figyelmen kívül hagyni, nyilván ez is a funkcionális analfabetizmusnak tudható be.

De talán nem is került volna be a válogatásba, ha a fenti szerző el nem követi az alábbi kommentrészletet is:

For the record (hogy még felvágós g*cinek is megbélyegezhessen Geci, PhD :D ): Továbbra is fenntartom azt amit írtam, vagyis egy ostoba balfék írta a bejegyzést, aki nem hallott még a humor, irónia, vagy szarkazmus kifejezésekről.

Kérem, vegyék jegyzőkönyvbe, hogy LOL.

3. Ennél már csak azok az - immáron végzett - növendékek a szórakoztatóbbak, akik oly módon kívánnak hatást gyakorolni a közvéleményre, hogy részletesen kifejtik, hogy az egyetemnek köszönhetően milyen sikeres emberek is lettek ők, milyen sokat keresnek, és egyáltalán:

Nekem van három jó emberem, nagy irodám, kétszer hajózok, kétszer síelek + nyaralok évente, célkereszt van az autóm orrán és a hátköznapokban nem használom a dr.-t, és nem is járok öltönyben. Aki meg lefikáz bekaphatja... ha ha ha :)

Tisztelt Ügyvéd úr! Engedje meg, hogy gratuláljunk sikeréhez!

A szociábilis kocka hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/25/08

A szociábilis kocka hallgató, szemben a többi kockával, akik igen messze állnak a szociabilitástól, arról ismerkszik meg, hogy, akár a jó úttörő, ahol tud segít. A kollégium legváratlanabb helyszínein szokott feltűnni hóna alatt egy számítógéppel, vagy egy egész toronnyi warezgyanús CD-vel, hiszen bárhol, még a szomszéd szobában is akadhat hallgató, akinek szüksége lehet a kollégium geekje által kínált változatos szolgáltatásokra. A szociábilis kocka szinte bármiben szívesen segít, legyen az rendszertelepítés, programfeltörés, vagy a DC++ beállítása. Sőt, jobb nőknek még a szemináriumi dolgozatok formázásába is besegít.

Bár a szociábilis kocka hallgató szociális készségei lényegesen felülmúlják a natúr kockákét, ha csajozásra kerül a sor, ők is éppolyan tanácstalanok, mint aszociális társaik. A szociális kockának ugyanis az a naiv képzete van a csajozásról, hogy ha kiszemel egy csinos lányt, és mindig, minden felmerülő informatikai problémájában segít neki, akkor a lány egy idő után beleszeret, és hozzámegy feleségül végre lefekszik vele. Ez azonban sohasem történik meg, mert a csinos lányok nem a ropikarú geekekre, hanem a nagydumás, sármos, kigyúrt fickókra buknak, akik tele vannak pénzzel, és nagy a kocsijuk. A csinos lány persze néha flörtölni fog vele, de ezt csak azért teszi, hogy még jó hosszú ideig megtartsa a rabszolgát: az ingyen munkaerőt.

A szociábilis kockának legfeljebb akkor lenne esélye jó csajokhoz jutni, hogyha diplomázás után sikerülne elhelyezkednie egy zsíros kockaállásban... ezeket a pozíciókat azonban csakhamar elhappolja előle a többi kocka, akik informatikai problémákon obszesszálódtak, ahelyett, hogy holmi társasági életre baszták volna el a drága időt. Ezért aztán a szociábilis kockának végül be kell érnie holmi rendszergazdai vagy helpdeskes pozícióval, ahol kedvére bontakoztathatja ki társas ambícióit.

A szellemi fogyatékos hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/25/08

Többnyire a kisebb követelményszintű szakokon szokott előfordulni. Nem, itt nem arról van szó, hogy a hallgató nem okos. Arról van szó, hogy a hallgató egészkonkrétan szefós. Senki se érti, hogy hogy kerülhetett be az egyetemre, mert nyilvánvaló, hogy bizonyos alapvető előfeltételeknek sem tudott megfelelni (például nem képes folyékonyan olvasni, hanem csak bénán szótagolva, ami már második általánosban is ciki volt).

Műveltsége enyhén szólva hiányos, a szakkifejezések felismerése, megjegyzése és pontos reprodukálása komoly nehézséget okoz neki, és gyakran ránézésre is cseppet, izé, confused. Ennek ellenére el fogja végezni az egyetemet, mert az oktatók mindig megszánják, és a legnehezebb vizsgákon is átengedik egy kettessel, hogy ne ragadjon ott a nyakukon. Ezért idővel a diplomáig is el fog jutni. Megjelenése az oktatássy refformoknak köszönhetően fokozott számban várható.

