Az Értelmetlenség Paradoxona

Az Unciklopédiából
Legtöbben egyetértenének azzal, hogy ennek a vadállatnak a képe a jelen szövegösszefüggés illusztrációjaként: teljesen értelmetlenül van itt. Mások viszont azt mondanák: van értelme, ti. az értelmetlenség illusztrálása.

„Sssshhglfx!”

~ Tamás Gáspár Miklós az Értelmetlenség Paradoxonáról

„Az Értelmetlenség Paradoxona az episztemológiai szubszidiaritás totális antinómiája. Annihilál minden patalogikai intuíciót. Félő, hogy végleg diszkvalifikálja azt a filozófiai hagyományt, mely az értelmetlen zagyvaságok fecsegését bölcsészettudományi katedrával jutalmazza ...”

~ Edömér Haknish az Értelmetlenség Paradoxonáról

Mint majdnem minden paradoxon, az Értelmetlenség Paradoxona egy igaznak tűnő érvelés, amely ellentmond önmagának, vagy logikai intuíciónknak. Nos, az Értelmetlenség Paradoxonának értelme éppenséggel ebben az ellentmondásban rejlik, ami meglehetősen kétségessé teszi, hogy az Értelmetlenség Paradoxona egyáltalán értelmetlen, ami viszont egy újabb paradoxon. Szóval ... ööö ... izé ... hát, látjátok, most belezavarodtam. Amíg kigabalyodom, nézd meg a Kit érdekel? c. cikket a további részletekért.

Az Értelmetlenség Paradoxona a legnagyobb európai gondolkodókat is állásfoglalásra késztette, illetve arra, hogy megpróbálják megoldani – de Immanuel Kanttól Bertrand Russellen át egészen Tamás Gáspár Miklósig, egyikük sem járt sikerrel. A legnagyobb, a nagy TGM kudarca tulajdonképp mindenki számára egyértelművé tette annak empirikus beigazolódását, hogy az értelmetlenség paradoxonával foglalkozni – értelmetlenség. Mivel azonban fennáll az Értelmetlenség Paradoxona, ezért ebből rögtön következik, hogy ez Értelmetlenség Paradoxonával foglalkozni nagyon is értelmes dolog. Izé ... hát akkor: lássuk!

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] A Paradoxon körvonalazása

Az Értelmetlenség Paradoxonát egy Epidermisz nevű ógörög filozófusnő fedezte fel (vagy fordítva). Epidermisz egy néhány soros, dialógus formában írt tankölteményben adta közre felfedezését, aminek lényegi részét közöljük.

Az Értelmetlenség Paradoxona: Én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona! Térdre előttem, féreg!
Epidermisz: Ha te paradoxon vagy, akkor ellentmondasz önmagadnak. Tehát ha az Értelmetlenség Paradoxonának nevezed magad, akkor vagy az Értelmesség Paradoxona vagy, vagy pedig nem is vagy paradoxon.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Ezt biz jól mondád! Ez a de Morgan-törvény! De ha nem vagyok Paradoxon, akkor nem mondok ellent Önmagamnak, vagyis tényleg Én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona!
Epidermisz: Elfogadom.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Tehát akár Paradoxon vagyok, akár nem, mindenképp Paradoxon vagyok!
Epidermisz: Valóban, nem látom be, miként nem lehetnél Paradoxon. Kérlek, folytasd, Kedves Paradoxonom, töltsd el Értelmemet Értelmetlenségeddel!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Vagyis, marad az a lehetőség, hogy nem vagyok az Értelmetlenségé.
Epidermisz: Valóban, magam sem látok egyéb lehetőséget annál, minthogy valóban Paradoxon vagy, csakhogy nem az Értelmetlenségé. Tehát az Értelmesség Paradoxona vagy.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Biztosíthatlak, hogy nem így van.
Epidermisz: Dehogynem. Csakhogy akkor nem vagy paradoxon, mert ha paradoxon vagy, akkor nem lehetsz értelmes. Az önellentmondás ugyanis értelmetlenség.
Az Értelmetlenség Paradoxona: A francba. Erre nem gondoltam.
Epidermisz: Levezettük, hogy nem is vagy paradoxon.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Juj! Csak nem ...?

És Ez az a Pillanat, ahol a Paradoxon elhalványul, csak zavart homlokráncolása marad látható, mígnem azt is elfújja a a megkönyebbülés fuvallata ... DE másodpercekkel később a Paradoxon újra előtűnik, akár Caroll Fakutyája, arcán önelégült mosollyal ...:

Az Értelmetlenség Paradoxona: Várj csak! Az előbb ellentmondásra jutottunk! Abból a tényből, hogy azt állítottam, én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona, levezettük, hogy semmi esetre sem lehetek az Értelmetlenség Paradoxona!
Epidermisz: Hát ... izé ...
Az Értelmetlenség Paradoxona: Viszont ez szintén önellentmondás, azaz paradoxon, és így értelmetlenség is!
Epidermisz: Na neee!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Így tehát az egész fenti beszélgetés értelmetlen volt, meg paradox is, és ez azt mutatja, hogy tényleg az Értelmetlenség Paradoxona vagyok!
Epidermisz: Rohadj meg!
Valaki, aki mindezt hallotta: De ha bebizonyítottad, hogy Te vagy az Értelmetlenség Paradoxona, akkor egyáltalán mem vagy értelmetlen! Mégis csak van valami értelmed, és éppen ez!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Szó sincs róla.

