Dr. Voltair Zalakarow

Az Unciklopédiából

Dr. Voltair Zalakarow, (mások szerint: Zalakaroff) [1] (1852-1911) filozófus, hegedűművész, lengyel-német származású osztrák (született Buchenslechendorf) hazafi, filozófus, polihisztor, kozmopolita.

Édesapja Hans Shildebekker bakter, édesanyja Anna Jarovszlavszkij lengyel segédtanítőnő (énektanár). Korszakalkotó, ám sajnos hivatalosan nem elismert úttörő szerepe volt Hegel triadisztikus vonzáselméletének továbbfejlesztésében. Főbb művei A Hova, Tovább? (Wohin? Aber! - Móra Ferenc Könyvkiadó, 1933 Budapest; fordította: Dr. Pressburger Ictzig, továbbá a Schon eweriche Problematiche absolviert unbkannt lederhose (magyar fordítása ismeretlen)

Gyermekkora[szerkesztés]

Kisgyermekekként lenyűgözte az osztrák vonatok műszaki fejlettsége, illetve édesanyja korán megtanította a hegedű szeretetére. Kedvenc előadói Mach, Krum és a híres Bozartkugeln nevű virtuóz négytagú hegedűművész báli együttes. Sajnos gyermekként komponált művei a második világháború során, az anschluss kapcsán megsemmisültek, mivel a bevonuló német harci katonák a könyvtárat, ahol eme remekműveket tárolták, lóistállónak, vagy/és kocsma gyanánt vették használatba.

Eme sajátos események vezettek a híres waltehnbucheni tűzvészhez, amit egy eldobott német cigarettacsikk váltott ki.

Kora[szerkesztés]

Ám a fiatal zseni nem adta fel, és egyéb területeken is kipróbálta magát. Már 12 éves korában a női nem nagy tisztelőjeként szerelmes verseket írt édesanyjának, de sajnos a várt eredmény elmaradt. Serdülőként a waltenbucceheni patakban gyakran pecázva ismerte meg Marie-Jean Boergert, aki a szomszédos Saarphflumchenbucchen nevű - sörgyártásáról méltán világhíres - osztrák faluban tevékenykedett, mint a helyi hittérítő katolikus apácazárdavezető aspiránsa. A gyermek Voltair-t nem hagyta hidegen az idős matróna élettapasztalata és helyismerete, kisállatokért érzett rajongása - az ismertségből hamar egyoldalú szerelem bontakozott ki. Ennek tanúbizonyságaként szolgál a Rajzaim a Marieról (Meine Zeichen von Marie) - ami megtekinthető egy gáláns, igen-igen gazdag monte-óhercegi alelnöki palotában Buenos Aires[2]ben. Az ismert műgyűjtő az első világháború után menekítette ki az igen értékes grafitrajzokat (1550 db+skiccek), melyek ma is nyilvánosan megtekinthetőek az Oh meine Pancho que? nevű közösségi házban.

Életkora[szerkesztés]

A sok szenvedés, nélkülözés és a viszonzatlan szerelem a fiatal Voltairt a könyvek világába vezették. A helyi könyvtár, ami sajnálatos módon kimerült a "Hogyan takarítsunk be és igyunk sört egyszerre" című holisztikus novellában, a a gyermeki filozófust és költőt más tájakra vezérelte.

Figyelem! Itt ennek a szócikknek a summáját olvashatod. Ha nem érdekel, most hagyd abba!

16 éves korában Bécsbe költözött, erről könyvet írt Nach Wien ohne fahrkarte címmel. Megérkezvén a császárvárosba, rögtön kirabolta egy sunyi martalóc szerb, és szekszuális zaklatásban részesítette. Ez mély nyomot hagyott benne, a kövekező 3 évben ezzel a remek martalóccal (Gfirorkij Gyorgyerezev) kötötte össze életét. Közben festészetet és filozófiát hallgatott a Kasierisvhe Eventbrau állami egyetem nappali tagozatos hallgatói között, illegálisan.

Szerény megélhetését biztosította a Gyorgyerezev által is segített kéregetés és szórólaposztogatás (Nachtiche Warm Beobachter - 10 korona). Egyetemi tanulmányait feketén végezte, arról diplomát nem refundált.

Bécsi éveit nehezen feledvén 1899-ben Canadába, a Chicomoco tó mellé emigrált. Itt folytatta tanulmányait, melyet csak halála után ismert el a Quecheqaumbai Állami Egyetem (Nicaragua), és díszdoktori címmel honorált.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Ennyi ideje babrálták utoljára ezt a lapot: 5095956 perc

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Forrás: Wikipédia, Homokozó
  • Irodalom: Dr. Voltair Zalakarow: Makótól Jeruzsálemig (Énéletrajzom); Gallimard, 1911. – Goncourt-díjas
  1. Zalakaros, magyar falu népszavazáson döntötte le, hogy nem azonos ezen híres emberrel.
  2. Jó reggelt!