  1. Megjegyzés: a tófkosok és a téefesek hivatalosan nem tekinthetők ebbe a típusba tartozóknak, mert az esélyegyenlőség jegyében ezekkel a karokkal szemben nem szabad túlzott elvárásokat támasztanunk.
  2. Megjegyzés: elsősorban a szociál... - kezdetű szakokon, vagyis szociális munkás, szociálpedagógus, esetleg szociálpolitikus, illetve az andragógia, műv.szerv. szakokon gyakori, mivel ezekre abszolúte nincs felvételi, vagy ha van, sajnálatból is be lehet kerülni.

A wannabe alfahím hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/24/08

A wannabe alfahím hallgató fő előfordulási helye a jog és a közgáz, meg az összes többi olyan szak, ami öltönyös munkával kecsegtethet (Szerző azonban már bölcsész (!) WAH-val is találkozott).

Látszik, hogy a gimnázium éveiben még becsületes kockagyerek lehetett, hiszen mind külső tulajdonságai (tüsi haj, szemüveg, opcionálisan fogszabályzó), mind szociális készségei (amelyek nincsenek) erre utalnak. A gimi után azonban úgy döntött, hogy kitör a skatulyából, és berobban az alfahímek világába: nekiáll gyúrni, vesz egy-két izompólót, és elkezd járni a Rióba. Ez azonban még mind rendjén lenne, hogyha alfahím barátunk önértékelése nem lenne teljesen irreális, ami azonban egész lényét rendkívül szórakoztatóvá teszi.

Adoniszi testével mások előtt is szívesen büszkélkedik, például "véletlenül" félmeztelenül jelenik meg a kollégium halljában, ügyelve, hogy mindenki lássa tökéletes idomait. Rosszabb esetben rendkívül modoros fekete-fehér portrékkal rakja tele iwiw profilját, amelyeket katasztrofális angolságú képaláírásokkal tesz még élvezhetőbbé, a magunkfajta kárörvendő gecik legnagyobb örömére.

A wannabe alfahím arról is meg van győződve, hogy minden nő róla álmodik, ezért obszesszív-kompulzív módon próbál ráhajtani mindenkire, aki egy kicsit is jobban néz ki. A normális nők azonban elhajtják a halál faszára.

De a wannabe alfahím hallgató gyakorta nem csak arról van meggyőződve, hogy a nők bálványa, hanem arról is, hogy ő a világ legokosabb embere. Ha szóba elegyedünk vele, állandóan folyamatban lévő TDK-iról és egyéb pályázatairól beszél (legalább hármat ír egyszerre, hiszen a nagyok így csinálják). Ha kérdést teszünk fel neki, öntelt arccal osztani kezdi az észt. Néhány egyszerű kérdéssel azonban magunk is meggyőződhetünk róla, hogy többnyire fogalma sincs arról, hogy az általa használt többszótagú szavak mit is jelentenek. (Oktatói pedig sokat tudnának mesélni róla, hogy a világ legokosabb embere mennyire megalázkodva képes könyörögni azért, hogy engedjék át a vizsgán.)

Elnézve a wannabe alfahímet, azt gondolná az ember némi kárörömmel, hogy ha-ha, mekkorát fog koppanni ez a srác egy napon. Az isteni igazságszolgáltatás azonban elmarad. A wannabe alfahím ugyanis gyakran olyan sikerrel játssza a szerepét, hogy másokat is sikerül meggyőznie róla, hogy ő földöntúli lény, és idővel elfoglalhatja meg nem érdemelt helyét egy mamutcég jól fizetett csíkosnyakkendőseként.

A furcsa bölcsészhallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/22/08

A furcsa bölcsészhallgató személyi higiéniája legalábbis kérdéses. Arcát vastag borosta vagy torzonborz szakáll fedi, haja zsíros, és a szaga is olyan érdekes. Pulóvert és/vagy kockás inget visel, általában mindig ugyanazt. Standby üzemmódban furcsán forgatja a szemeit; ha megszólítjuk, enyhén összerándul, és furán hebegve elkezd valami zavaros hülyeséget magyarázni Heideggerről... vagy az is lehet, hogy nem, de hogy pont miről, azt a fejlesztésre szoruló artikuláció és a szövegkohézió feltűnő hiánya miatt nem mindig tudjuk eldönteni. A politikailag elkötelezett változata talán még szórakoztatóbb. Ebből a fajtából is van jobber, de az is lehet, hogy meggyőződéses kommunista, ebben az esetben Marxról és a kapitalista kizsákmányolásról hallgathatjuk meg érdekes elméleteit, már ha ki tudjuk hüvelyezni, hogy mi a faszról hadovál. Egy könyvtár-pedagógia szakos ismerős tréfás történeteket mesélt egy marxista világnézetű furcsa bölcsészhallgatóról, aki úgy harcolt a magántulajdon uralma ellen, hogy a fél könyvtárat kicsempészte a zsíros bölcsészpulcsi alatt (addig járt a kiskorsó a kútra, amíg el nem törött).

