Vita:Majonézia
A lap korábbi változatát látod, amilyen OsvátA (vitalap | szerkesztései) 2009. december 15., 16:40-kor történt szerkesztése után volt. (Benne hagyjátok az elütéseimet, jól van, megjegyeztem)
Ezt nem értem:
(Mivel jólnevelt a cikk szerzője, ezért ez nem ez:
..I..q(o.o)p..I..
hanem...)
Hová lett a tantuszom? Az imént még megvolt. OsvátA Palackposta 2009. december 7., 10:31 (UTC)
- Autó jön szembe bekapcsolt fényszórókkal? Gizmóka
Füstjelek 2009. december 7., 18:56 (UTC)
- Tantusz? Túszul ejtette a tan.
De milyen tantusz? Boribakter 2009. december 11., 14:43 (UTC)
- Sárgaréz. Vagy bronz (már nem emlékszem). Tudod, a tantusz egy speciális pénzérme volt az én koromban (a huszadik vagy tizenkilencedik században – már nem emlékszem), amit az utcai telefonokba kellett bedobálni, hogy beszélhess rajtuk. Ha elakadt félúton, nem adott vonalat. Ha leesett (valahol belül: ez mechanika, arra sem emlékszem), akkor meg működött. Esetenként félrekapcsolt. Majd megírom egyszer az utcai telefonfülkék igaz történetét. Nehogy hülyén haljon ki az emberiség.
Megjegyzés: ki fog halni. OsvátA Palackposta 2009. december 11., 15:14 (UTC)
- Ezüstös színű és sárga színű is volt belőle. Atyaég, de öreg vagyok...
Gizmóka
Füstjelek 2009. december 11., 18:15 (UTC)
- Azt tudom, mi az a tantusz, és azt is, hogy se itt, se ott nem esett le, de meglehet, hogy már régesrég lent van, csak mi keressük még fent, mint rendőr a döglött sirályt...
Boribakter 2009. december 15., 13:08 (UTC)
- Ami a jelet illeti, nos... Ez egy internetes jel a BEMUTATÁSRA, másnéven középujjas csúnyafityisz, másnéven ujjmérőlécmutogató kisiparos (mint foglalkozási ártalom). Sajnálatos és beteges szóvicc, a maga és mások NEM! NEM ÉS NEM!-ében... Boribakter 2009. december 15., 13:08 (UTC)
- Azt tudom, mi az a tantusz, és azt is, hogy se itt, se ott nem esett le, de meglehet, hogy már régesrég lent van, csak mi keressük még fent, mint rendőr a döglött sirályt...
- Ezüstös színű és sárga színű is volt belőle. Atyaég, de öreg vagyok...
- Sárgaréz. Vagy bronz (már nem emlékszem). Tudod, a tantusz egy speciális pénzérme volt az én koromban (a huszadik vagy tizenkilencedik században – már nem emlékszem), amit az utcai telefonokba kellett bedobálni, hogy beszélhess rajtuk. Ha elakadt félúton, nem adott vonalat. Ha leesett (valahol belül: ez mechanika, arra sem emlékszem), akkor meg működött. Esetenként félrekapcsolt. Majd megírom egyszer az utcai telefonfülkék igaz történetét. Nehogy hülyén haljon ki az emberiség.
- Tantusz? Túszul ejtette a tan.