Íme, hát elvesztem gatyámat

Az Unciklopédiából

Íme, hát elvesztem gatyámat[szerkesztés]

(Ewill B. Killedbitsch verse)


Íme, hát elvesztem gatyámat,
a zöldet, amely ott rekedt
tölgyfaládafiák ölében,
s meglehet: még meglehet.
 
E zöld lerohadt, mint e lakás.
Mert nem más (mily sajnálatos!):
a háborúból visszamaradt
régi darab, útálatos.
 
Mint a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy kopogj be,
balra s föl - szorított rigid szövete,
mosatlan volt rég, bizony ám!
 
De nem is erről verselek.
Csak úgy - nem tudom, mi van.
Eljöttek hozzám valakik
De nem voltunk együtt túl vigan,
 
Így jöttek s voltak itt hiába,
Míg bolondot játszottam magam,
Valami forgószélben is álltam helyt, ööö ...
Lám, e versszak is hasztalan.
 
Nagy nevetség, de nem vétettem
többet, mint tartalmi hibát.
Akinek nem tetszik költeményem,
Nyalja ki Flórácska sejhaját.
 
Szép a tavasz és szép a nyár is,
Dínom-dánom, seje-huja-haj,
Mégis lesz télen fűteni,
Bőntermett idén a ganaj.