A furcsa bölcsészhallgató időnként különféle egyetemközeli szórakozóhelyeken is előfordul, de mivel részegen pontosan ugyanolyan, mint józanon, ezért valószínű, hogy nem a piától lett ilyen, hanem ez a sok szellemtörténeti mű hatása. Egy azonban biztos, tanácsos némi megértő bólogatás után elkerülni, pláne, ha az ember szép arcú bölcsészlány, vagy még inkább, ha törékeny, csillagszemű bölcsészfiú.

A hangoskefélő hallgató )[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/22/08

A hangoskefélő hallgató szinte minden esetben lány. Külsejét tekintve ártalmatlan, szolid leányzó (talán éppen egy stréber joghallgató), akin nincs semmi feltűnő. Ha azonban átlépi a kollégiumi szoba küszöbét, és becsukódik mögötte az ajtó, a leányzó egyszeriben vérbő vadmacskává változik át. Azok a hallgatók, akikhez elér a szobájában található csővezeték, csak hangos, ütemes zajokat hallanak, itt-ott hangos „Ohhh”!, „Áhhh!”, „Jaj, Dani, ez szédületes!” vagy „Ez az, keményen!”, esetleg „Ahh, basszál ájulásig, Emánuel!” kiáltásokkal tarkítva. Az akció végét egy hosszú, percekig eltartó sikoly zárja, amibe az egész kollégium valamennyi üvegablaka beleremeg. Szerencse, hogy annak, hogy két hangoskefélő hallgató egyszerre élvezzen el, statisztikailag igen kicsi az esélye, mert ebben az esetben alighanem a kóter valamennyi üvegablaka széjjelrobbanna.

A hangoskefélő hallgatónak soha senki nem mer szólni, mert félnek, hogy rájuk sütik, hogy azért balhéznak, mert ők csak JPG-formátumban látnak pinát. (Akik viszont tényleg, azoknak eszük ágában sincs szólni. Ellenkezőleg, direkt örülnek, hogy ma este nem hentai-ra kell verniük.)

Az öntudatos műegyetemista hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/21/08

Az öntudatos műegyetemista hallgató (aki többnyire infós vagy villanykaros) élete legnagyobb teljesítményének tekinti, hogy végre bejutott a patinás kockaházba. Mivel sajnos elég hamar rádöbbent, hogy az intézmény tekintélye nem fogja őt kárpótolni azért, hogy ingerlő tangák helyett zsíros hajú, kockásinges kockák farmerből kilógó pattanásos seggét gusztálhatja az előtte húzódó padsorokban, és folyamatosan téglákat szarik a tananyagként leadott változatos bullshittől, amit egyébként soha az életben használni sem a munkája során, sem máshoz (és amiknek köszönhetően nyolcadévnél előbb nemigen fog végezni az egyetemen), ezért valamivel kárpótolni kell magát életének sivársága miatt.

Fő időtöltése ezért, hogy élőben és Internetes fórumokon arra verje magát, hogy a műegyetemisták milyen királyak, milyen nagyszerű dolgokat tanulnak (lol), és milyen pezsgő a műegyetemisták szociális élete (lol, lol, ikszdé, lol), másrészt fikázzon mindenkit, aki ún. "kamu szakra" jár. („Kamu szak ” pedig az, amit a műegyetemisták annak tartanak.)

A lúzer bölcsészek és a mocskos közgazdászok fikázása pedig egyenesen erekciót okoz neki. A közgazdászgyűlölet egyébként némiképp fura, mert például gazd.mat. szakra pontosan ugyanakkora kockák járnak, mint villanykarra, ha nem még nagyobbak. (Ott viszont valamennyi nő mégiscsak van... talán ez lehet a magyarázata, hogy a gazmatosok még sose vonultak ki az Escéhá elé, hogy kórusban skandálják, hogy "Mocskos BME!", fordítva viszont de., persze eltekintve az ominózus BCE gólyatáborban felvett -bár youtube-ról hamar eltávolított- "Mocskos BME" szöveget skandáló büszke Corvinusos hallgatóktól.)

