Doppler-effektus

Az Unciklopédiából
(Doppler effektus szócikkből átirányítva)
Doppler-effektus vagy speciális relativitás?

A Michelson-kísérlet, nem várt eredménye vezetett el a speciális relativitás fogalmához. Azonban, ha részletesen kidolgozzuk a Doppler effektusban rejlő minden jelenséget, rájövünk, hogy nincs semmi, ami eltérne a hagyományos fizika elveitől. Miről van szó: A Doppler effektus frekvencia változásokról beszél. Azt mondják, hogy az ember a frekvenciát érzékeli. Ez nem igaz, mert elsősorban a frekvencia, csak akkor jelent egy hangmagasságot vagy szint, ha a másodpercen belül a hullámhosszak egyenlők. Az ezer Hz-es frekvencia, ezer hullámot tartalmaz, egy ms-os periódussal, de ha helyettesítem a hullámokat, amelyben megtartom az ezres számot, de különböző periódusúak a hullámok, már annyi hangmagasságot hallok, ahány hullámhossz létezik az egy mp-en belül. Az ember, s minden más érzékelő, a hullám hatásidejét (periódusát), formáját és annak intenzitását érzékeli, ha az eléri az ingerküszöböt. Nem számolja össze a hullámokat. A hang- ill. fényforrás, nem rendelkezik hullámhosszal, csak periódussal. A hullám hossza a térben jön létre, amikor a hullám sebessége és a forrás sebessége együttesen határozzák meg annak méretét, a mozgásirány szerint, amelynek mérete; lambda = T(c +- v). A már kibocsátott hang- ill. fényhullámnak a hatásidejét érzékeli bármely érzékelő, amelynek értékét a hullám sebessége és az érzékelő sebessége – a mozgásirány szerint – közösen határozzák meg, amelynek értéke; T = lambda(c +- v). Egy visszaverő felület két lépésben változtatja meg a hullám periódusát; első lépésben a becsapódás alkalmával és második lépésben a visszaverődés alkalmával. Ezen az elven működik a Police Radar is (más képlettel, de azonos eredményt ad), amelynek van egy precizitás hiánya is, amely abból adódik, hogy a készülék is mozog a térben. Ha ebből a szemszögből elemezzük a jelenséget, azt tapasztaljuk, hogy egy, relatív nyugalomban levő forrás – érzékelő rendszer, ha mozgásba van sem változtatja meg a hullámhosszat (ezt ismerték eddig is). Azonban ha relatív nyugalomban van egy fény vagy hang visszaverő felület és érzékelő rendszer, a mozgással megváltozik a hullámhossz is, amelynek növekedése független a mozgás iránytól. Ezt kísérlettel igazoltam hanghullámokkal. A Michelson & Morley kísérlet kimenetelét is ez a jelenség határozzam meg. Azt találjuk, hogy nem csak az út lett hosszabb, hanem a hullám periódusa is. Ha a készülék vízszintes helyzetben van, szinte minden irányban hullámhossz változás jön létre, a fénysugarak mindkét utján. Ugyan így tér el az idő, a Haffele & Keating kísérletben is, az atomórák hullám periódusa növekszik meg.

Tehát: nincs időtágulás (az idő, a megismerés, tájékozódás segédeszköze, akárcsak a Nulla), van fényvezető közeg. Ez a jelenség is a hagyományos fizika része, s nem relativitás.

Szocs Sandor, Romania

Szerző megj.:

A Doppler effektus jelenlegi értelmezése tüneti. Egy labda dobálása nem jellemzi a jelenséget, mert az mindig egyforma méretű.
(szerk. megj.: a jelenség v. a labda?)

Szerk. megj.:

Antistub.png Habozás és változtatás nélkül lenyúlva a Wikipédiából. (Nem számítva az elütéseket, egyes helyesírási hibákat, megmégamiaszemünketbáncsa...)

Személyes eszközök
View and edit namespaces data

Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök
Más nyelveken