Csirke

Az Unciklopédiából
Csirke UV-fényben. Politikai átvilágítása folyamatban van.
Csirkefej

A csirke nagyon béna madár. Ebben nagyon különbözik például a kolibritől, [1] aki egy nagyon ügyes, helyre kis madár, viszont étkezési célra teljesen alkalmatlan, mert már a tollazata is nehezebb, mint az egész madár, azaz a kopasztás után már tényleg nem nagyon marad mit rakni a piknik-kosárba belőle.

A csirke viszont finom, és még pálinka is főzhető belőle[2].

Béna[szerkesztés]

A csirke annyira nevetségesen béna, hogy hiába van két lába és egy pár szárnya, mégis gyakran látni, hogy megbotlik, és ilyenkor kénytelen a csőrére támaszkodni. A csirkét háziállatnak szokták mondani, pedig az igazság az, hogy a poloska és a csótány sokkal házibb állat, szóval a csirke inkább amolyan kerti, udvari állatnak sorolható be, azok közül is, ha még nem említettem volna, a legbénább fajta.

Tökös[szerkesztés]

Az igazán tökös csirkéket kakasnak nevezik. Ezek a tökös állatok gyakran kapirgálnak szemétdombokon, hasonlóan a civilizáció pihe-puha ölelését mereven elutasító tökös emberekhez. Ezek a kapirgálások csak a legritkább esetben végződnek érthetetlen okból szemétdombra került gyémánt félkrajcárok megtalálásában, azonban az ilyen eseteket minden egyes alkalommal megörökíti a komoly irodalom.

Mint ez ábránkon látható:
így néz ki; a többi meg majd mindjárt így néz ki
A csirkének néha négy lába is van, mégis megbotlik..

Szapor[szerkesztés]

A csirkék szaporodásának módszerét az ismeretlenség jótékony homálya fedi, valószínűleg mert az iszonyatos bénaságuk miatt sosem szem előtt csinálják az ilyesmit. Az viszont biztos, hogy a szaporodás első kézzelfogható bizonyítéka a tojáspete, (rövid nevén: tojás, vagy tojat) amelyet a csirke annyira szégyell, hogy ráülés segítségével próbálja elrejteni a világ fürkésző szemei elől a ordító bénaságának ilyen jellegű megnyilvánulását. A rejtélyek ellenére a szaporodás megakadályozásának igen sok módja ismeretes. Ezek a általában termikus eljárások, sütés, főzés, párolás.... tökmindegy hogy a tojást, vagy a csirkét vetjük alá, a továbbiakban nem kell a kis sárga béna jószágoktól tartani. A kakashere fogyasztása ugyanezt a végeredményt adja.[3]

Táp[szerkesztés]

A csirke disznózsírral táplálkozik, bár ezt az esetek döntő többségében titokban, az éj leple alatt teszi. A csirkék holdtalan éjszakákon csoportosan megkeresik a legközelebbi disznót, és amíg a szerencsétlen állat alszik, pengeéles, hegyesre köszörült csőreikkel (amelyet a napközbeni botladozás sem tompít ki) csipegetik ki a disznózsírdarabkákat az eleven sertésből. Az ilyen vadászatokon a kakasok szerepe az, hogy a sertés szemére állva megakadályozzák, hogy felébredjen, persze a zsákmányból azért nekik is jut pár falat. Erősen kiéhezett csirkehordák több kilónyi zsírt is lecsipegethetnek mit sem sejtő áldozatukról. Az efféle éjszakai vérontásnak a végét a kakasok jelzik a csorda számára, a kerítésre felreppenve, majd vérfagyasztó harci üvöltésüket hallatva tudatják a világgal a diadalukat. Ilyenkor a csirkék sunyin visszaólálkodnak a helyükre, és rohadtul úgy csinálnak, mintha az egész disznóságról semmit sem tudnának.

Rántott csirke[szerkesztés]

Jimmy, hol vagy? Jimmy, válaszolj!

Lásd még[szerkesztés]

  1. Zúgómadár.
  2. Így készítsd a csirkepálinkát!
  3. A szócikk írójának halvány lila gőze sincs, hogy hogy készül a kappan.