A stréber joghallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/20/08

A stréber joghallgató többnyire lány. Élete célja, hogy a kozmoszban annak nevéhez méltóan valóban rendszerességet valósítson meg, és mindent alárendel ennek az erőfeszítésnek. Vagy elegáns kosztümkében feszít, vagy béna kötött kardigánokban, de a megjelenése minden esetben makulátlanul tiszta és rendezett.

Mindig minden előadáson bent van, jegyzeteit makulátlan, színes szekciókra osztott füzetekbe írja (abba a fajtába, amit egyszerű halandó nem vesz meg, mert mi a rákért fizessen kétezer forintot egy füzetért), és a jegyzeteket közvetlen keletkezésük után lefűzi a megfelelő dossziékba. Ha óvatlanul megkérdezzük, további részleteket is szívesen megoszt jegyzetrendszerezési szokásairól, amire szemlátomást nagyon büszke.

A káosz elleni sziszifuszi harca gyakran rendmánia formájában is tetten érhető, kollégiumi szobatársai őszinte örömére. Jó jegyeket szerez, de eredményeit nem annyira intellektuális képességeivel, mint inkább szorgalmas, kompromisszumokat nem tűrő magolással éri el. Ami a napirendje további részét illeti, a magolás után egyenesen az ágyba megy (nem, még véletlenül sem pasival).

A stréber joghallgató nem feltétlenül ronda, gyakran meglepően jó nő. Bulizni és kefélni azonban nem szokott, mert ezek a tanulás elől vennék el az időt (ez alól csak az álszent szűzkurva típus kivétel, amelyik napközben vékony aranykereszttel a nyakában keni, de éjszaka egymásnak adja nála a kilincset az egész Bibó Kollégium.) Idővel alighanem egy öltönyös joghallgatóhoz fog feleségül menni. (Egyébként naná, hogy házasodni fog, mert számít a papír. Még akkor is, hogyha az a veszély fenyeget, hogy a másik jogász csinál neki egy rakás gyereket, és innentől már önmegvalósítás helyett be kell érnie azzal, hogy receptkönyveket írogat a magyar nép üdvére és boldogulására. Ez ám a kárrier.)

A havajozós hallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/20/08

Ennek a hallgatónak esze ágában se volt egyetemre menni, apuka azonban ráparancsolt, hogy márpedig egyetem, különben dolgoznia kell, amit ugyebár azért már mégsem. Éppen ezért a havajozós hallgató igyekszik a lehető legjobban kihasználni a féléveket: partizik, csajozik (az egyetemisták többsége Gólyavár, Romkert, ZP, főiskolások és gazdasági tanulmányokat folytatók inkább Rio, Buddha Beach és egyéb ribanctárak), órákra csak annyit jár, amennyit nagyon muszáj, tanulni dettó.

Az ügyesebb havajozós hallgató idővel megtanulja, hogyan maradhat mindig épp hogy csak a léc fölött, a kevésbé fineszesek viszont kihullanak. Hja, kérem, sztrágöl for lájf. A diploma megszerzését követően (amit a havajos hallgató vagy saját maga ír meg, vagy nem) a havajozós hallgató a diplomás munkanélküliek táborát fogja erősíteni, és természetesen hangosan sír, hogy miért nem ad neki munkát az állam.

Az viszont felette ironikus, hogy általában a havajozós hallgató háborodik fel a leghangosabban, hogyha a népnyúzó kormány kilátásba helyezi, hogy bevezeti a tandíjat, mert mostantól nem költheti a szoctámot alkoholra. Dráma, 'ázz.

Az öltönyös joghallgató[szerkesztés]

via Egyetemista by G.PhD on 9/19/08

Az öltönyös joghallgató annyira tipikus jelenség, hogy még a 'Pszichológia pedagógusoknak' című tankönyv is felhozza a referenciacsoporttal való azonosulás példájaként. Ez azért elgondolkoztató, nem? Azokról a kis nyálgépekről beszélek, akik tizenkilenc évesen azt gondolják, hogy attól fogják őket sztárügyvédnek nézni, hogyha felvesznek egy háromrészes öltönyt. Az igényesebbek azért beinvesztálnak egy csinos juppiruhára, de a többiek ruppótlan, randa konfekcióban nyomják.

