Batman

Az Unciklopédiából

„Ő olyan…fekete…”

William Joseph Simmons, a második Ku Klux Klán alapítója Batmanről
Batman anyanyelvén nyilatkozik

“Batman a legjobb barátom. Neki is vannak képességei. Például…izé…ő olyan…csúnya?”

Superman Batmanről

“A barlang, sötét, denevérek…”

Batman magáról

„Hahahahahahahahahaaaaa…”

Joker Batmanről

„Denevérek…”

Batman a denevérekről

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Batman története

A „batman” az elmeorvostan egyik fontos szakkifejezése, ami a latin „battuo” (üt, ver), és a „mania” (őrjöng) szóból ered, és magyarul, szabadfordításban „tökkelütöttet” jelent (a batman azért mégis hivatalosabb). A pszichiáterek ezt a kifejezést általában a paranoid, a társadalomtól teljesen elidegenedett, gyógyíthatatlan őrültekre használták. Elterjedt szokás volt a század elején a pszichiáterek között, hogy a batmanként megjelölt betegeknek viccesen azt tanácsolták, hogy legyenek szuperhősök, majd sokkterápiára küldték őket. A sokkterápiák egyetlen túlélője egy bizonyos Wruce Brain volt, aki szabadidejében nőimitátor hobbijának hódolt, és komolyan vette orvosai tanácsát. Női harisnyában és fekete esőkabátban, Batman néven kezdett harcot a bűnözők, és a pszichiáterek ellen (lásd. pszichiáter holocaust).

[szerkesztés] Korábbi Denevéremberek

Az idők során több mentális problémákkal küszködő szuperhős is magára öltötte Batman jelmezét (a jelmez közben jóval konszolidáltabb lett). Ismertebb denevéremberek: Danny de Vito, Torgyán József, George W. Bush, Jean Claude Van Damme, Soma.

[szerkesztés] Jelenlegi Batman

Batman.jpg

Jelenlegi Batman: Walter Walter

Részlet a jelenkori Batman történetét feldolgozó "A Jedi, a Walter és a Betmen, aki ott se volt" című könyvből:

"Walter elkeseredetten térdelt a szobája falán függő kép előtt.

– Istenem! Hittem benned. Gyerekként hittem, de miért nem voltál ott akkor? Vagy ha ott voltál, miért vetted el azon az éjszakán, annak a kisfiúnak a szüleit? Miért kellett végignéznie a halálukat? Éreznie, ahogyan gőzölgő vérük végigcsorog a kezein… Nem hiszek benned többé! – Walter dühösen felpattant, még egy utolsó megrovó pillantást vetett a képre, és elviharzott. A bekeretezett Bob Marley poszter alig láthatóan elmosolyodott. Walter gyerekkorában katolikus iskolába járt, de nyilvánvalóan sokat felejtett azóta.

– Ennyi vagyok. Walter Walter, a kiégett, milliomos playboy – gondolta Walter. Az apja Walter Sándor volt. Mindenki szerette, és tisztelte. Ő Walter Walter lett, és mindenki röhögött rajta. Volt aki a háta mögött, volt aki a szemébe. Anyja szavai jártak az eszében:

– „Nagy dolog vár még rád fiam, meglásd! Egy nagy lósz*r!” – vihogott fel a nő, de az apja nem vitette vissza az elmegyógyintézetbe. Talán azért, hogy utolsó napjait a család mellett tölthesse, vagy csak mert ő is egyetértett vele Walter jövőjét illetően.

A férfi átsétált a fényűzően berendezett nappaliba, és egy sötét árnyékot látott körözni a csillár körül. Egy denevért. Rögtön tudta mit kell tennie, hogy mit akar jelezni neki a denevér…tataroztatnia kellene a házat, de nem volt kedve hozzá. A kis állatka ugyanakkor emlékeztette a szülei sírjánál tett szörnyű esküjére is…de nem sikerült leszoknia a dohányzásról. Elnézte az aprócska, fekete lényt, és meglepte mennyire undorító a nyálas szájával, a hártyaszerű szárnyaival, és az alaktalan testével.

Talán neki is kellene egy jelmez, amiben ennyire undorító lehet, s akkor nem nevetne rajta senki. Rettegnének tőle.

Több rajzfilmfigura jelmezével megpróbálkozott, de egyikkel sem érte el a kívánt hatást, így a denevérruha mellett maradt, és a fekete maszk mögött járta éjszaka az utcákat. Sokan nevettek rajta.

Walter egy ház tetején állva figyelte a fogyóban lévő holdat. Sikoltozást hallott az alatta lévő sikátorból, és azonnal a hang irányába ugrott. Köpenye dühödt árnyékként suhant utána, bokája nagyot reccsent, amikor talajt fogott, de képes volt lábra állni.

– Én vagyok a Walter! VAgyis a Betmen! – suttogta reszelős hangon.

Az előtte álló, letolt nadrágú fickó vihogni kezdett. Aztán az alatta fekvő, összevert nő is.

– Walter! – visította egy démoni hang a háta mögött. Walter hátra fordult, és elkerekedett szemekkel kiáltotta:

– Joker! – Egyetlen ütéssel leterítette a fehérre mázolt képű, zöld hajú fickót. – Te voltál, ugye? Te ölted meg a szüleimet!

– Ugyan, Walter! A szüleid nem haltak meg! Intézetbe adtak, és így próbálod elfelejteni ezt a traumát! Ez nem a valóság! – húzott elő két kapszulát a zsebéből. – Válassz egyet, és…

– Ezzel nem versz át! Már próbálkoztak vele! Altató volt, és kirabolták a lakásomat!

– Akkor jól beszívtad, mi? – vihogott Joker. – Szóval, mit akarsz? Miért járod az utcákat ebben a szánalmas jelmezben?

– Csak… – kezdte Walter, és Jokerre pillantott. Ő volt minden, ami Walter nem lehetett. Bár a külseje visszataszító volt, és a személyisége meghasadt, mégis mindenki félt tőle, és tisztelte. Senki nem nevetett rajta. – el akarom felejteni a Walter nevet.

– Hmmm – vigyorgott Joker – sokat segítene, ha nem úgy mutatkoznál be, hogy…WALTER!

– Ez nem vicces! Nem vicces a nevem!

– Walterwalterwalterwalter! – sikoltozta a bohóc. – Tényleg nem vicces. Csak ha te viseled. Háháháháháháááá! "

[szerkesztés] Batman képességei

Öööö, khm…, feltöltés alatt…

Személyes eszközök
View and edit namespaces data

Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök
Más nyelveken