És itt a tanköltemény sajnos véget ér.

[szerkesztés] A paradoxon triviális megoldási kísérlete

[szerkesztés] A kísérlet alapgondolata ...

A Paradoxon megoldása látszólag egyszerű. A fenti beszélgetésben abból vezettük le az ellentmondást, hogy az Értelmetlenség Paradoxona megszólalt és megnevezte önmagát.

Nyilvánvaló, hogy ilyesmire egy átlagos paradoxon nem képes. Neves filozófusok rámutattak, hogy amikor a beszélgetésben a Paradoxon megszólal, egyszerűen rá kell pirítani, hogy viselje jól magát, és ne tegyen ilyet, mert nem is tehet. Ezáltal a beszélgetés a következő dialógussá változik:

[szerkesztés] ... és totális kudarca ...

Az Értelmetlenség Paradoxona: Én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona! Térdre előttem, féreg!
Epidermisz: Hülyeség. Egy paradoxon nem tud beszélni.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Bocsánat.

És Ez az a Pillanat, ahol a Paradoxon elhalványul, csak zavart homlokráncolása marad látható, mígnem azt is elfújja a a megkönyebbülés fuvallata ... DE másodpercekkel később a Paradoxon újra előtűnik, akár Carroll Fakutyája, arcán önelégült mosollyal ...:

Az Értelmetlenség Paradoxona: Várjunk csak! Ismered fiamat, a Hazudó Paradoxonát?
Epidermisz: Persze. Nem most jöttem a falvédőről. Ne nézz barbárnak.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Hogy is van?
Epidermisz: Ha kijelentem, hogy „én most hazudok”, akkor nem mondhatok igazat, hiszen akkor hazudnék; de hazudni sem hazudhatok, hiszen akkor nem lenne igaz, hogy „én most hazudok”, tehát hazugság lenne, tehát igazat mondanék.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Elismered, hogy ennek a paradoxonnak az egyszerű átfogalmazása, hogy az „Ez a kijelentés hamis.” kijelentés se nem igaz, se nem hamis?
Epidermisz: Persze. Ha igaz, akkor hamis. Ha hamis, akkor hamis, hogy az a kijelentés hamis, tehát igaz az a kijelentés.
Az Értelmetlenség Paradoxona: És hogyan oldotta meg Russell e paradoxont?
Epidermisz: A típuselmélettel. Ennek eredménye, hogy egyetlen kijelentés sem tehet kijelentést önmagáról.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Jól mondád! De várjunk csak: a kijelentések önmagukról nem tehetnek kijelentéseket, de akkor nyilván csak másról.
Epidermisz: Nyilván.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Eszerint a kijelentések beszélhetnek! Tehetnek kijelentéseket mindenről, önmagukat kivéve.
Epidermisz: Így van.
Az Értelmetlenség Paradoxona: De így lévén, a paradoxonok, melyek kijelentések halmazai, szintén tehetnek kijelentéseket! Legalább annyit, ahány mondatból állnak!
Epidermisz: Hihetetlen, de nagyon úgy tűnik.
Az Értelmetlenség Paradoxona: A Paradoxonok tehát tudnak beszélni!
Epidermisz: Csakugyan ...
Az Értelmetlenség Paradoxona: Akkor a fenti beszélgetés minden mondata és következtetése szentigaz!
Epidermisz: Szentigaz!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Quod Erat Demonstrandum!

[szerkesztés] Még egy megoldási kísérlet

[szerkesztés] Az újabb kísérlet alapgondolata ...

Na eeegen. Az Értelmetlenség Paradoxonától nehéz megszabadulni. Kellemetlen egy figura. De akadt egy filozófus, épp Russell, aki elemezte a fenti dialógust, és kijelentette, hogy az Értelmetlenség Paradoxona egy hülyeség, mert abból a tényből vezeti le, hogy ő az Értelmetlenség Paradoxona, hogy egyik kijelentés sem tehet kijelentést önmagáról. Csakhogy a Paradoxon körvonalazásának elején a Paradoxon rögtön úgy kezdte, hogy bemutatkozott, tehát kijelentést tett önmagáról!

Nyilvánvaló, hogy ha ilyesmire egy kijelentés nem képes, akkor kijelentések halmaza (ami felfogható egyetlen összetett kijelentésnek, a tagok konjunkciója, „és” szóval való összekapcsolása révén) sem. Bertrand tehát bedobta magát, és megkísérelte elhallgattatni a Paradoxont. A dialógus a következőképp alakult:

[szerkesztés] Bertie Russell kudarca ...