Az öltönyös joghallgatónál gyakran markáns politikai érdeklődést is megfigyelhetünk; az ilyenek szoktak belépni a HÖK-be (amiről még lesz szó e hasábokon). Nem véletlen, hogy a HÖK-öt egyedül a jogon veszik komolyan, mert míg a többi egyetem hallgatóinak jobb dolga is van annál, hogy dögunalmas bizottsági ülésekre járjanak, az öltönyös joghallgatóknak erekciója lesz attól, hogy végre hatalom van a kezükben.

Később aztán valamelyik párt ifjúsági tagozatába is jelentkeznek. Ha ez a szervezet a Fidelitas, a modoruk még a jogászokhoz képest is irritálóan kenetteljes lesz, és gyakran hallunk a szájukból olyan kifejezéseket, mint „értékelvűség” vagy „korszerű konzervativizmus”. De nyilván annak idején ők alkották a KISZ tagságának a gerincét, és később az utódpártét is, e típusok ugyanolyan ütnivalóak, bár sajnos nem olyan szórakoztatóak, mint a jobberek. Ha ez a szervezet viszont a FIATAL CSALOLDAL, akkor börtönben vagy az ifjúsági szájenszfiksöniparban végzik.

Az öltönyös joghallgatóból gyakran a valóságban is politikus lesz, többek között miattuk tart ott az ország, ahol, mert az ilyen fontoskodó atkák miatt a normális embereknek igen hamar elmegy a kedvük attól, hogy bármilyen formában is politikával foglalkozzanak.

A stréber tétékás hallgató[szerkesztés]

Legfőbb előfordulási helyük a "tudományegyetem" jelzővel ellátott felsőfokú intézmények. Több fajtájuk létezik, legmarkánsabb stílusjegyeik az ELTE hallgatóin fedezhetőek fel. Öltözködési stílusuk meglehetősen profán, mindennapi viseletük a farmer-póló összeállítás. A szociábilis magatartású példányok esetében ez konkrétan körülírható: koptatott farmert (többnyire a Tesco, Metro, Skála vagy más áruházlánc többkonfekciós ruházati osztályáról) és valamilyen, mindenki más számára érthetetlen tudományos-halandzsás felirattal ellátott, két mosás után összemenős, egyetemi boltban ezresért beszerezhető pamutpólót jelent. Igényesebb példányaik kiegészítőket is hordanak, de ez többnyire kimerül egy télen-nyáron nonstop hordható nyakratekerhető kendőben. Ékszer egyáltalán nem jellemző. A borosta a hím egyedek alapkinézete, szagukról sokszor messziről felismerhetők. Csodálkoznak rajta, hogy agyuk élességét nem tudják megismertetni senkivel, mikor a kétnapos póló és a mosakodás hiánya azonnali menekülő- és rókareakciót vált ki közelükben.

Szociális képességeik messze elmaradnak a korosztályukétól, de ugyanakkor jó úttörő módjára ott segítenek, ahol tudnak. Nem számít, hogy a túlbuzgás az amúgy is minimális szabadidejükön bosszulja meg magát. Mert az órákra azért többnyire be kell járni; a tétékással még ötödéves korában is el lehet hitetni, hogy a gyakorlaton névsort olvasnak fel.

Nemi életük ösztönkiélést jelent: esznek, mert muszáj, isznak mert jó, és muszáj is, és dugnak, mert szükségét érzik. Érzelmi kérdésekre nem vesztegetnek időt, hiszen nem marad akkor a valszám zéhára. Komolyabb szerelmi kapcsolatra egymással nem képesek, ezért bölcsészlányokat, illetve a másik nem képviselői közgazdász, vagy mérnök srácokat cserkésznek be.

A tétékás legfőbb ősellensége a bétékás. Az izgatásuk tárgya pedig többnyire a bétékások temérdek szabadideje és stressz- és zh-mentes negyedéves időszakaik, valamint az a tudat, hogy amit azok művelnek, egy tétékásnak egy hetes elfoglaltság lehetne, hiszen nem tudomány, hanem "szakkör". Az ellenségeskedés fordítottja nem jellemző, inkább lenézésben nyilvánul meg: a bétékás a tétékást szociálisan éretlen strébernek, néha felmagasztalt, de megérthetetlen marslakó zseninek tartja, aki még nem jött rá hogy a pornó hatásosabb, mint az anime. Mert a tétékás kívülről fújja az összes anime forgatókönyvét (esetleg ő maga is írt már néhányat) és sci-fi magazin nevét, de nem tud különbséget tenni két közéleti napilap közt. (Csak a Népszabót ismeri, amit a szórólaposztók kedd reggelente dobnak utána a négyeshatos megállójától az egyetem ajtajáig vezető úton.) Ha esetleg az utóbbiakkal kapcsolatos beszélgetésbe kezdenél vele, nem késlekedik egy tömör és koránt sem szalonképes mondatban kifejteni a politikával kapcsolatos averzióit.

