A nyúl füle

Az Unciklopédiából

Az eredeti A nyúl füle Jean de La Fontaine-mese, mese, meskete magyarul (vigyázat, vers! Kizárólag csak verset olvasóknak!):

Az oroszlánon mély sebet bökött egy hős
nagyszarvu állat s most a bősz
király dühöng és büntetésül
száműzi országából végül
a szarvat hordozó, bús állatok sorát.
Kos, kecske, birka, juh, mind árad a határnak,
hazát cserél az őz s a dámvad
elhagyja gyorsan otthonát.
Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszu árnyát,
félt, hogy nehány hóhérlegény
szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény
döfős szarvaknak is majd benne véli párját.
"Ég áldja hát tücsök szomszéd, én költözöm,
a végin még szarvvá lesz két fülem, - s köszön -,
s ha kisebb volna, mint a struccé, - gyönge lélek,
én félnék akkor is!" - "Még tán agancsa lesz, -
szól a tücsök, - ne tartson Ön hülyének,
két istenadta fül csak ez!"
"Szarvnak minősítik, hiába!
hirhedt egyszarvunak néznek majd, - szól a gyáva -:
és tiltakozhatom, az érv bármily remek:
sóhivatalba küldenek."


És ahogy íródhatott - de nem íródott - volna még vagy mégse (Schengen, Bush miatt) és minek:

Az orosz lányon kéjesebbet bökött egy ős
nagy szar állat s most az ősz
király dühöng és büntetésül
űzi orosz országából végül
a szart hordozó, bushképű államok sorát.
Kosz, kecke, pirka, juh, mind árad a schengeni határnak,
lazán cserél az ősz és a dáma
elhagyja gyorsan ott honát.
Egy nyúl, meglátva nagy fülének hosszú lángját,
félt, hogy trehány hóhérlegény
szarnak kiáltja ki fülét s a sok kemény
döfős szarnak is majd benne véli párját.
"Ég áldja hát tücsök szomszéd, én öltözöm,
a végén még szarrá lesz két fülem, – s köszön -,
s ha kisebb volna fülem, mint a struccé, – gyönge lélek,
én félnék akkor is!" – "Még tán agancsa lesz, –
szól a tücsök, – ne tartson Ön hülyének,
két istenadta fül csak ez!"
"Szarnak minősítik, hiába!
hirhedt egyszarvúnak néznek majd, – szól a gyáva -:
és tiltakozhatom, az érv bármily remek:
szóhivatalba küldenek."