Borús Bernárd

Az Unciklopédiából
Macska (a kép illusztráció)

„A dolgok önmagukban nem értelmesek. Csak az értelmes számodra, aminek Te adod meg az értelmét.”

~ Ismeretlen kritikus a 21. század elejéről

„Borúra ború.”

~ Szólásmondás


Borús Bernárd - sokak szerint - a magyar irodalom XXI. század eleji egén feltűnt ígéretes szerző.

Több kiadó is érdeklődik művei után, de ahogyan ő maga fogalmaz, megmaradna egyszerű "szobaköltőnek", aki csak az internetet használja írásainak terjesztése céljából. Az egyszemélyes magyar Pen Drive Klub ügyvezető elnöke.
Mottója: előbb írni - azután mindent kijelölni - és végül törölni (Önkontroll C - Önkontroll V - nem éri meg a delet(e).)
Borús Bernárd nemcsak alanyi költőnek tarja magát, de egyben állítmányinak, tárgyinak, jelzőinek és - nem utolsósorban - határozóinak.
Abban kritikusai egyetértenek, hogy lélektanilag sokrétű műveiből ráismerhetünk a körülöttünk levő konzumvilágra.


Összes művei[szerkesztés]

2001-ben írt kisregénye a "Pszichózis" címet viseli. 2003-ban jelent meg a "Gumifalak között", végül 2007-ben a kisregény-trilógia harmadik remeke, a "Szabadulás avagy szabad dúlás". Mint mondottuk, több kiadó is érdeklődik művei után - de mindezeket egyiküknek sem mutatta meg. (Naná, még kiadnátok! No, abból nem esztek! - ahogyan Blogok a szeren című Karinthy-parafrázisában fogalmaz.)

Legismertebb verse: Köhintés[szerkesztés]

autómosó. autó. fa.

macska a fán.
az autó nemfér el két szelet kenyér közt.
de a macska beleiben
a bélbolyhok dolgoznak. kín.
kínozza a macskát.
ha bolyhai nem szuperálnak.
az autó. olykor nekimegy egy fának.
hal. almáspite. szódabikarbóna.
menni jönni voiture.
la pomme est rouge,
de nem esik messze a fájától. alma.
kenyérpirító, piriti tamás.
és ha kell, tiszta szívemből fű nől.

Symbol opinion vote.png Megjegyzés:: költőnk egyik (szerinte) eredeti posztmodern eszköze, hogy mindent kisbetűvel ír. [1] [2]

Egy kritika[szerkesztés]

"Borúsra derül a magyar"
Még szinte ki sem bontotta oroszlánszárnyait (szegény Generali Biztosító!), de már nyakon csíphetjük (mint egy alvó macskát a fán) azokat a szokásos félreértelmezéseket, amelyek mint tejüveg, csak elhomályosíthatják horizontunkat.
Rossz úton jár, aki a költő nyelvi bravúrjait, sajátosan artikulált humorát nem a maga tényvalóságában apercipiálja, és nincs szeme a finom rezdülések észrevételéhez.
A leginkább az az értelmezés jár közel a megértéshez, amely szerint "Lélektanilag sokrétű műveiből ráismerhetünk a körülöttünk levő konzumvilágra."
A kontraszt, honfitársaim, a kontraszt hatalmas. A kivagyi, automosós életszínvonal ütközik itt önönmagát macskához hasonlító szerzőnk összeszoruló gyomrú létvalóságával.
Ez a kontraszt morálisan is hatalmas. Ti csak mosassátok a mocskotokat a csodaverdátokról, míg nekem itt belül valami fáj, fáj maga a lét, amelynek alapvető kérdéseit nehezen tudom megemészteni.
Aki az értelmezésnek ehhez a finom rétegéhez nem jutott el, nem csoda, hogy a "menni, jönni voiture" kifejezést költőnk francia nyelvtudásának hiányára akarja fogni -holott itt csak felerősödik a fogyasztói társadalom hiábavalóságának rögkritikája. Az autó nem fér bele sokak életszínvonalába, "két szelet kenyér " közé, amint költőnk mondja. Nálunk, Medenceileg. Mert a lelkükben kozmopolita euro-vendégmunkások - hiszen az ő nyelvtudásukra utal az ironikus francia idézet - hiába mennek-jönnek csicsás verdáikkal ("voiture", persze!) - mert amint Tell Vilmos legendájából is tudhatjuk, az alma, ha még oly piros is, nem esik messze a fájától - attól a fától, honfitársaim, amin költőnk fájón gubbaszt.
Miután minderre költőnk ráébresztett, finom humora máris a miénk és a kedvünk is javul. Borúsra derül a magyar."

(A Magyar Barom és Éter 2009. júniusi számából)

Lásd még[szerkesztés]

Vasárnapi festő.


Láb.gif Ez a jegyzet: lábjegyzet! Nem szól senkinek, még annak se, akit érdekel. Szinte apróbetűs. Egyáltalán nem kell elolvasni.
  1. Ezt már Apollinaire is így csinálta, de ő csak azért, mert egyszerűen nem ismerte a nagybetűket
  2. Más filológusok szerint itt nem összes műveinek tartalomjegyzéke olvasható, hanem ez a költő egyetlen – mindmáig – ismert verse.