A tétékás életének célja jól körülhatárolt: ötös diploma (mert neki a diploma nem elég önmagában), esetleg egy második (szintén ötös) diploma, majd egy summa cum laude doktori. Ideális esetben úgy 30-35 éves korára napi öt órás alvás és állandó gürizés mellett ezek a céljai teljesülnek is (ha zseni, akkor kevesebb) annak érdekében, hogy ezt követően minimálbérrel (de legalább egy doktorival a zsebében) tengődjön élete végéig. Négy darabban dobog a szíve, ha ezt a minimálbért az egyetem tanszékétől kapja. A tétékás általában ekkor ér el oda, hogy a másik nemmel is foglalkozzon, és esetleg ezt előbbre valónak tekintse az életében, mint a munkáját. Ugyancsak ekkor ér el oda, hogy rájöjjön, a megalkuvók parkolópályája, az általa "iparnak" nevezett foglalkoztatási szektorban megéri elvállalni egy második állást (pl. programozás egy multinacionális cégnél) is a vastag pénztárca érdekében. De még ekkor sem kell tartani attól, hogy a tétékás elszáll magától. Minden olyan munkát, ami nem köti le az agykapacitásának legalább a 99 %-át, igen hamar otthagy. Mert a tétékás már csak ilyen gyerekesen naiv jólelkű, aki tudás- és nem pénzorientáltan tekint a nagybetűs életbe.

A lusta fizikushallgató[szerkesztés]

Legfőbb előfordulási helyük az ELTE és a BME. E két intézmény egyedei ősidőktől fogva ádáz harcot vívnak egymás ellen kis hazánk kevéske fizikusállásáért, az évente megrendezésre kerülő Váci utcai (irracionális) számháború megnyeréséért, és annak bizonyításáért, hogy melyikük találja meg elsőként a fizikustársadalom Szent Grálját, a Nagy Egyesített Elméletet. (Nem tévedésből írtam nagy betűkkel, ez a fizikustársadalomra oly jellemző angolnyelvmajmolós-magyarosítás eklatáns bizonyítéka.)

A kezdő fizikushallgatók kilencven százaléka a magolós képletbenyalós-könyvátnyálazós fajta, ám ezen egyede száma a szemeszterek előrehaladtával exponenciálisan csökken, az első szórótárgyak után csak a lusta egyedek maradnak benn, és ezek alkotják a szak színe-javát. Ők az órára általában nem járnak, mert minek, de az egyetemen gyakran lógnak, osztva eszüket. Gyakoriak körükben az ún. derivált-bulik, ahol a korábbi buli üvegeit visszaváltva isznak újra. Jellemzőjük az IHB-buli is: gyengébbek kedvéért iszunk, hányunk, belefekszünk.

A tétékás hallgatók közül a fizikusok társas élete a legszánnivalóbb. Hordás életmódot folytatnak, helyszínül jó érzékkel a legalja kocsmákat választják. Miután itt sem tudnak elszakadni az elliptikus integrálok, vagy a Lagrange-függvény ecsetelésétől, legtöbbször ellenszenvet ébresztenek a kocsma törzsközönségében, nemritkán verekedésig fajul a dolog. Másnap bűzlenek. Nyáron sem létezhetnek egymás nélkül, mert a mocsaras területeken tartott túrák egyben tartják őket. A túrák valójában bújtatott ivászatok és bűzgyárak.

A fizikushallgatók többsége mániákus egyetemfüggő, sokszor akkor is bent kószál, ha aznap nincs is órája. Nézeteit hajlandó a takarítónak is kifejteni, aki ugyan nem érti meg, de ez a fizikushallgatót nem zavarja.

Politikailag elkötelezett fajtájuk ritka, de létezik: vagy szélsőségesen nacionalista vagy (ami még rosszabb) szélsőségesen liberális globalokrata, középutat nem ismernek, és emellett a sörizmus nevű "filozófiai irányzat" legfőbb hívei. Köztudottan nem a minőség, hanem a mennyiség hívei. A bort nem szeretik, mert nem tudnak különbséget tenni a minőségi és a tablettás változatai közt, ilyen dilemmák közepette pedig a pénztárcájuk vastagsága dönt...