Az Értelmetlenség Paradoxona: Én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona! Térdre előttem, féreg!
Russell: Hülyeség. Egy paradoxon nem tehet kijelentéseket önmagáról.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Bocsánat.

És Ez az a Pillanat, ahol a Paradoxon elhalványul, csak zavart homlokráncolása marad látható, mígnem azt is elfújja a a megkönyebbülés fuvallata ... DE másodpercekkel később a Paradoxon újra előtűnik, akár Carroll Fakutyája, arcán önelégült mosollyal ...:

Az Értelmetlenség Paradoxona: Várjunk csak! Nem fogadhatom el! Nyilvánvaló ugyanis, hogy tehetek kijelentéseket önmagamról! Ugyanis nem mondhatom, hogy nem tehetek kijelentéseket önmagamról, hiszen ezzel egy kijelentést tennék önmagamról!
Russell: Ne nézz madárnak. Kit érdekel????, hogy nem fogadhatod el; ettől még azonban igaz. Te csak azért nem fogadhatod el, mert egy kijelentéshalmaz Vagy, de egy kijelentéshalmaztól egyáltalán nem szokás megkérdezni, elfogad-e valamit vagy sem. Hozzárendeljük a logikai kiértékelést anélkül, hogy megkérdeznénk felőle.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Elég baj az! De sajnos úgy tűnik, igazad van ...

És Megint Ez az a Pillanat, ahol a Paradoxon elhalványul, csak zavart homlokráncolása marad látható, mígnem azt is elfújja a a megkönyebbülés fuvallata ...

Edömér Haknish: Szép volt, Bertie!

DE ÓÓÓÓJAJ, másodpercekkel később a Paradoxon újra előtűnik, akár Carroll Fakutyája, arcán önelégült mosollyal ...:

Az Értelmetlenség Paradoxona: Na álljon meg a nászmenet! Azt elismeritek, hogy egy kijelentés, ha önmagáról nem is, de másról azért tehet kijelentéseket?
Russell: Persze. Ez a kijelentések kategorikus lényege.
Az Értelmetlenség Paradoxona: Hát akkor mondok Én neked valamit ...
Russell: ÁLLJ! Megint Önmagadról tettél kijelentést!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Bocsánat. Akkor másképp mondom: ...
Russell: ÁLLJ, ÁLLJ, ÁLLJ! Nem mondhatod, hogy másképp mondod! Megint önmagadra referálsz!
Az Értelmetlenség Paradoxona: A 'csába ezzel a sok filozófus-faxnival! Tudod, mit?
Russell: Mit?
Az Értelmetlenség Paradoxona: Te vagy az Értelmetlenség Paradoxona!
Russell: MIII? NA NEEE!
Az Értelmetlenség Paradoxona: De, de, DEEEE! TE VAGY AZ ÉRTELMETLENSÉG PARADOXONA!
Russell: Én vagyok a hülye, hogy szóba állok ilyen alakokkal ... Nem, nem én vagyok. Hidd el!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Nem hiszem! Bizonyítsd be!
Russell: A hülye is látja, hogy én Bertrand Russell vagyok, és így nem lehetek az Értelmetlenség Paradoxona!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Na nem! Ennyivel nem úszod meg! Ha Frege bebizonyíthatta, hogy Julius Cézár nem egyenlő az 1-es számmal, akkor neked is bizonyítanod kell, hogy nem te vagy az Értelmetlenség Paradoxona.
Russell: Tessék, nézd: nem én vagyok. Látod?
Az Értelmetlenség Paradoxona: Ha-Ha! Nem is tudod bizonyítani! Te vagy Az!
Russell: Nem, hát még hányszor mondjam!
Az Értelmetlenség Paradoxona: "Úgy vágytam a bizonyosságra, ahogyan az emberek vágynak a vallásos hitre. Úgy gondoltam, hogy a bizonyosság sokkal inkább fellelhető a matematikában, mint bárhol másutt, azonban rájöttem, hogy sok matematikai bizonyítás, amelyek elfogadását a tanárok elvárták tőlem, tele volt tévkövetkeztetésekkel. Rájöttem, hogy ha a bizonyosság valóban felfedezhető a matematikában, akkor ez csak a matematika egy új területén lehetséges, amelynek szilárdabbak az alapjai, mint azoknak, amelyeket mind ez idáig szilárdnak hittek.” - ezek a te szavaid! Ne hagyd, hogy tévkövetkeztetésekben leleddzek, te hagynád, aki a Hazudót megoldottad?! Bizonyíts, bizonyíts! Oldj meg engem, beeeee ....!
Russell: Na jó, hát pofonegyszerű. Hogy lehetnék én az Értelmetlenség Paradoxona, hiszen egész egyszerűen Te vagy az!
Az Értelmetlenség Paradoxona: Na látod! Megmondtam, hogy én vagyok az Értelmetlenség Paradoxona! Térdre előttem, féreg!
s. í. t.

[szerkesztés] Lásd még

Személyes eszközök
View and edit namespaces data

Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök
Más nyelveken