A lusta fizikushallgató gyermekes attitűdjeit, néha beteges vonzalmát a sci-fi-hez nem tudja kinőni, és azt sem, hogy a világot jó technokrata módjára saját szakterületén keresztül szemlélje. Lenézi és mélyen megveti azokat, akik figyelmeztetik arra, hogy ez nem tehető meg. Tudására annyira büszke, hogy elképzelni sem tudja, hogy:

  • a) tudása alkalmatlan az adott probléma megoldására (inkább túlkomplikálását végzi el sikeresen),
  • b) a világ dolgait rajta kívül bárki más halandó (értsd: nem fizikus) is megértheti és helyes eredményre juthat.

Legtöbbször úgy érzi, hogy szakterülete kiemelkedő fontossággal bír a világ megváltásának érdekében, azaz úgy érzi, hogy a munkájával foglalkozók fingják a passzátszelet; persze ekkor jó sok passzátszél lenne egy helyen, de több passzátszél egy helyen, az meg gáz.

A hálózatfüggő informatikushallgató[szerkesztés]

Jelmondatuk: csak hálózat és sör legyen, a többi meg majd magától kialakul.

Az informatikushallgatók a társadalom igazi bomlasztói. Silány társas kapcsolataikat az internet segítségével ápolják, a hím egyedek számára a csajozás gyakran a virtuális kommunikációban kimerül, ők azok akiknek köszönhetően mára az internetes pornó sportággá nőtte ki magát de ugyanakkor ők azok akik még harminc éves korukban is csak odáig jutnak el, hogy JPG-formátumban látnak pinát.

Az informatikushallgatók legfőbb ismertetőjegyei a karikás szemek (a sok éjjeli netezés), sápadt arcuk (napfényt legfeljebb az interneten keresztül látnak) a hosszú, ápolatlan, felálló haj (amit nem a hajzselé, hanem a fésülködés hiánya alakít ki), amerre járnak, szétdobált kávéspoharak, redbull, bomba vagy más taurin- és koffeintartalmú italok maradványai kísérik. Többnyire a passzív életmód jellemzi őket, társas életre ritkán vágynak, többnyire csak magányos példányokat lehet megfigyelni az egyetemi hallok sötétebb zugaiban, akik laptopjuk elé görnyedve pötyögnek mindenki más számára értelmetlen kriksz-krakszokat. Ha a takarítók miatt helyváltoztatásra kényszerülnek, kriksz-krakszos firkalapokat hagynak szanaszét maguk után. Ha rajtakapja őket egy őrült környezettanhallgató, akkor szemetükkel kénytelenek dugigtuszkolni a legközelebbi kukákat.

Az informatikushallgató igazi globalokrata-technokrata, a fogyasztói társadalom engedelmes rabszolgája. Fogyasztási szokásaikra kész iparágak épülnek, úgy mint Mc Drive, elektronikus könyvesboltok, pólóboltok, bankszámlacsomagok, komplett internetes áruházak. Szintén az informatikushallgatóknak köszönhető, hogy a pizzafutároknak sosem kell rettegniük a munkanélküliségtől, amíg léteznek nyálcsorgató konzumidióták, addig munkájukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a GDP növeléséhez. Gyengébbek kedvéért a nyálcsorgató konzumidióta az, aki megpúpozott bevásárlókocsival áll sorba a szupermarketek pénztárainál. Kosara tartalmának fele már akkor veszélyes hulladék volt, amikor leemelte a polcokról. És a legjobb az lenne, ha miután fizetett, kiborítja a kosarát a legközelebbi konténerbe, majd újból sorban áll a boltban, hogy még többet fogyasszon és ezáltal jobban pörögjön (dübörögjön) a gazdaság.

Az informatikus igazi ellensége a természet, ő az aki naplementét még csak a Youtube-on látott, csillagtúrán még csak a planetáriumban vett részt és tücsökciripelést még csak a multiplex moziban hallott. Szintén ő az, akire már tízévesen nem mertek rábízni egy hörcsögöt vagy egy szobanövényt, pláne nem egy kistesót. Az informatikusnak markáns nézetei vannak a világról: számára a HVG a közélet politikailag korrekt bibliája, a DC++ az emberi civilizáció verbális fejlettségének tetőfoka, szilárd nézetei vannak arról, hogy a világ országainak fejlettsége nem a GDP-vel, és még csak nem is az infrastruktúrával, hanem az internet-felhasználók számával jellemezhető. Az informatikushallgató szerint nem ember, aki nincs tisztában a következő szavak jelentésével: TCP/IP protokoll, HUB, kernel fordítás.

Az őrült környezettanhallgató[szerkesztés]

A pannonos hallgatók törzsének evolúciós fejlődésében - az oktatássy refformok következtében - megrekedt példányai. Előfordulási helyük kis hazánk több nagy városára, konkrétabban az ELTE és az SZTE természettudományi karjaira, valamint megjelenésének helyéhez: a Pannon Egyetemre korlátozódik. Megjelenésük a babérkoszorús (bachelor vagy mi a tököm) képzés bevezetéséhez köthető, a szak célja olyan specializált szakemberek képzése, akik a gyűrűsféreg-felismeréstől a kőolajbányászaton át a marskutatásig mindenhez értsenek egy kicsit, de ne annyit, hogy diplomaszerzés után egyáltalán labdába tudjanak rúgni a munkaerőpiacon.

A környtanhallgatók többsége mérsékelten zöld eszméket vall, azonban előfordulnak köztük méregzöld példányok is. A méregzöldek azok, akik a látszatra különösen sokat adnak: legfőbb ismertetőjegyük egy újrahasznosítható klotyópapírból készült nylonszatyor, amiben különféle kövületeket és száradt kutyaürülék formájú kőzeteket cipelnek ásványfelismerés-órára. A környtan hallgatók azok, akik szemrebbenés nélkül rászólnak bárkire, aki nem hajlandó használni, vagy nem tudja szakszerűen használni az egyetemi folyosók szelektív hulladékgyűjtőit. Szándékosan kerülik a márkás ruhák viseletét, főleg miután az antiglobalista (és másodállásban burkolt formában neonáci eszméket terjesztő) ökológiatanáruk ismertette a környtanpalántákkal a harmadik világ kislurkóinak kapitalisták általi szörnyű kizsákmányolását. És utána még csodálkozik az egyetem vezetősége, hogy intézményük jelentősen hozzájárul az ökofasiszta szubkultúra kitermeléséhez és utánpótlásához, akik eztán

a.) növelik a Green Peace népes táborát és az amúgy is gombamód szaporodó zöld pártok számát
b.) képesek magukat fákhoz és hidakhoz láncolni az anyatermészet nevében, piros kezeslábasban és gázálarcban tüntetni, hőlégballonból transzpanenseket lógatni, atomvonat-ellenes demonstráció céljából sínekre feküdni, csótányokat simogatni etc. Súlyosabb esetben ökofalvakat alapítanak, ahol ősmagyar agrármódszereket elevenítenek fel, népszerűsítik a kiszárított tehénlepénnyel való tüzelést és a fekáliával való kereskedést, netán ápolják a neosámánizmus valamelyik válfaját, ami pedig pillanatokon belül odavonzza az árpádcsíkos bandát és egyéb nagymagyarkodó alakulatokat.
c.) terjesztik a kertmagyarország-filozófiát és egyéb nézeteket, mint spóroljunk az energiával, vissza a természethez, ne mosakodjunk tíz napig és traktorok helyett kapáljunk, ja és védd a fákat, egyél harkályt! :)

Eme valóban hasznos célokért érzett olthatatlan buzgalmunk egyet segít elő: a valóban fontos lépésektől is elriasztják azt a pár embert, aki magától esetleg lépne is valamit.

A partiállat iparos[szerkesztés]

Textiles vagy épp photoshop-szakos partyállat, aki már 13 éves korában beküzdötte magát a pesti éjszakai élet elitjébe, és ezt az életformát 40 éves koráig nem fog sikerülni kinőnie. Egyedi stílus híján hűen követi az amerikai nyugatiparti trendeket, deszkásból hipsztert, hipszterből indiest varázsol magából pár nap leforgása alatt, ha a Valleywag épp arra cizellál.

Általában órákon belül megtalálható a Millenáris parkban, rákóczis vagy épp városmajoris gimnáziumi együttesek tagjainak, azok felsőtagozatos rajongótáborának, meg persze pár üveg Bacardinak a társaságában. Esténként pedig ugyanezekkel a szülei rózsadombi villájának a medencéje körül, éjfél után a kutyaólban vagy a garázsban 3 kiskorúval egymáson, kiütve.



  1. forrás: http://egyetemistahatarozo.blog.hu amíg le nem törölték
  2. A jog tényleg nehéz, hogyha az ember a hagyományos úton (tanulás, valódi teljesítmény felmutatása) próbálkozik. De a hagyományos úton csak a lúzerek próbálkoznak.